Angliában zajlik egy vb, amit százmilliók néznek, te mégsem hallottál róla

A krikettet szokás a világ második legnépszerűbb sportágának nevezni, hiszen a labdarúgás mögött valóban a krikettet nézik a legtöbben. Ugyanakkor ha azt néznénk, hogy hány országban népszerű a játék, egyértelműen a "nagy" sportok végére kerülne. A krikett élmezőnyében csupa olyan országot találunk, amelyek egykor brit gyarmatok voltak, plusz néhány olyat, amelyek egykori brit gyarmatok szomszédai. Népszerűségének pedig egy igazán komoly oka van: Indiában megőrülnek az emberek a krikettért, nagyjából 1 milliárd indiai vallja magát krikettrajongónak.

A Nemzetközi Szövetségnek összesen 12 teljes jogú tagja van, ráadásul sokáig csak 10 ország tartozott ide, Írország és Afganisztán pont az elmúlt évek világbajnoki eredményeinek köszönhette, hogy 2017-ben beválasztották a teljes jogú tagok közé. Ezek a teljes jogú tagok rendezhetnek egymás között hivatalos teszt mérkőzéseket (ezek a legendás többnapos krikettcsaták), ám a 2015-ben még 14 csapat részvételével megrendezett világbajnokságot követően az ICC úgy döntött, 10-re csökkenti a 19-es vb résztvevőinek számát. Így aztán a teljes jogú tagok közül kimaradt a selejtezőn elbukó Zimbabwe és Írország is - előbbi 1983 óta először maradt le vb-ről.

Az ICC az elmúlt évtizedekben rengeteget dolgozott azért, hogy a krikettet megpróbálja népszerűvé tenni Európában, ám igazán ez nem sikerült. Az írek ugyan teljes jogú tagok lettek (második európai országként Anglia után), a skótok és a hollandok pedig értek el meglepő eredményeket a legrövidebb formátumnak számító Twenty20-ben, de a nagy álmot, a 20 overes játék olimpiai programba történő felvételét még nem sikerült valósággá váltani. És addig, amíg nem sikerül szélesebb körben népszerűvé tenni a krikettet, addig erre nincs is túl sok esély.

A nyugati civilizáció - ha lehet még ilyenről beszélni - mindössze három csapatot ad a vb-re: Anglia mellett Ausztrália és Új-Zéland tekinthető krikettnemzetnek. A teljes pánamerikai kontinenset a West Indies, a karibi szigetállamok csapata képviseli. Afrikából egyedül Dél-Afrika játszik a vb-n. A mezőny fele Ázsiából jön, India mellett Pakisztán, Srí Lanka, Banglades és Afganisztán képviseli a legnépesebb kontinenst. Szóval kicsit olyan ez, mint egy kézilabda vb, csak pont fordított leosztásban.

Ráadásul van egy nagyon komoly akadálya annak, hogy a krikett vb népszerűvé tudjon válni a hagyományos nemzeteken kívüli országokban is, ez pedig a mérkőzések hossza. A vb-t ugyanis az egynapos formátumban játsszák. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy elkezdik a meccset délelőtt, az egyik csapat eldob 300 szabályos labdát, amiből a másik megpróbál minél több pontot csinálni úgy, hogy a legjobb ütői ne essenek ki gyorsan. Ha megvolt a 300 labda (50 over), akkor némi szünet után jön a másik csapat, és megpróbálja felülmúlni az elsőként ütők pontszámát. És sokszor a meccsek 8 óráig is eltartanak.

Ez persze Angliában, ahol létezik a SkyCricket csatorna, nem okoz különösebb gondokat, de megnézném, hogy milyen kommentdömpinget kapna mondjuk egy magyar sportcsatorna, ha megpróbálna akár csak egy meccset is élőben leközvetíteni. Pedig a krikett látványos játék, ahol minden egyes dobásban ott van annak a feszültsége, hogy abból akár az ütő kiejtése, vagy pedig egy óriási ütés is kijöhet. Csak a 2x300 dobásba a legnagyobb rajongók is belefáradnak.

Szóval furcsa helyzetben van a krikett nemzetközi vezetése és az egész sportág is. Az emberiség kb. egynegyede ugyan imádja a játékot, de azon a 10-15 országon kívül, ahol igazán komoly szinten űzik a krikettet, senki rájuk se bagózik, és még a vb-döntő eredménye se kerül be a sporthírekbe sem. És hogy mi a megoldás? Ha lenne, nyilván már kidolgozták volna. A meccsek rövidítése adja magát, de ha a legrövidebb nemzetközi formátum is 3-3,5 órás, azzal nehéz mit kezdeni.

Persze pár éve még azt se gondoltuk volna, hogy egyszer Wimbledonban bevezetik a döntő játszma rövidítését...