Laegreid: A biatlon olyan, mint a póker

A 24 esztendős norvég tavaly november végén alig néhány vk-futammal a háta mögött robbant be a sportág köztudatába azzal, hogy rögtön diadalmaskodott az előző szezon legelső versenyén, a 20 kilométeres egyéni indításos számban a finnországi Kontiolahtiban. Most a svédországi Östersundban ugyanezt a tettet hajtotta végre ugyancsak hibátlan, 20/20-as lövészetével.

Laegreid lőtéren nyújtott teljesítményének mindenki csodájára járt a biatlonosok világában az elmúlt télen, az egész szezon során 92%-os pontosággal célzott, ami messze felülmúlta a legtöbb riválisét. Ugyan a pályán nem tartozott a leggyorsabbak közé, de pont annyira az élmezőnyhöz tartozott futásban is, hogyha egy versenyen hibátlanul tudott lőni, akkor szinte mindig számolni kellett vele a győzelem szempontjából. Ennek eredménye, hogy a 2020/21-es világkupa-sorozatban hétszer is nyerni tudott egyéniben, debütáló szezonjában pedig négy világbajnoki címe (ebből kettő egyéniben) mellett az utolsó pillanatig harcban volt az összetett vk-elsőségért járó nagy kristálygömbért nagynevű honfitársával, a most Svédországban 5. és 3. hellyel kezdő Johannes Boe-vel.

Természetesen kérdés volt a mostani idény előtt, hogy meg tudja-e ismételni a tavalyi szenzációs és egyben rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményét. Ez különösen a felkészülési időszak, majd a norvég tesztversenyek után vált még hangzatosabb talánnyá, ugyanis észrevehetően nem tetszelgett olyan futóformában, mint az előző szezon nagy részében.

Ennek is volt köszönhető, hogy Laegreid nem támasztott magával szemben hatalmas elvárásokat az idei első verseny előtt, ami viszont tulajdonképpen hozzásegítette ahhoz, hogy átélje a tavalyi idénynyitóhoz hasonló élményeket.

„Déjá vu-m van. Az előző szezonban is kvázi a semmiből jöttem, és egy olyan győzelmet szereztem, amit egyáltalán nem vártam magamtól.” – helyezte képbe jelenlegi helyzetét.

Ugyan múlt szombaton megszerezte karrierje nyolcadik egyéni vk-sikerét, már a 20 kilométeres verseny után érezte, mindent kihozott az aktuális formájából. Erre talált egy érdekes hasonlatot.

Az erősséget itt nyugodtan lehet érteni a mentális aspektusra is, ami a lőtéren különösen elengedhetetlen. Laegreid rávilágított arra, hogy kedvezett neki a szombaton futott versenyszámnak azon összetevői, hogy négy lövészet van, és hogy minden egyes lövőhibáért egy perc időbüntetés jár. Nem véletlen, hogy a februári pokljukai világbajnokságon is ő győzött ezen a távon.

A világkupában még mindig valamennyire tapasztalatlannak mondható, mégis a mentális adottságai mellett a részletekre való odafigyelése is kiemeli a mezőnyből. Már többször írtunk róla vagy említettük meg közvetítéseinkben, hogy mikor Laegreid 2018-ban mononukleózis miatt nem lehetett ott a biatlonpályákon, a nagy példakép Martin Fourcade lövőtechnikáját sajátította el a lehető legprecízebb módon.

Ezúttal a helyszínen uralkodó nagy hidegre volt receptje a norvégnak. Östersundban stabilan mínusz 10 fok körül volt a levegő hőmérséklete, Laegreid pedig különösen ügyelt arra, hogy a szombati verseny előtt melegen tartsa a kezeit, és leginkább az ujjait.

Laegreid már szombaton is rámutatott, hogyha például a Boe-testvérek nem hibáznak egyaránt kettőt a lövészetek során, nem tudta volna velük felvenni a versenyt. Az is árulkodó volt, hogy annyira elfáradt a 20 kilométer végén (mondjuk ez a leghosszabb táv révén nem is csoda), hogy elmondása szerint majdnem ő is rossz irányba ment a befutónál, ahogy azt az orosz Eduard Latypov végül meg is tette.

Már aznap is csak a 22. legjobb időt produkálta a pályán Laegreid, ami egy nappal később a legrövidebb távra még drasztikusabbá vált, hiszen a sprintben még a legjobb 40 között sem volt az összefutóidőket tekintve, miközben 1 perc 22 másodpercet kapott a 10 kilométer során a leggyorsabb Samuelssontól, ahogy például több honfitársától, Johannes Boe-től, Vetle Sjaastad Christiansentől vagy Johannes Dalétól is nagyjából 1 percet. Laegreid nem is értette teljesen a saját és a riválisai között meglévő jelentős futásbeli különbséget.

„Már az első mérési pontnál 17 másodperccel voltam lemaradva. Mielőtt megkaptam erről a visszajelzést, úgy éreztem, erősen kezdtem, és hogy talán olyan 5 másodperces a hátrányom. Egy kis pofon volt ezek után értesülni a valódi helyzetről.” – mesélte el meglepettségét.

A versenyt követő értékelésében azt is elmondta, sokan mintha csúcsformában versenyeznének már így a szezon elején.

„Nem tudom, elfelejtették-e a többiek, hogy az olimpia februárban van, és nem novemberben.” – tette hozzá viccesen. „Meglátjuk, valószínűleg azért tartalékolnak későbbre is ezen a télen.”

Hogy mennyire kell valóban aggódnia Laegreidnek az aktuális futóformája miatt, arra jó eséllyel a soron következő második östersundi világkupa-forduló sem fog biztos válaszokat adni. Van viszont valami, amibe kapaszkodhat a még mindig csak a második teljes világkupa-szezonját teljesítő norvég.

„Nem vagyok a legjobb formában, de azt hiszem, ez több versennyel később meg fog jönni. Korábbról tudom, hogy januárban/februárban jobban formába lendülök, és ez tökéletesen passzol az olimpiához.” – mondta Laegreid, akinek a szezon előtt egyértelműen a legnagyobb célja a sikeres ötkarikás szereplés volt.

Ha az előző télen látott világbajnoki éremhalmozásából indulunk ki, akár most is a legjobbkor érheti el a csúcsformáját. Persze az ahhoz szükséges javulni valót tényleg leginkább a futóteljesítményére kell érteni, a lőtéren jó eséllyel Pekingben sem kell féltenünk őt.

Forrás: nrk.no, tv2.no