Sírt a döntő előtt a csodatévő olasz, mert érezte, hogy nyerni fognak

Nem is olyan régen még ő volt a leggyorsabb olasz. Az elmúlt két évben azonban alaposan megpróbálta az élet, úgyhogy volt honnan visszajönnie. Átesett a koronavíruson, komoly kétségek gyötörték, ő azonban olyan futással reagált minderre, amit sosem fog feledni, aki látta.

Egyéni 100-on az elődöntő jelentette számára a végállomást. Csalódott volt, de beleszámítva, hogy milyen megpróbáltatásokon esett át a szezon során, 10-ből 6-ra értékelte a szereplését.

Ez volt a diplomatikus válasz, de Pippo nem jó színész. Még a mixed zónában is szövegelt ugyanis honfitársának, Marcell Jacobsnak, aki vele ellentétben, teljesen érthető módon a fellegekben járt. Naná, hisz 9.84-es új Európa-csúcsot futva bekerült a döntőbe.

Ott volt két olasz, az egyik végtelenül szomorúan gyászolta a kiesését, miközben a másikat teljesen magával ragadta a felhőtlen boldogság. Az egyik néhány pillanat alatt mindent elvesztett, míg a másik történelmet írt. És ekkor még csak az elődöntőknél jártak, és nem is sejtették, mi következik néhány óra múlva.

Tortu a pokolba kívánta Tokiót. Legszívesebben azonnal Brianzában lett volna, ahol elkezdett futni abban a reményben, hogy egyszer a Juventus csatára lesz majd belőle.

„Azt a hat pontot megelőlegeztem, mert ott van még a váltó. Bele fogok adni mindent” – tette hozzá Tortu kicsit később, miután túljutott az egyéni 100-as kiesés sokkján.

Aztán jött a váltó, ami az iszonyú mélyen lévő Tourtut hihetetlen magasságokba emelte. Elképesztő futással nyomta le a britek utolsó emberét, amivel magát és az egész olasz csapatot azonnal a mennybe röpítette. Az élet már csak ilyen: az egyik pillanatban elvesz, a másikban ad.

Centiméterről centiméterre jött közelebb az utolsó ötven méteren, miközben egy belső hang azt súgta neki odabenn, hogy „meg tudod csinálni, igenis meg tudod csinálni”. És nem görcsölte el a végét, kitartott, és még a mellbedobást is tökéletesen időzítette.

Teljes katarzis volt számára ez a 100 méter. Revansot vett az életen mindazért, amin keresztülment. Egy bajnok, egy valóságos nemzeti hős született a célba érkezés pillanatában. Az addigi sötétséget pedig az aranyérem fénye váltotta föl.

A milánói születésű, de édesapja, Salvino Tortu révén szardíniai származású olasz két-három évvel ezelőtt Olaszország legnagyobb reménysége volt. Ő volt a leggyorsabb, a villámlábú, kedves arcú srác, aki 2018-ban első olaszként ment be 10 másodperc alá, amikor 9.99-et futott Madridban. Pietro Mennea, akkor már 39 éve fennálló 10.01-es rekordját sikerült megjavítania.

Aztán a dohai világbajnokságon már ott volt a döntőben, és második legjobb európaiként a hetedik helyen végzett. Egy brit akkor, ott még megelőzte őt. Pierfrancesco Pavoni után 32 évvel futhatott újra döntőt olaszként.

Úgy tűnt, innen már csak felfelé vezethet az út számára. Azt gondolhatta, a balsorsot letudta a 2014-es ifjúsági olimpián, amikor úgy dobta magát a 200 méter elődöntőjének végén, hogy célba ért ugyan, de elesett, és mindkét kezét eltörte. Aminek következtében nem futhatott a döntőben.

2019-ben azonban valamiért megállt a fejlődés, hiába próbálkoztak az édesapjával, valahogy nem sikerült előrelépniük. 2020-ban Pippo aztán a koronavírust is elkapta, ami alaposan legyengítette őt. Új helyen kezdtek edzeni, de az sem segített, és továbbra is csak árnyéka volt korábbi önmagának.

Közben ráadásul Jacobs elvette az országos csúcsát is, amikor 9.95-öt futott Savonában. Aztán jött Tokió, ahol ő 10.16-tal kihullott az elődöntőben, Jacobs pedig 9.80-as új Európa-csúcsot futva aranyérmet szerzett. Úgy tűnt, Pippo eltűnik a süllyesztőben, ha nem is végleg, de erre az olimpiára mindenképpen.

Aztán jött a feltámadás. Akkor és úgy, amikor és ahogy arra senki sem számított. A váltó utolsó embereként. Aranyat szerezve.

via Gazzetta