Lőrincz Tamásból legenda lett, pedig olyan fickó, hogy mindig is egy lesz közülünk

Emlékeztek a londoni olimpia egyik legzseniálisabb pillanatára, amikor a később ezüstérmet szerző Lőrincz Tamás az elődöntőben nagyszerű akciókkal legyőzte a grúz Manucher Tskhadaiát, majd örömében eldobta a válogatott másodedzőjét, Takács Ferencet?

Kilenc éve történt, de aki látta, annak élénken élhet az emlékezetében az a jelenet. Aki csak ezt egy húzását kapta el, már sokat megtudhatott arról, hogy Lőrincz Tomi milyen fickó. Nagyon jó a humora, csibész és vagány srác, igazi népmesei hős.

"Az csak egy fogadás volt, egyszeri alkalom. Lehet, hogy várnom kellett volna még egy meccset, úgy poénosabb lett volna, de az meg nem úgy alakult, így nem lett volna dobás. Visszatekintve jó volt ez így." – mesélt arról a mozdulatról a másfél éve nekünk adott nagyinterjújában.

Az egyik könyökén az olimpiai ötkarikát ábrázoló tetoválása van. Már épp végeztünk az interjúval, de ő ahelyett, hogy leállt volna velünk még erről beszélgetni, inkább sietett az edzésére. Mindez a 2020-ra tervezett tokiói olimpiára való felkészülés kezdete előtt egy héttel történt.

Amikor 2012 nyarán hazatért az aranygép Londonból, e sorok írója többek között vele is forgatott akkori munkahelye, a SportKlub TV számára. Az első kérdésünk az volt hozzá, hogy minket ugye nem fog elhajítani? Valami olyasmit válaszolt, hogy nincs miért aggódnunk.

Régóta úgy gondoljuk, hogy ő az aktív magyar sportolók egyik legszimpatikusabb személyisége. Az újságírói szakmán belül is sokan osztják ezt, ahogy a szurkolók is nagyon kedvelik Tomi nyílt, őszinte stílusát. Minden egyes nyilatkozatából árad a szerénység, a sportszerűség, az alázat és a bajtársiasság, ahogy a zsiványság is. Már a testtartásából is. Nagyon rendben van, a szíve és az esze is a helyén. Élmény hallgatni, ahogy Viktor öccséről beszél, és viszont.

"El sem hiszem, ott álltam a dobogó tetején és itt fogom ezt az érmet. Rio nem sikerült jól, túl sokat kellett fogynom, de az viselt meg igazán, ami az öcsémmel történt. Ha ő nincs, ez meg sem történik. Ő volt az, aki tovább rugdosott, hogy csináljam tovább, miközben az ő nyakából vették el a bronzot." - emlékezett vissza az előző olimpián történtekre.

Tucatnyi olyan magyar sportolót, edzőt, szövetségi kapitányt tudnánk mondani, akit eltorzított a siker, akiből elviselhetetlen, gonosz ember lett. Ha valakit, Lőrincz Tomit nem kell félteni ebből a szempontból sem, mindig meg fog maradni annak a ceglédi, hétköznapi srácnak, aki mindig is volt, aki átugrik a boltba tejfölért, ha az hiányzik az ebédhez, és aki rengeteget melózott egy olyan sportágban, ahol évtizedek brutális munkája veszhet kárba percek alatt egy gyors vereség miatt.

2021-re világbajnoknak és négyszeres Eb-győztesnek, olimpiai ezüstérmesnek mondhatta magát. Már élete első (!) világversenyén, 20 esztendősen Európa-bajnok lett. Ennek 15 esztendeje. Azóta van ott a világ élvonalában. De a következő olyan nagy győzelmére, amely nem Eb-n történt, 13 évet (!) kellett várnia.

Amellett, hogy rendkívül eredményes pályafutás az övé, a legtechnikásabb birkózók közé tartozik. Eklatáns példája ennek a londoni menetelése, ahol össze-vissza dobálta az ellenfeleit, rengeteget akciózott.

"Valószínűleg nagyon sok minden másként alakult volna, ha ott olimpiai bajnok vagyok. De nem így lett, így azzal a lendülettel mentünk tovább." – említette 2019-ben.

És ha Londonban nyert volna, vajon birkózna még? Határozott válasza volt erre is Lőrincz Tominak: "Á, nem hiszem. Akkor már valószínűleg nem."

Mi csak örülhetünk, hogy folytatta, a negyedik olimpiájáig.

Kilenc éve még 66 kg-ban lett ezüstérmes, most 77 kg-ban lett olimpiai bajnok. Éppen a fináléja nem lett látványos, de nem is kellett most a virtuozitás, az eredményre ment, és győzött a rutin meg az évek, a taktikus versenyzés, a kevesebb néha több jegyében.

Sikerével nemcsak teljessé tette elképesztő medálgyűjteményét, hanem a súlycsoport regnáló olimpiai, világ- és Európa-bajnokaként vonul vissza. A tokiói aranya a 15. érme világversenyről, pont 15 év alatt. Elég jó átlag. De a legnagyobbak közé azzal emelkedik, ahogy ezt a bő másfél évtizedet, a sikereit és a kudarcait kezelte.

"Nagyon szép lezárása lenne a pályafutásomnak, ha egy éremmel tudnék hazatérni Tokióból." – jelentette ki másfél éve. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna, pedig gyötrelmes lehetett rátenni még egy évet a felkészülésbe az olimpia elhalasztása miatt.

"Könyörüljetek, kérlek…" – ért oda a tokiói győztes elődöntője után fáradtan a vegyes zónába Szűcs András tudósítása szerint. Szinte halljuk Tomi hangján ezt a mondatot. Pedig Szöcsit a szerdai győzelme után pláne szét fogják szedni.

Kétszer is sírtunk a tokiói szuperkedden. Előbb a szívünkhöz nagyon közel álló vízilabdás lányok katartikus negyeddöntős sikere után, Gurisatti Gréta könnyek között adott tévés interjúja alatt, majd nem sokkal ezután Lőrincz Tomi győzelme miatt.

Tokiói aranya után a szövetségi kapitány, az a Sike András - meg segítője, Módos Péter - vetődött erre a klasszisra a szőnyegen, akinek 33 évvel ezelőtti, szöuli olimpiai sikere az egyik első, sporttal kapcsolatos emlékünk. Kedden visszakapta edzőitől a Londonban tőle látott mozdulatot. Tomi keretbe foglalta ezt a kilenc évet, mi meg ezt a cikket.

Lőrincz Tamásból Tokióban legenda lett, de karakterere, közvetlensége miatt mindig is egy lesz közülünk. Egy srác a szomszédból.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az olimpia legfontosabb híreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.