Tentoglou, a görög varázsló, akinek titka a végtelen szabadság és az őrületes önbizalom

Kálmán Laci

Publikálva 05/09/2023 - 11:40 GMT+2

Az olimpiai és világbajnok Miltiadis Tentoglou híres arról, hogy utolsó kísérletére ugorja a legnagyobbat, amivel többnyire meg is nyeri az aktuális versenyét. A nemrég véget ért budapesti atlétikai világbajnokság kapcsán arról beszélt, hogy hogyan képes megőrizni a hidegvérét a hatodik ugrások előtt, de kitért arra is, milyen új célok lebegnek a szeme előtt.

Miltiadis Tentoglou

Fotó: AA

Eléggé különc vagyok, szabad embernek érzem magam. Szeretem azt csinálni, amit akarok.

Akár pofátlannak is tarthatnánk, ha valaki a legjobbját mindig a végére tartogatja. Miltiadis Tentoglou gyakran ugorja utolsó kísérletére a legnagyobbat, a fenti jelző azonban vele kapcsolatban nagyon nem állja meg a helyét. Aki hallotta már őt nyilatkozni, tudja, miről beszélünk.

Persze az ellenfelének lenni nem mindig hálás feladat, hisz azzal a tudattal kell versenyezni ellene, hogy a legjobb ugrás is kevés lehet az ő utolsó kísérletével szemben. Nyilván bárki ugorhat nagyot hatodikra, és sokan meg is teszik, de senki sem olyan arányban, mint ő.

Atlétika

Köszöni szépen, de kiszáll az olimpiai bajnok, ha tényleg eltörlik a belépést távolugrásban

03/03/2024 - 09:35

Így lett például olimpiai bajnok Tokióban, és így lett világbajnok Budapesten is. De emlékezhetünk, így nyerte meg idén a Gyulai Memoriált is.

Sokak szerint mázliról van szó, Tentoglou azonban sokkal inkább varázslatnak tartja, ami ilyenkor történik.

„Hiszek abban, hogy az utolsó ugrás minden ugró számára különleges. Abban benne van az összes érzelem, egy nagy adag adrenalin, hisz az az utolsó esélyed, hogy tegyél valamit. Szeretem ezt a varázsugrásnak nevezni, és szerintem minden atléta képes ilyenkor nagy ugrásra, akár a legjobbjára is.”

Miltiadis Tentoglou

Fotó: AFP

„Én is képes vagyok, annyi a különbség talán, hogy én ezt rendszeresen meg tudom tenni.”

Budapesten jól kezdett, de aztán Wayne Pinnock túlugrottta őt, úgyhogy a győzelemhez szüksége volt egy nagy hatodikra, és ezt ő hozta is, 8.52-t ugrott, amivel világbajnok lett.

Azt mondom magamnak, hogy ’ez az utolsó esélyed, úgyhogy mindent bele kell adnod’. Elmondom magamnak ilyenkor mindig, hogy ’nem hibázhatsz’, sokan ugyanis félnek, és a lécfogásnál fontos centiket hagynak benn. Én viszont igyekszem támadni.

Ha nagyon le akarjuk csupaszítani a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy itt színtiszta, kőkemény önbizalomról van szó.

„Azért tudom ezt gyakran megcsinálni, mert a nekifutásom nagyon kiegyensúlyozott. Pontosan tudom, hol fogok lécet fogni, és tudom, hogy nem fogok hibázni. Talán ennyi benne a különleges.”

Csupán csak ennyi. Semmiség. De vajon mi lehet e mögött a végtelen nyugalom mögött? Nem a jóga, nem is a meditáció, hanem egy sokkal kézenfekvőbb dolog.

„Szeretek pihenni az ágyamban, és az ugrásomon gondolkodni. A mozgásomon, az érzéseimen. És ez végül valahogy mindig működik.”

Még csak 25 éves, de már minden címe megvan. Egy nagy világverseny elképzelhetetlen az ő ugrásai nélkül. Pedig nem volt mindig olyan magától értetődő, hogy távolugró lesz belőle.

Miltiadis Tentoglou

Fotó: Getty Images

Az volt a terv eredetileg, hogy édesapja nyomdokaiba lép, és szakács lesz. Aztán egy edző kiszúrta miközben egy stadionban parkourozott, és felfigyelt a fürgeségére és az atletikusságára.

Először a magasugrással próbálkozott, de gyorsan kiderült, hogy a távol jelenti az igazi elhívást a számára. Most, hogy már mindent megnyert, úgy tűnik, nem veszít a lendületéből, és motiváltabb, mint valaha.

„Imádom a sportot, iszonyúan élvezem a távolugrást. Szeretek nagy eredményeket elérni, küzdeni értük, és folyamatosan fejlődni.”

Tentoglou egyéni legjobbja 8.60, és bár Mike Powell 32 éve fennálló 8.95-ös világcsúcsa egyelőre még távol van tőle, sok riválisa segít neki abban, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá.

„Mindenképp ott akarok lenni a top 10-ben, ami 8.69, ezt lassan, de közelítem. Szerintem képes vagyok 8.70-re, és ha az meglesz, meglátjuk, mennyi maradt még bennem.”

A sikerek mellett a kudarcok is viszik előre, mint például a tavalyi világbajnokság, ahol ezüstérmet szerzett, és ami egyfajta figyelmeztetés volt a számára.

Ha legyőznek, az is motivál. A tavalyi eugene-i vereség arra ösztönzött, hogy ne legyen több olyan versenyem. Persze minden évben van vesztes versenyem, olyan nincs, hogy mindig csak nyersz. De ezek a vereségek is visznek előre.

Miltiadis Tentoglou

Fotó: AFP

Tentoglou szereti a jó közönséget, és a közönség viszontszereti őt. A Nemzeti Atlétikai Központ majd felrobbant az ugrásainál. Otthon, Görögországban imádják, nem győz fotózkodni, és autogramokat osztogatni.

„Ez néha nem könnyű, mert szeretem a privát szférámat megőrizni. Amikor megállítanak az utcán, vagy odajönnek az étteremben, mindig kedves vagyok, de gyakran mondom, hogy most nem alkalmas. Ugyanakkor a stadionokban persze mindenkivel szívesen fotózkodok. A magánéletemet igyekszem óvni, persze tudom, az emberek azért jönnek oda, mert szeretnek.”

A görög azt is sejti, hogy miért rajonganak érte ennyien. Úgy véli, nem az érmei, és nem is a varázsugrások miatt.

„Eléggé különc vagyok, szabad embernek érzem magam. Szeretem azt csinálni, amit akarok. A görög embereknek ez tetszik, és bírják bennem az őszinteségemet is. Az újságíróknak is mindig azt mondom, ami épp az eszembe jut, nem szeretek kamuzni. Görögországban nagyon szeretnek, én pedig hálás vagyok a támogatásukért.”

via olympics.com

Atlétika