Kovács Patrik, a magyar darts reménysége: nem lepődnék meg, ha öt éven belül meghatározó játékos lennék a PDC-ben

Krasznhorkai László jobban ír valamennyiünknél – tavaly legalábbis ő nyerte a ”vb-t”, azaz zsebelte be az irodalmi Nobel-díjat –; Harry Kane-nél nincs gólerősebb futballista a földön; Azahriah kettőt csettint, és háromszor megtelik a Puskás Aréna; Armand Duplantisnak pedig elég egy alig ötméteres rúd, hogy bárki másnál magasabbra ugorjon.

De miben jó, alighanem a legjobb Luke Littler? Mi az angol csodagyerek titka? Mitől utánozhatatlan? Szakértőt hívtunk segítségül, hiszen a kérdést Kovács Patriknak, az egyik legkiválóbb magyar dartsosnak tettük fel.

”Igazság szerint nem annyira gyorsan robbant be az elitbe, elég sokat várt arra, hogy egyáltalán részt vehessen a felnőtt PDC-versenyeken. Mindaddig, ahol lehetősége adódott, ahol az életkora megengedte, indult a versenyeken, és tudjuk, hogy nagy százalékban győzött. Littler nyilvánvalóan korszakos tehetség, aki kivárta a sorát, majd lépett a legnagyobb színpadokra. Már akkor is megvolt a játéktudása, a hozzáállása pedig a legjobbak közt is kiemelkedő. Nehéz eldönteni, hogy tudatosan csinálja, vagy egyáltalán nem gondolja túl a dolgokat, mindenesetre a legrázósabb pillanatokban is laza, mégis összeszedett marad” – magyarázza a harmincéves játékos.

Kovács korábban WDF-versenyeken találkozott Littlerrel, és, mint mondja, közel hasonló játékerőt képviselt, mint most. A magyar dartsos szerint a világranglista vezetője úgy él, úgy játszik, hogy szent meggyőződése, ő a legnagyobb király; és itt lényegi kérdéshez érkeztünk, hiszen a sportág kiemelkedő mentális képességeket igényel.

Ennyit Luke ”The Nuke” Littlerről, nézzük a mi élversenyzőnk, Kovács Patrik történetét. A Hungarian Super League nyolcas döntőjére készülő játékos az újabb világbajnoki szereplésért száll harcba Budapesten, saját szavai szerint a tornának vegyes érzelmekkel vág neki. Az alapszakasz – melyet hatalmas fölénnyel megnyert – utolsó fordulóját arra is igyekezett felhasználni, hogy önbizalmat szerezzen. Színpadi körülmények közt, televíziós mérkőzéseken kell diadalmaskodni, ahogy Patrik fogalmaz, törlődött a múlt, a korábbi jelentős pontelőny, a megnyert hat forduló.

A magyar darts erejét, fejlődését mutatja, hogy a Hungarian Super League győztese az év végén ismét ott lehet az angliai világbajnokságon, Kovács pedig azt is hozzáteszi, hazai versenyt már nem nagyon lehet nyerni nyolcvan pont alatti tornaátlaggal.

A harmincéves játékos csaknem egy évtizeden keresztül kizárólag a dartsszal foglalkozott, majd visszatért a civil foglalkozásához, többek közt pincérként és étteremvezetőként dolgozott a hollókői Castellum Hotelben. Most ismét csak a sportra koncentrál.

”A nyáron a melóban is nagy volt a hajtás, versenyzés szempontjából is sűrű időszak volt, ráadásul a párommal készültünk az esküvőnkre, ezért megvizsgáltuk a dolgainkat, és végül arra jutottunk, hogy a munkából kiveszem magam – jegyzi meg Kovács Patrik. – Az étterem vezetése más, mint konkrétan felszolgálni, de az az igazság, hogy szintén vitte az időt. Heti négyszer elmentem Salgótarjánból Hollókőre, majd pénteken elutaztam a versenyre, szombat, vasárnap játék. Azt vettem észre, hogy tulajdonképpen nincs megállás, hétből hét nap úton vagyok. Most ismét a dartsra próbálok fókuszálni.”

Az egyik legjobb magyar tehát szeptember óta nem csak akkor dobja a nyilakat, amikor az ideje engedi, igyekszik minél többet a tábla előtt tölteni. Patrik hozzáteszi, így van lehetősége fejleszteni magát. A gyakorlás legalább három órát jelent naponta; edző nélkül, otthoni környezetben. Kiderül, Kovács változtatott a korábbi módszerén (”különféle feladatokat dobtam reggeltől estig”) , a monoton edzések helyett magát a mozdulatot gyakorolja, tökéletesíti. No meg az agyát igyekszik felkészíteni a tornákra.

Nagyon ritkán áll a tábla elé duplákat gyakorolni, szektorokat dobni, egyszerűen igyekszik minden esetben a legjobb érzést előhozni magamból. Ez az, ami leköti, amire szívesen szánja az idejét. Mint kiemeli, ha a tábla előtt tölt három-négy órát, sohasem kötelezettségként teszi, hanem azért, mert szüksége van rá.

Kovács Patrik idén is begyűjtött néhány nagy skalpot: áprilisban ő lett az első magyar, aki külföldön mérkőzést nyert a PDC European Touron, miután a versenysorozat müncheni állomásán 6–3-ra legyőzte az angol Joe Cullent.

