Rengeteg lemondás, egy sorsfordító pillanat és a Pogačar-faktor – a Ferrari újonca, Oliver Bearman készen áll 2025-re

2025-ben szokatlanul sok újonc kapott lehetőséget a Forma-1-ben. Bearman mellett a premás excsapattárs Kimi Antonelli, az F2-es bajnok Gabriel Bortoleto, a gyors, de némileg inkonzisztens Isack Hadjar és a 2023-as F2-es bronzérmes Jack Doohan is az első idényére készül a királykategóriában.

Hogy miért voltak ennyire bátrak a csapatok, arra viszonylag egyszerű a válasz: 2025 lesz az utolsó év a mostani szabályrendszerben, és sokan átmeneti idényként tekintenek a mostanira. Az évek óta a mezőny végén kullogó Sauber jövőre már Audi néven gurul a rajtrácsra, az Alpine Flavio Briattore segítségével próbál új irányt találni, a Mercedes pedig leginkább abban bízik – a pletykák alapján nem minden alap nélkül – hogy az új erőforrásokkal hasonló előnybe kerülhet, mint 2014-ben.

A tehetséges versenyzőket tehát részben már 2026-ra próbálják felkészíteni.

Bearman F1 előtti pályafutása némileg hiányosnak tekinthető, ugyanis a közvetlen ugródeszkának tekintett kategóriákban nem várták meg, mire a potenciálja győzelemre érik. 16 évesen már dobogón zárt az F3-as bajnokságban, ezt követően az F2-be irányították, ahol a debütáló idényében négy futamgyőzelemmel és összetett hatodik hellyel nyitott, tavaly pedig a 12. helyen fejezte be a beugrások miatt némileg csonka szezont.

Dzsiddában (ahol a fő futamot a pole-ból kezdhette volna) és Bakuban (ahol tavalyelőtt a sprintversenyt és a fő futamot is megnyerte) komoly pontoktól esett el, ám ezek sem fedhetik el azt a tényt, hogy többet vártak tőle a második F2-es évében. Hogy végül ülést kapott az F1-ben, azt mégis magának köszönheti: az ölébe hulló F1-es lehetőségek során ugyanis megmutatta, hogy készen áll a legfelső kategóriára, a ferraris beugrást követően a Haasnál is pontot szerzett Azerbajdzsánban.

"Az volt az egyik első alkalom, hogy beszéltem Lewisszal, és nagyon különleges érzés volt, mert az egész karrierem során figyeltem őt" – mondta a Guardiannek a szaúdi versenyről, ami után még egy ölelést is kapott a hétszeres világbajnoktól. "Tisztában vagyok azzal, hogy ez sorsfordító pillanat volt, aminek nagy szerepe volt abban, hogy most itt vagyok. Egyértelműen olyan pillanat, amiről egy nap még az unokáimnak is mesélni fogok."

Sok más versenyzőhöz hasonlóan Bearmannek is áldozatokat kellett hoznia azért, hogy valóra válthassa az álmát. 16 évesen – miután lehetőséget kapott a Ferrari akadémiájától – elhagyta Essexet és Olaszországba költözött, amely minden szempontból hatalmas változást hozott az életében.

Az újoncok számára a mentális terhelés mellett a fizikum jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Szaúd-Arábiában Bearman a saját bőrén tapasztalhatta meg, mekkora különbség van az F2 és az F1 között, a futam utolsó harmadában a nyaka egyszerűen feladta a G-erőkkel vívott, kilátástalan küzdelmet, így a kanyarokban a feje hol az egyik, hol a másik oldalra billent.

2025-re tehát minden korábbinál alaposabb felkészülést kellett elvégeznie, amelyben Martin Poole volt a segítségére. Poole korábban Nico Hülkenberg mellett dolgozott, így pontosan tudja, hogyan kell felkészíteni egy versenyzőt a terhelésre, és milyen módszerekkel lehet hasonló szintre tornászni a pulzusszámukat, amire az autóban ülve is számíthatnak. Spoiler alert: Bearman esetében nem a futóedzésekre épült a felkészülés.

"Nem tudok két órán át futni, szerintem vagy egy hétig ágyban feküdnék, ha megpróbálnám" – mondta a Times-nak a versenyző. Szerencsére Bearman egy másik állóképességi sportra fogékonyabbnak bizonyult, és a bringán töltött órák ellen már nem tiltakozott, néhány alkalommal még a háromszoros Tour de France-győztes Tadej Pogačar is elkísérte.

A 19 éves pilóta azonban nem csak a fizikumán dolgozik, hanem a mentális felkészülésére is nagy hangsúlyt fektet, amelyben Enzo Mucci segít neki. Mucci úgy tartja: az agyat is edzeni kell, akár egy izmot, ha azt szeretnénk, hogy a maximumon teljesítsen.

"Én ezt a mentális erőnlétnek tartom" – mondta Mucci. "Ezt a megközelítést a versenyzők is elfogadták. »Igen, az operációs rendszeremen dolgozunk, hogy felkészültebb legyen erre a munkára.«"

Mucci és Bearman akkor kezdték a közös munkát, amikor a brit még az F4-ben versenyzett. A mentáltréner szerint a versenyző már akkoriban kiválóan teljesített a teszteken, így a munka nagy része a finomhangolásról szólt, eleinte például azon dolgoztak, hogyan kell kontrollálnia az érzéseit nehéz helyzetekben. Talán ez is segített abban, hogy Bearman ne teherként gondoljon a Forma-1-re, hanem sokkal inkább egy álom beteljesüléseként.