Jakob Ingebrigtsen olimpiai bajnok 1500 méteren! Európából.

Az olimpiai szezon előtt vagy Jakob Ingebrigtsen vagy Timothy Cheruiyot jöhettek szóba, ha a világ legjobb ezerötszázasára kellett gondolni. Márpedig a világ sportja sokat gondol az ezerötszázasokra, akiknek mindent kell tudniuk – fájdalmat viselni, hajrázni, tervet keresztülvinni és keresztbehúzni –, és akiknek általánosságban a legtermészetesebb futómozgásuk, legarányosabb alkatuk van.

Jakob Ingebrigtsen tizenhét évesen, egyetlen nap leforgása alatt duplázott ezerötszáz és ötezer méteren a 2018-as Európa-bajnokságon. Tavaly elvette Mo Farahtól az ezeröt Európa-csúcsát. Két hónapja már ötezren is övé a legjobb idő valaha a bolygó ezen tájékáról – amely távon pedig Farah a briteknek két olimpiát és három világbajnoki címet nyert az elmúlt évtizedben.

Timothy Cheruiyot nyerte a legutóbbi világbajnokságot, ahol a nagy erőben érkező, de rosszul helyezkedő Ingebrigtsen csak 4. lett. Cheruiyot egyéni csúcsa is jobb, mint a norvégé.

Azonban Ingebrigtsen a júniusi Európa-csúcsa után rövidesen lebetegedett, edzeni sem tudott egy ideig. A hosszabbik számát, az ötezer métert le kellett mondania az olimpián. A formán kívüli Cheruiyotot pedig többen megverték a kenyai válogatón, be sem került a csapatba. Csak egy kieső kenyainak és az olimpia előtt kevesebb mint egy hónappal megfutott új egyéni csúcsának köszönhetően jutott egyáltalán ki Tokióba.

+

Ha zavartalan felkészülés után érkeztek volna ők ketten, az ezerötszázas idejeik akkor sem garantáltak volna semmit. Rióban úgy lett olimpiai bajnok az amerikai Centrowitz, hogy a mezőny lesétálta a táv nagyját, majd négyszáz méteren ő volt a leggyorsabb. Őt megelőzően az elmúlt öt olimpiai bajnok: afrikai. A zseniális Sebastian Coe óta hétből hat.

Tokióban mindkét elődöntő őszinte, erős futást hozott. Helyezkedésről, fondorlatokról szó sem volt. A címvédő Centrowitz ki is esett. Ingebrigtsen és Cheruiyot gond nélkül jutottak döntőbe.

Ami hasonlóan nyílt lapokkal kezdődött. Ingebrigtsen az élre állt, és nagyon meghúzta a mezőnyt. Cheruiyot egy kör után megelőzte, és vezetett egy még keményebbet. Majd még egyet, gyorsulva tovább. Az utolsó háromszáz méter döntött kettejük közt az olimpiai aranyról.

Ingebrigtsen igazi nagy támadását nem tudta visszaverni Cheruiyot százötven méterrel a vége előtt. Egy ilyen telibe megfutott verseny végén érthető, ahogy az is, hogy a sokat utazó norvég olimpiai csúccsal nyert.

A kenyainak inkább az ezüstérmét kellett megvédenie. Sikerült, ami így méltányos, hiszen elsősorban az ő vezetésének köszönheti a 3., a 4., az 5., a 6. és a 8. helyezett, hogy élete legjobbját futotta.

Hogy Cheruiyot miért vezetett több mint két kört, az – ahogy a közvetítésben is hallottuk – talány. Ennyi biztosnak tűnik: eredetileg a mezőny végén utazva akarta megnyerni a versenyt, mivel lassú futásból bőven jobb a hajrája, mint Ingebrigtsennek. Ám ezt az utat gyorsan lezárta a norvég azzal, hogy rögtön az élre állt, tempót futott.

Innentől zavarosabb a kép: volt neki terve elől? Cheruiyot azt gondolhatta, hogy igen. Más ugyanis nem szól amellett, hogy a szoros tapadás, majd lehajrázás helyett megelőzze Ingebrigtsent egy kör után, mint az, hogy csak ne történjen olyan, amit a norvég akar. Akármit is akar. Alapjában véve kézenfekvő elv, de lehet, hogy ezúttal az akarat üres volt; és Cheruiyot a vörös posztóra döfött, nem mellette a merész fickóra.

Ezt innen Budapestről nem tudhatjuk. Viszont van egy ember Európában, aki nemcsak három és fél perc alatt fut le másfél kilómétert, hanem közben ilyen blöffökön is tud járni az esze. Felemelő érzés.

Norvégiának olimpiai bajnoka van ezerötszáz méteres síkfutásban olimpiai csúccsal, és világcsúcstartó olimpiai bajnoka négyszáz méter gáton. Amivel régóta hitegeti magát Európa, egyre kevésbé látszik igaznak. Nem a genetika okán uralkodik Kenya, Etiópia, vagy sprintben a karibiak. Inkább, ahogyan ezt régóta mondják az ottaniak, például Eliud Kipchoge is, a futókultúrájuk miatt.

Ahol van futókultúra, ott lesznek világraszóló olimpiai bajnokok. Mint Jakob Ingebrigtsen.