Idén az olimpia a fő célja a kétszeres világbajnok biatlonosnak
Publikálva 25/11/2021 - 15:09 GMT+1
Tiszta fejjel és határozott célokkal vág neki a biatlon szezonnak Emilien Jacquelin.
A kétszeres világbajnok francia sportolónak sikerült komoly tartalommal megtöltenie a két idény közötti időszakot.
Kerékpársporttal foglalkozó kommentátor és újságíró kollégák gyakran használják írásaikban az ‘összetett-‘ valamint az ‘egynapos menő’ kifejezéseket. Habár a biatlonban nem rendeznek háromhetes, de még egyhetes versenyeket sem, az egymásba érő versenyhétvégék által bizony kézenfekvő a párhuzam az Eurosporton szintén nagy teret magának követelő kerékpárral.
A legutóbbi két világbajnokságon az üldözőversenyt megnyerő Emilien Jacquelin eddigi pályaíve alapján tipikus “egynapos menő”, azaz az összetett világkupa helyett inkább egy-két nagyobb eredményre hajt a szezon előtt. A szeszélyes teljesítményre képes francia sílövő terjedelmes interjút adott a Le Dauphine c. francia regionális lapnak, ebből szemezgettünk.
Célok a 2021/2022-es szezonra
Emilie Jacquelin képes igencsak szélsőséges produkcióra a világ biatlon pályáin, hiszen világbajnoki címei mellett már arra is volt példa, hogy egy tömegrajtos verseny utolsó helyén kullogva várta, hogy végre lekörözzék, és kiállhasson a versenyből. A holtszezonban csuklótörés hátráltatta a felkészülésben, az ölébe hulló időt viszont helyesen arra használta ki, hogy mindent átértékeljen az eddigi pályafutása kapcsán. Ennek eredményeként szombaton Östersundban egy a korábbiakhoz képest más Emilien Jacquelin áll majd oda az egyéni indításos futamhoz. Az előttünk álló szezon kapcsán pedig határozott és egyértelmű céljai vannak:
“Úgy érzem, hogy az összetett világkupa helyett sokkal inkább az olimpiai bajnoki cím hoz lázba. Ez az a cél, ami meghatározza az edzéseimet nap mint nap, és ami szüntelenül a szemem előtt lebeg. Nyilván nem fogom dobni a többi versenyt emiatt, de határozott celom, hogy a gyerekkori álmomat Pekingben valóra is váltsam.”
Kétélű lövőstratégia – amennyire előny, annyira hátrány is
A francia biatlonostól nem áll távol a hibátlan lövészet, többek között Antholzban és Pokljukában is hibátlan lövészettel teljesítette a végül világbajnoki címet hozó üldözőversenyt. A villámkezű Jacquelintől azonban az sem újkeletű, ha három, négy, vagy egyenesen öt lövőhibát is elkövet egy-egy sorozatnál. A korábbiakban, többek között a szlovéniai világbajnokságon is, irtózatos sebességgel eresztette el a lövéseket, ami találatok esetén nyilván óriási előny, a hibák lehetősége miatt viszont legalább akkora kockázatot is magában hordoz. A sérülésének kúrálása közben ezen is volt ideje gondolkodni:
“Azt figyeltem meg, hogy a korábban követett extrém gyors lövészet legalább akkora ellenségem, mint amennyire a segítségemre van. Amíg az egyéni versenyeknél ezt a kockázatot vállalhattam, hiszen csak magammal kellett foglalkoznom, addig a váltó kapcsán ez nem férhetett bele, ott a csapattársaimra is gondolni kellett. Egyfelől azt éreztem, hogy a természetesség szinte kikívánkozik belőlem, úgyhogy nekem ne mondja meg senki hogyan lőjek, másfelől viszont az is bennem volt, hogy érettebben kell kezelnem a helyzetet.”
Martin Fourcade árnyékában
Az ember laikusként azt gondolhatná, hogy ha sportolóként egy olyan honfitárs “van kéznél”, aki saját sportágában irtózatos, jóformán elérhetetlen magasságokba jutott, akkor az helyzeti előnyt is teremthet a vetélytársakkal szemben. Emilien Jacquelin és a teljes francia válogatott számára Martin Fourcade személyében egy hétszeres összetett világkupa-győztes sportoló jelenti ezt a képességet, a legenda jelenléte azonban jókora terhet is rak az utódokra.
“Emlékszem, Pokljuka után Martin gratulált, de azt mondta, ha olimpiát akarok nyerni, változtatni kell a lövészeten. Először nagyon bepipultam, hogy ezek szerint még egy világbajnoki cím sem elég ahhoz, hogy elégedett legyen velem. Aztán megbeszéltük, és megértettem, hogy kiegyensúlyozottnak kell lennem, ehhez pedig változtatnom kell a lövészeteimen.”
Árad belőle a nyugalom
2018-ban Emilien Jacquelin ott volt a pjongcsangi olimpia egyéni indításos biatlon futamán, ahol is a 77. helyen sikerült elcsípnie. Azóta rengeteget változott a világ, és főleg maga a sportoló, aki a korábbi évek túlbuzgalma és extra pörgése után most, elmondása szerint, a nyugalom szobraként várja az östersundi rajtot:
“A sérülésem érettebbé tett. Amikor Norvégiában leestem a bicikliről, rögtön az járt a fejemben, hogy félig telinek lássam a poharat. Ez a szemlélet segített, hogy egy lépést tegyek hátra, hogy utána kettő következzen előre. A karrierem kezdetén túlizgultam a vk-futamokat. Ma már rengeteg tapasztalat van a hátam mögött, teljesen másképp kezelem a versenyeket, rutinná váltak. Hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül, ez a sérülés pedig most a hasznomra vált.”
Elégedetté tenni a szüntelenül elégedetlen generációt
Egyre több sportágban kerül hangsúlyosan is előtérbe a sportolók mentális egészsége, ennek élharcosa a japánok kiváló teniszezője, Naomi Osaka. A francia lapnak adott interjújában Jacquelin igyekezett érzékeltetni, hogy a körülmények és az elődök mekkora nyomást helyeznek személyesen rá és csapattársaira is:
“A mi generációnk soha nem elégedett és mindig attól fél, hogy amit elér, az nem elég. Ez az érzés azzal magyarázható, hogy Martin Fourcade visszavonulását követően mi vagyunk az első csapat, akitől a közvélemény a folytatást várja. Ha más sportot űznék, az eddigi eredményeimmel simán elégedett és boldog lennék. Biatlonosként meg azt mondom: «Nem rossz, de azért Martinhez képest ez semmi ». Ez az állandó összevetés mentálisan teljesen képes felőrölni.”
Forrás: Le Dauphine
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés