A brit könyvelő, aki gondolt egy merészet, és kvalifikálta magát a budapesti vb-re
Publikálva 17/08/2023 - 19:41 GMT+2
Eugene Amo-Dadzie azt szeretné a legjobban, ha a történetével más embereket is inspirálna. A 31 éves futó 2018-ban határozta el, hogy komolyabban fogja venni az atlétikát, miután úgy érezte, lenne esélye a legjobbak között is. Idén sikerült is 10 másodperc alá vinni az egyéni legjobbját, majd a brit válogatót is sikerrel vette, így ott lesz a budapesti világbajnokságon.
Eugene Amo-Dadzie szeretné, ha a története inspirálná az embereket
Fotó: Instagram
Sosem késő elkezdeni!
Legalábbis akkor, ha az ember kellően tehetséges és elszánt, a sportban pedig az sem hátrány, ha még ideális korban van. Eugene Amo-Dadzie esetében mindez adott volt, és ha nem is a megszokott módon, de eljutott odáig, hogy részt vehet a világ egyik legnagyobb versenyén, az atlétikai világbajnokságon.
„A történetemnek vannak olyan elemei, amelyeknek nincs semmi értelmük” – mondta a 31 éves sportoló a Guardiannek. „Nem valami logikus. Nagyon ritka, nagyon különleges. Azt szeretném, ha inspirálnám az embereket, megerősítve bennük: sosem túl késő elkezdeni.”
2018-ig Amo-Dadzie története sem volt különlegesnek mondható. Gyerekként tehetséges sportolónak számított, aki viszonylag kevés edzéssel is képes volt 11.3-at futni 100 méteren. Az élet, az egyetem és a könyvelői munka azonban egyre és egyre messzebb sodorta az atlétikától, míg nem egy napon úgy döntött, újra megpróbálkozik vele.
„Otthon ültem, néztem a bajnokságot, és közben arra gondoltam: én is ott lehetnék, ha edzettem volna rá. És egy darabig elégedett voltam azzal a gondolattal, hogy akár sikerülhetne is. Egy napon azonban ez megváltozott. Egy atlétikapálya mellett fociztunk, és az egyik barátom, akivel egy suliba jártunk, tudta rólam, mennyire gyors vagyok. Éveken át az orrom alá dörgölte, hogy csak eltékozlom a tehetségem.”
„Épp a 100 méter ment, és valaki 11.3-as idővel nyerte az egyik futamot. A haverom felém fordult és azt kérdezte: miért is nem próbáltam ki magam, miért is nem adtam meg az esélyt magamnak? Abban a pillanatban arra gondoltam, nincs mit veszítenem. Istennek hála most itt ülök a világ leggyorsabb könyvelőjeként, készen arra, hogy színpadra lépjek az egész világ előtt."
Egyetlen év elegendő volt ahhoz, hogy elődöntőt futhasson a brit bajnokságon, a korábban Adam Gemilit és James Dasaolut felkészítő Steve Fudge vezérletével pedig még tovább fejlődött. Idén már a 10 másodperc alá is benézett, a 9.93-as idejével az éves rangsorban a 17. helyen áll, míg a brit örökrangsorban a 4. pozíció az övé.
Amo-Dadzie fejlődése különösen figyelemreméltó, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legtöbb társával ellentétben neki nem csak a sport tölti ki az életét, de a napi edzések mellett dolgozik is az egyik könyvelőcégnél. Sokatmondó, hogy a budapesti vb miatt szabadságot kellett kérnie, ám a sportolói kötelezettségei sosem jelentettek problémát a munkahelyén, ahol - saját bevallása szerint - megértőek voltak vele szemben.
„Mindig megfelelően haladok a munkával, nem szoktam elkésni a feladatokkal. Ha viszont hirtelenjében el kell mennem egy másik európai országba, hogy versenyezhessek, nagyon is készségesek voltak. Nem fogok hazudni, szóval nem állítom, hogy könnyű lenne, néha kimondottan nehéz, de ott van mellettem a hihetetlen feleségem is.”
A brit sprinter már a márciusi fedett pályás Eb-n megmutatta magát világversenyen, amikor is elődöntőbe jutott 60 méteren, de a grazi futása bizonyult a fordulópontnak. Ma már nem csak, hogy saját ügynöke van, de az emberek is egyre gyakrabban ismerik fel az utcán, amit remek érzésnek tart, ugyanakkor próbál nem elszállni magától.
A manchesteri válogató kiválóan sikerült a 31 éves futó számára, aki szinte egyik napról a másikra olimpiai és világbajnokok között találta magát. „Szerintem lehet, hogy megvan bennük a gondolat, ki a fene ez a srác, de amikor beszélgetünk, mindig viccesnek találják ezt a leggyorsabb könyvelő dumát. Szóval minden rendben köztünk. De ha háborúba kell menni, akkor háborúba megyünk.”
Noha első ránézésre képtelenül zsúfoltnak tűnik Amo-Dadzie élete, amelynek a könyvelői munka és a profi sport mellett egy kétéves kislány is a része, a sprinter úgy gondolja, valójában még előnyben is van a riválisaival szemben.
„Képes vagyok bekapcsolni és teljesíteni, amikor szükségem van rá, de mindezt teljes nyugalommal, élvezettel teszem, remekül szórakozom a pályán. Utána pedig ki tudok kapcsolni. Elvégzem a melót a pályán, utána hazamegyek játszani a kislányommal. Vagy a feleségemmel randizok, az otthoni teendőkkel foglalkozom, esetleg az értekezleten vagyok.”
Amo-Dadzie nem szeretne konkrét célokat kitűzni maga elé, azon túl természetesen, hogy mindent kiad magából, amit csak tud. Amennyiben Budapesten kijön neki a lépés, és megjavítja az egyéni legjobbját, akár a döntő is elérhetőnek tűnik. Ő viszont abban bízik, a történetét az eredményektől függetlenül is inspirálónak tartják majd az emberek.
Forrás: Guardian
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés