Márton Anita: olimpia vagy levezetés? Megszólalt az olimpiai bronzérmes súlylökő edzője

Arra a kérdésre viszont, hogy végleg lemondtak-e a párizsi olimpiáról, sejtelmes válasza csak ennyi volt: soha nem mondd azt, hogy soha…

„Füllentenék, ha azt mondanám, hogy soha nem morogtuk meg egymást, az edzések pedig egytől-egyig rózsás hangulatban zajlottak, mert olykor én emeltem fel a hangomat, máskor pedig Anitának nem sikerült lepleznie, hogy nem ért egyet velem. A feszültség feloldására és a vita lezárására mindig is a higgadt beszélgetések szolgáltak gyorsan ható orvossággal, így aztán nem is maradt tüske egyikünkben sem” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Eperjesi László, aki akkor kezdte el felépíteni az olimpiai bronzérmes, szabadtéri világbajnokságon ezüst-, fedettpályán pedig aranyérmes súlylökőnőt, amikor még 12 éves sem volt, és nem azzal a versenyszámmal próbálkozott, amiben a legnagyobb sikereit aratta.

„Azon a diákolimpiai atlétikai versenyen, ahol először figyeltem fel Anita dinamikus mozgására és a dobószámokra alkalmas alkatára, Herédi István testnevelő tanár kollégám nem őt, hanem a testvérét ajánlotta a figyelmembe. Szép nagy melléfogás lett volna, ha hallgatok rá, és nem kérem Anitát arra, hogy az édesanyjával együtt keressenek fel az atlétikai pályán.

El is jöttek, és attól kezdve szinte minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Alig több mint egy évvel később egy összetett versenyen nem csak a saját korosztályának legjobbjait győzte le, hanem a nála két évvel idősebbeket is, amihez erő, szorgalom, kitartás és egész jó technika kellett. Ezeknek a képességeinek a kibontakoztatására mind inkább szüksége volt, az én alázatos feladatom pedig mind a mai napig az volt, hogy álmainak megvalósulásához legjobb tudásom szerint hozzásegítsem” – nyilatkozta Eperjesi László, aki mellett Anita akkor is kitartott, amikor a zentai származású edzője a sportpályán amolyan „üzemi balesetet” szenvedett, összetörte magát, ezért kórházba került és hosszúi ideig távvezérléssel csak szakmai üzenetekkel láthatta el a tokiói olimpiára készülő versenyzőjét.

Nem titok, hogy a magyar atlétika első és egyben az egyedüli világbajnoka kistestvért szeretne a kis Lucának, a sportpályán pedig nem kerülne olyan helyzetbe, ami rontana az ázsióján, és még a sérülések veszélyét is jelentené számára.

„A világbajnokság után két feladatot mindenképpen teljesíteni kell, az egyiket a Szuperliga döntőn, a másikat a csapatbajnokságon. Ha aztán leülünk és minden eshetőséget számba véve meghozzuk a közös döntésünket, tagadhatatlanul arra is juthatunk, hogy Anita jövőre már csak levezetni fog, sem az Európa-bajnokságra, sem a párizsi olimpiára nem készül fel – folytatta az Anitánál éppen 30 évvel idősebb Eperjesi László, aki tisztában van azzal, hogy jövőre fordul a kocka Szegeden, másképpen működnek majd együtt, mint mostanáig.

Eddig én voltam a főnöke, ami csak annyiban igaz, hogy a felkészülésének irányítására én vállalkoztam, ha viszont Anita búcsút mond a versenyeknek, és a jövőben a szakosztályvezetői feladataira összpontosít, új helyzet áll elő, én leszek a „beosztott” és ő a főnököm.” – mondta befejezésül a mesteredző, akinek az unokája, a diszkoszvető Dobó Zsombor már letette a névjegyét az U18-as és U20-as nemzetközi erőpróbákon.

Forrás: SzPress Hírszolgálat