Kijutott a vb-re, két nappal később kirúgták a munkahelyéről a magyar dartsost

A teljes beszélgetés itt érhető el:

Miután befejeződött a meccs, másnap jöttünk haza, úgyhogy nem kellett túlzottan soknak eltelni ahhoz, hogy rendezgessem magamban a gondolatokat. Nagyon sokat beszélgettünk róla itthon – amikor hazajöttem, a családtagoktól kezdve az ismerősökig, barátokig mindenki megkérdezett róla, és így gyakorlatilag ki tudtam beszélni magamból. Én továbbra is azt mondom, mint amit mondtam közvetlen a mérkőzés után is: nagyon jó volt ott játszani, nagyon jó volt ez az egész történet, viszont maradt hiányérzetem. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam úgy alakítani, hogy ez ne maradjon bennem. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy csüggednem semmiképpen nem szabad, hiszen nagyon sokan szerettek volna ott állni, azon a színpadon, nekem pedig megadatott, úgyhogy örülök, hogy ott lehettem.

Szerettem volna jobban játszani, ebből kifolyólag szerettem volna szorosabb mérkőzést is. Arra gondolok, hogy keveset voltam a színpadon. Egy-egy dolog maradt meg bennem, amiket próbáltam magamban végigjátszani a meccs után. Kihagytam olyan kiszállókat, amiket éppenséggel illő lett volna bedobni, és másképpen alakulhatott volna a dolog. Emiatt van bennem hiányérzet.

Igen, nagyon-nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy végigjátsszam magamban az egyes körülményeket és játékszituációkat. Sokszor beszélgetünk arról, hogy kevésszer állunk színpadra, én ezt általában nem szeretem kifogásként felhozni – a színpadi meccsek előtt általában van bennem egy drukk, amit számtalanszor végigveszek a fejemben, amire odaérek, így simán elképzelhető, hogy meg se fordul a fejemben, eszembe sem jut. Tudtam, hogy a darts csúcsának a színpadára kellett kiállnom. A közönséggel van a legkisebb problémám, játszottam már színpadon, játszottam már nagy közönség előtt, alapzajként tudok tekinteni erre, miközben próbálok koncentrálni a dolgomra.

Nagyon sok meccsszituációt is lejátszottam, amik közül volt, amit végre tudtam hajtani, de sokszor lejátszottam azt is, hogy ha lehetőségem van, akkor azt igenis meg fogom dobni. Emiatt is maradt bennem hiányérzet: ott, akkor nem jutott eszembe az, amit gyakoroltam és amit nagyon sokszor végiggondoltam magamban előtte.

Játszottam Csehországban, Németországban, Gibraltáron, European Tourokon, World Cup of Dartson, itthoni versenyeken is. Minden esetben más a közönség, de egyvalami nagyon más az Ally Pallyben: csendet nem nagyon tapasztaltam, folyamatosan ment a buli mögöttünk. Ikonikus helyszínről van szó, már amikor bemegy az ember, teljesen más érzés fogja el.

Nem volt más, mint ahogy minden egyéb versenyre készültem, csak a magánéletben. Tavaly az év elejét úgy indítottam, hogy elmentem melózni – előtte folyamatosan kizárólag a dartsszal foglalkoztam és minden versenyre ugyanolyan szisztémával készültem. Ezzel szemben tavaly akkor dartsoztam, amikor szabadnapos voltam és amikor volt rá energiám. Különösebben nem kellett készülni semmire, egészen addig, amíg nem derült ki az, hogy ki lehet jutni a vb-re a Szuperligából. Onnantól elkezdtem kimondottan a mentális részével foglalkozni, egész egyszerűen rákészíteni az agyamat, hogy nagyon szeretnék kijutni a vb-re.

Ez annyiban merült ki, hogy amikor mondjuk volt négy óra szabadidőm, akkor nem egy órát álltam a táblánál, hanem mondjuk kettőt, hármat. Aztán onnantól kezdve, hogy megnyertem a Szuperligát és kijutottam a vb-re, visszaálltam arra a korábbi rendszerre, amikor kizárólag ezzel foglalkoztam és hétről hétre kellett készülni a fontos versenyekre. Foglalkoztam a fizikai és a mentális részével, állóképességgel és nagyon sokat gyakoroltam a tábla előtt – volt, hogy egy nap 6-7 óra hosszát foglalkoztam vele.

