Kétségek közt Björndalenék kínai projektje a pekingi olimpia előtt

Ole Einar Björndalen és Darya Domracheva 2019 őszén vette át a kínai sílövő-válogatott irányítását, nem titkoltan azzal a nagyratörő tervvel, hogy folyamatos fejlődéssel, és eredményekben is egyre nagyobb előrelépésekkel a csapat a hazai olimpiáján valami igazán nagyot alkosson. Egy hónappal a pekingi játékok előtt viszont nem állnak túl jól a dolgok, több szempontból sem.

Amikor az összesen nem kevesebb, mint 12 olimpiai aranyérmet begyűjtő Björndalen és Domracheva páros belevágott ebbe a közös kalandba, tudta, hogy igencsak extrém feladatra vállalkozik. Ugyan Kínának voltak a múltban kiemelkedő biatloneredményei – gondolva itt például a 2000-es években szerzett három vb-ezüstéremre a hölgyeknél – gyakorlatilag újra fel kellett építeniük egy komplett válogatottat, ráadásul egy olyan országban, amely igencsak más világ, és ez nagyon igaz a sportról alkotott gondolkodásmódjukban is.

Képbe jön például a profizmus kérdése, amit több oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészt ott van a szorgalom és az alázat szerepe, ami természetesen nélkülözhetetlen a profi mentalitáshoz és a teljes elköteleződéshez. Ezt nagyon is lehet egyfajta kínai hitvallásának is mondani, ők viszont sokszor talán túlságosan is előtérbe helyezik a munkát, és eközben nem tudják igazán megélni és értékelni napi edzések adta élményeket.

A plusz nehézség ebben az esetben az, hogy a biatlonnak, és alapvetően a legtöbb téli sportágnak alig van hagyománya és népszerűsége Kínában, így ezeket a sportoló palántákat nem veszi körbe már a kezdetekben olyan környezet, amely szabályosan lélegzi a sportolás szépségének minden egyes cseppjét.

Björndalen és Domracheva a visszavonulásuk óta is imádnak a gyönyörű természetben síelni, csodálni közben a környéket, miközben szinte elfelejtik, hogy edzenek. Akár két-három órán át kint tartózkodnak a hidegben, mégis a végén ugyanolyan frissnek érzik magukat.

„A mi sportolóink sajnos nem ilyenek” – mondja a nyolcszoros olimpiai bajnok Björndalen.

Négyszeres olimpiai győztes felesége rámutatott, időbe telik, mire ezt a gondolkodásmódot meg tudják honosítani nemcsak a versenyzők, hanem a helyi edzők körében is.

A koronavírus-járvány kitörését követően Kína sokáig elzárta magát a külvilágtól a sportesemények tekintetében is, és mivel ez egyben a biatlon esetében is a versenyzők távolmaradását jelentette a nemzetközi versenyektől, így Björndalenék is maradtak velük, és közel két évig nem utaztak a gyakorlatilag csakis Európában tartandó világkupa-fordulókra.

Erre a szezonra aztán visszatértek a sorozat körforgásába, a helyszínek többsége viszont jóval magasabban fekszik, a pályák pedig jóval jegesebbek és technikásabbak ahhoz képest, ami Kínában megszokott.

„Hiába próbáljuk szimulálni, sosem lehet elég jól csinálni.” – világított rá Björndalen.

Amiben viszont a norvég szerint is bízhatnak, hogy a hazai olimpiát illetően egyértelműen előny lehet számukra a pandémia okozta elszigeteltség, hiszen míg az összes többi nemzetnek abszolút ismeretlenek lesznek a helyi körülmények, addig a kínai csapat tagjai úgy ismerik már a pekingi biatlonarénát, mint a tenyerüket.

A kínai sílövő-válogatott reményeit illetően elsősorban a női versenyzőkben bizakodhat Domracheva és Björndalen. A házaspár jó szájízzel mehetett a csapattal karácsonyozni, ugyanis a 2021-es naptári év utolsó vk-állomásán Chu Yuanmeng személyében egy bravúros 23. helyet szereztek, aki hibátlan lövészetével javított több mint 20 pozíciót az üldözéses versenyben. Előtte még Östersundban, a 15 kilométeres szezonnyitó versenyen szerepeltek ennél is jobban, amikor Yan Zhang 16., Fanqi Meng pedig 21.-ként zárt.

Hogy ez mennyire a szenzáció kategória lenne, azt a 2021/22-es világkupa eddigi történései is bizonyítják. Négy fordulót követően Kína csak a 15. helyen áll a nemzetek pontversenyében a nőknél, és ha az eddigi két váltófutam eredményeire tekintünk, csupán egy 14. és egy 15. hely jött össze nekik Östersundban és Hochfilzenben.

„A legutóbbi versenyzésünk óta nagy változás történt abban, hogy nagyon sokan látták meg a saját esélyeiket a női váltóban. Mindenki azt gondolta, hogy így a legkönnyebb érmet szerezni, és most hat-hét csapat rendkívül magas szinten van. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint két éve volt.” – ecsetelte Björndalen.

Az összkép tehát azt mutatja, hogy az egyéni teljesítményeket illetően talán valamennyit előrelépett a kínai biatloncsapat, a nagy terveket dédelgető váltószereplés továbbra is egy helyben toporog. Domracheva ugyanakkor éppen előbbiben látja a probléma gyökerét, ugyanis elmondása szerint több versenyzőjüknek nincs magasabb célja annál, minthogy a csapat legjobbja legyen. A fehérorosz rávilágított a háttérben meghúzódó lehetséges okra is.

Jól kitűnik tehát, hogy a sportág legendás párjának számos tényező állít nem kis nehézséget egy eleve olyan „vállalkozást” illetően, amelyről tudták, hogy igencsak embert próbáló kihívás lesz. Részben viszont emiatt is vágtak ebbe bele, feladni pedig továbbra sem hajlandók álmaikat az olimpiai célegyenesbe fordulva sem.

„Jelenleg tudjuk, hogy messze vagyunk (az élmezőnytől – a szerk.). Nehéz idők ezek számunkra, és most már pláne keményen kell dolgoznunk. A biatlon ugyanakkor egy olyan sportág, ahol szinte bármi lehetséges, mégha borzasztóan nehéznek is tűnik minden.” – mondta a nem kevesebb, mint 25 világkupa-szezont teljesítő Björndalen.

Forrás: NRK