Néhány héttel később Ausztriában villant a The Planer becenevű Kovács; 81 feletti átlaggal 6-4-re verte a világbajnoki nyolcaddöntős német Ricardo Pietreczkót. 

”Akkor még felszolgálóként dolgoztam, és őszintén szólva nem különösebben gondoltam túl a játékot – vallja be Patrik. – Elmentem a selejtezőkre, jobbára Szlovákiába, ha sikerült megnyerni, szóltam a munkahelyemen, hogy itt vagy ott jelenésem lesz. Szerencsére a Castellum Hotelben roppant rugalmasan kezelték a kéréseket, a közvetlen kollégáim is segítettek; ha jeleztem, hogy egy-egy hétvégét el kellene vinni helyettem, nem szóltak egy szót sem, aztán amikor lehetőségem volt, visszaadtam a műszakot. Érdekes egyébként, hogy szinte minden egyes nap előfordult, hogy valamelyik vendég felismert. Általában délutános voltam, és amikor vacsorázni jöttek, többen is jelezték, tudják, ki vagyok, illetve gratuláltak az eredményekhez. Mint ahogy előfordult olyan is, a vendég egyszerűen nem tudta elképzelni, sikeres játékosként mit keresek ott. Szinte magyarázni kellett, azért van szükségem civil állásra, mert a dartsszal kétség kívül lehet jól keresni, viszont semmi sem fix, hogy úgy mondjam, nem kiszámítható. A másik része, hogy szeretek dolgozni.”

Ami a sport anyagi fedezetét illeti, Kovács tízéves ”profi” korszakában mindig akadt néhány támogató, aki lehetővé tette a versenyzést. Nem klasszikus szponzorációról, sokkal inkább baráti segítségről beszélhetünk, a játékos a családjára is számíthatott. A felesége már dartsosként ismerte meg Patrikot, mi több, inkább ellenezte a civil munkába állását, ugyanis azon a véleményen volt, célszerű lenne összeszorítani a fogát, és kizárólag a nyilakkal foglalkozni.

A karrier mélypontjai mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen Kovács Patrik bevallja, tavaly-tavalyelőtt annyi csalódás érte, hogy a háta közepére sem kívánta a dartsot. A nehézségek idején hátrébb lépett a versenyektől, csak a Hungarian Super League maradt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy picit azért tűzben tartja a vasat.

Mint mondja, számításon kívül hagyta, hogy a tornákra más is győzni megy, vagyis a riválisai éppen úgy ”el akarnak kaszálni” mindenkit, ahogy ő. Ha kikapott, megsértődött; nem az ellenfelére, elsősorban saját magára.

Tegyük hozzá, a darts egyik legnagyobb kihívása a lelki határok kitolása, az önbizalom és az elbizakodottság közti egyensúly megtalálása. Amikor újrakezdte a pincérkedést, úgy érezte magát, mint egy ”normális ember”, miközben idővel a játék is hiányozni kezdett.

Bár a darts ”magányos” sportág, a rivális egy-egy nyerő dobása, viselkedése nagy hatással bír, kizökkentheti a játékost a saját tempójából, ritmusából. Patrik szerint a reakció nagy mértékben a mentális állapottól függ. Ha az illető rendben van, azt csinál a másik, amit csak akar, jóformán észre sem veszi. Máskor, ha éppen nem megy a játék, már az is felidegesíti, ha a mellette álló hangosabban veszi a levegőt… Kovács amondó, e lelki tényezők fejlesztésére helyezte a hangsúlyt az utóbbi időben.

”Úgy vagyok vele, nekem dolgom csak magammal és a táblával van. Csinálom, amit tudok, aztán a végén, ha éppenséggel nekem sikerül bedobni az utolsó duplát, akkor nyertem – folytatja. – El kell fogadni azt is, ha jobb volt az ellenfél. Korábban dolgoztam pszichológussal, működött is a kapcsolat, ugyanakkor azt vettem észre, sokat segít az is, ha otthon vagy baráti körben el tudom mondani, ki tudom beszélni az érzéseimet. Kérdezték már, mennyivel tartanék előbbre, ha a darts hazájában, Angliában születek. Biztos, hogy lehetőségből több adatik, ám ott a merítés is nagyobb, nyilvánvalóan százszor erősebb a versengés. Hála istennek, a sportág Kelet-Európában is fejlődött annyit, hogy egy-egy játékosnak gyakorlatilag minden lehetősége megvan.”

Felvetjük Kovács Patriknak, hol húzódnak meg a saját határai, mire annyit felel, a menedzserével megteremtették a lehetőségét, hogy a következő három-öt évben el tudjon indulni azon az úton, melynek végén a legjobbak közt versenyezhet. Nem lepődne meg, ha öt éven belül meghatározó játékos lenne a PDC-ben, azon már inkább, ha világbajnokságot nyerne. Úgy véli, győzni tud, azaz megvan az a képessége, hogy gyengébb teljesítménnyel is nyertesen kerüljön ki egy-egy mérkőzésből. S bár korábban többször elgondolkodott azon, mi van, ha elérte a plafont, ennél több nincs benne, most szentül hiszi, hogy a legjobb évei ezután jönnek...