Ki lehet az új vezére a Peiffer nélkül maradt németeknek?

A német biatlonsportnak számos aranykorszaka volt. Ha az elmúlt 10-15 évre gondolunk, akkor már csak egy-egy személynek köszönhetően, és leginkább a női vonalon voltak dominánsak. Magdalena Neuner és Laura Dahlmeier is viszonylag fiatalon fejezte be pályafutását, pedig akár egymást váltva egy bő 10 éves német sikerkorszakot is kiépíthettek volna, ha részben a túlzott médianyomás nem ösztönzi őket a visszavonulásra.

Ami a férfiakat illeti, Arnd Peiffer sosem volt egy domináns alakja a sportágnak, de hosszú időn keresztül meghatározó versenyzője volt. A 13 teljesített vk-szezonjából hétszer is a legjobb tíz között zárt a végelszámoláskor, és összesen 40 egyéni dobogós helyezést szerzett, közte 11 győzelemmel. Ráadásul bármikor képes volt megvillanni, az elmúlt években éppen a világversenyeken. A 2018-as phjoncsangi téli olimpián sprintben, az egy évvel későbbi világbajnokságon pedig a leghosszabb távon, 20 kilométeren nem talált legyőzőre. Hogy még az utóbbi években (30 év fölött) is mennyire versenyképes volt, bizonyítja az, hogy a tavalyi utolsó szezonjában is ötször állhatott még fel egyéniben vk-dobogóra, melyből az egyik egyben egy vb-ezüst is volt, a hochfilzeni tömegrajtosban aratott győzelme pedig a német biatlon-válogatott egyetlen egyéni sikere volt az elmúlt tél során.

Peiffer sikerei bizonyos értelemben életmentőnek bizonyultak a német sílövők megítélését illetően, ugyanakkor el is fedtek több problémát vagy éppen hiányosságot a csapat háza táján. Erre épp Peiffer korábbi szobatársa, a már szintén az „öreg rókák” táborát erősítő Erik Lesser utalt többször is. Ő, ahogy Benedikt Doll is már a 30-as éveiben jár, és Simon Schempp is az ő táborukat erősítené, ugyanakkor hosszú gyengélkedése után ő is végleg letette a puskát az előző idény végén.

A most Svédországba utazó férfi csapat hat tagja közül mindössze egy olyan van, aki 27 évnél fiatalabb. Ez már önmagában probléma, és mutatja a német utánpótlás utóbbi időben mutatott sikertelenségét. Mindenesetre a két korábbi egyéni világbajnok, Lesser és Doll is elmondása szerint még elkötelezettebb és fókuszáltabb a mostani szezonra, előbbi konkrétan a legjobb tízet célozta meg az összetettet illetően, valamint több dobogós helyezést is.

– nyilatkozta ambíciózusan Lesser.

Doll egy picit óvatosabban fogalmazott, tudva azt, hogy a franciák, de különösen a norvégok idén is valószínűleg nagyon erős kontingenst mutatnak majd fel a férfi mezőnyben.

„Hogy fel tudjuk-e venni velük a versenyt, majd kiderül” – mondta.

A nőknél több reménykedni valójuk van a németeknek, hiszen bár egyéni versenyt nem nyertek az elmúlt tél folyamán, Franziska Preuss és Denise Herrmann révén hét dobogós helyezést is szereztek, Preuss pedig kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően végül az összetett pontverseny 3. helyén zárt.

Nem véletlen, hogy ezúttal is tőlük várja a kiemelkedő egyéni eredményeket a német sajtó, különösen a korábbi sífutó, de már a biatlonosok között világbajnok Herrmanntól, aki a tavalyi szezonban kifejezetten gyengén teljesített a lőtéren, a hatékonysága csupán 78-80% körül mozgott. Ha akár csak 85% környékére tudná tornászni a lövőteljesítményét, akár még az összetett elsőségért járó nagy kristálygömbért is harcba szállhatna, ugyanakkor elmondta, neki is az olimpia van a fő célkeresztjében.

Bár a női vonalon sincsen igazán fiatalokkal elárasztva a német vk-csapat Östersundra, a hét versenyzőjükből négy is 25 éves vagy annál fiatalabb. Közülük talán leginkább arra a Vanessa Voigtra érdemes figyelni, aki tavaly dominálta az IBU-kupa-szezon második felét, és végül jelentős különbséggel hódította el a második számú sorozat kristálygömbjét.

Ugyanakkor a világkupába való szintlépés igencsak embert próbáló tud lenni, és sokszor túl nagy falat is az adott biatlonosnak, szóval egy új név berobbanására nem igazán alapozhat a Mark Kirchner vezette válogatott. A szövetségi kapitány nem is az egyéni sikerekben bízik elsősorban erre a szezonra valamint az olimpiára, hanem jóval inkább a váltók stabil teljesítményében.

„Az elmúlt években láttuk, milyen nehéz ez. Ha egy csapatnak egyéni érmet nyersz egy ilyen nagy eseményen, az már önmagában remek” – mondta.

A „zűrzavaros” nem éppen egy biztató jelző, amivel Kirchner jelenlegi helyzetüket jellemezte. Az olimpiai kvalifikációhoz a Német Síszövetség (DSV) elvárásai szerint elég egy top8-as vagy két darab top15-ös helyezés az adott versenyzőtől. Ez valószínűleg jópár német sílövőnek megoldható feladat lesz, de hogy vajon mennyi éremmel zárhat majd a csapat Pekingben, azzal még a szövetség sportigazgatója, Bernd Eisenbichler sem mer kalkulálni.

„Jól sikerült a felkészülés. Fontos lesz, hogy az idei szezonban folyamatosan hatékonyak legyünk” – próbálta az összképet előtérbe helyezni Eisenbichler. „Tavaly volt néhány szép eredményünk, de nem a teljes világkupaidény során. A fő cél természetesen a pekingi téli olimpia, de a szezon egésze is meghatározó kell, hogy legyen.”

A versenyzők, de főleg a vezetőség nyilatkozatiból érződik egyfajta bizonytalanság, illetve hogy senki sem akar túl nagy nyomást helyezni magára, ahogy egymásra sem. Hogy az eredmények mennyire igazolják majd a szezon előtti óvatos, visszafogott német elvárásokat, arra már a hétvégén valamennyire választ kaphatunk, ugyanis akkor rendezik az östersundi duplafordulóból az elsőt. Szombaton mindkét nemnél a leghosszabb távval, a 15, illetve 20 kilométeres egyéni indításos számmal rajtol el az idény, majd vasárnap női és férfi sprintversenyt rendeznek.

via Sport1.de, Sport1.de, ski-nordique.net