Nem, ez kicsit furcsa helyzet, ugyanis azt tudni kell, hogy én végigmelóztam egy héten négy-öt napot. Vendéglátós vagyok, felszolgálóként dolgozom. A Szuperligára kimondottan úgy készültem, hogy két napot voltam itthon, maximum hármat, és úgy tudtam beosztani az időmet, hogy jusson a dartsra is. Ott lett igazán érdekes a történet, mert október 18-án megnyertem a Szuperliga-döntőt, hétfőn pedig létszámleépítés volt a munkahelyen és megköszönték nekem a részvételt. Jött a kérdés: a vb-ig keressek másik melót, vagy tegyem bele az időt csak a dartsba és foglalkozzak azzal?

Végül úgy alakult, hogy beugrós melót vállaltam, tehát egy héten egy-két napot mentem maximum, mellette pedig megvolt az időm arra, hogy készüljek a vb-re. Ez így pozitív vagy negatív volt, nem is tudom, hova soroljam... az előző munkahelyem megtette azt a szívességet, hogy legyen időm készülni a vb-re.

Nekem tulajdonképpen majdnem egy évtizedig megvolt a lehetőségem arra, hogy kizárólag a dartsszal kellett foglalkoznom, mégsem sikerült valami oknál fogva olyan magasságokba érni. A top 50-ben is nagyon sokan vannak, akik munka mellett dartsoznak, nehezen vennék rá magukat, hogy otthagyják a polgári foglalkozásukat és kizárólag a dartsszal foglalkozzanak. Semmiképpen nem gondolnám, hogy ezért járunk más cipőben, inkább az az érdekes, hogy amióta elkezdtem dolgozni és leesett egy kis teher rólam, azóta játszok jobban.

Ismét van állásom, a dartsszal kapcsolatos tervek viszont sajnos már az év elején módosultak, hiszen nagyon szerettem volna kimenni a Q-Schoolra, ahol PDC-kártyát lehetett szerezni, viszont szervezésbeli problémák adódtak és nem igazán maradt idő szervezni ezt a dolgot. A European Tour-selejtezőket végig fogom csinálni elejétől a végéig, az elsőtől egészen a tizenötödikig, illetve a Szuperligában fogok játszani, ahonnan ugye ki lehet jutni a világbajnokságra. A csapatvilágbajnokság, a World Cup of Darts kvalifikációs kritériája változott, hiszen eddig szintén a Szuperligából játszottuk be magunkat, most viszont a ranglistás helyezéseket veszik alapul. A European Tour-főtáblákról lehet felkerülni a ranglistákra (Patrik az interjú óta megnyerte az érsekújvári selejtezőt, így Münchenben biztos főtáblás lesz – a szerk.), ha ez nem jönne össze, akkor a Challenge Tourt nézik, és a ranglista két legjobb magyarja fogja alkotni a csapatot.

A vb adott új célokat a karrieremhez. Ha nincs a vb-szereplés, ennek az évnek nagy valószínűséggel ugyanúgy futottam volna neki, mint mondjuk a tavalyinak, tehát meg sem fordult volna a fejemben selejtezőkre járni. Kicsit visszarántott abba a tudatba, hogy szeretek dartsozni, tudok is egyelőre, adott egy kis löketet. Igyekszik az ember tanulni, próbáltam azokat hazahozni magammal a vb-ről, amiket igenis meg kell jegyezni. Végig kell járni a lépcsőfokokat, a színpad és közönség nélküli játéktól a legkisebb színpadoktól át egészen az Ally Pally-ig. Szépen megtapasztal az ember különféle szituációkat, helyeket, ezt pedig szeretném a javamra fordítani, hogy ne legyen semmilyen negatív értelmű tartás bennem. Eszembe kell jutnia, hogy voltam már vb-n, ami nyugtatóan hat rám, ha egy kisebb színpadon játszom.