Fojtogató hőség, hibázó világbajnok, etióp siker férfi 10 ezer méteren

Nyilván onnan kell kezdeni, hogy nem volt itt a kétszeres címvédő Mo Farah, aki Londonban és Rióban is megcsinálta 10 ezer–5 ezer duplát. Nem volt itt, mert nem tudta megfutni a szintidőt.

Tegyük azonban hozzá, hogy ha itt lett volna, és a londoni formájában versenyzett volna, valószínűleg akkor sem lett volna esélye az ugandai-etióp-kenyai küldöttség ellen. Rio óta ugyanis eléggé elfutott mellette a világ.

Itt volt viszont ugandai részről a dohai világbajnok, a tavaly elképesztő szezont produkáló, világcsúcsot is futó, idén azonban eredmény nélkül álló Joshua Cheptegei, valamint a mindössze 20 éves félmaratoni világbajnok Jacob Kiplimo, akié az idei legjobb 10 ezres eredmény, ami ráadásul minden idők hetedik legjobb ideje.

Az etiópok közül is két gyorslábú favorittal kalkulálhattunk előzetesen. Egyikük a dohai ezüstérmes, az egymérföldes távon világcsúcstartó Yomif Kejelcha, a másik pedig az idei második legjobb eredmény tulajdonosa, Selemon Barega volt.

Annyira volt csak meleg, hogy a futók javarésze jégakus mellényekkel hűtötte magát az öltözőben. Emellé jött a 90 százalék környéki páratartalom, úgyhogy a körülmények finoman szólva sem voltak ideálisak.

Egy előreküldött ugandait, Kissát leszámítva a mezőny kifejezetten lassan kezdte a versenyt, ami egyértelműen a jobb hajrás etiópoknak kedvezett az ugandaiakkal szemben. Ezt követően némiképp meglepő módon egy etióp és egy kenyai, Barega és Rhonex Kipruto eltávolodott a többiektől. A támadást később ők maguk engedték el, és visszalassultak a mezőnybe.

Féltávnál gyakorlatilag mindenki együtt volt, ami egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy kifejezetten lassan futottak. Ez betudható volt a körülményeknek. A verseny alakulása egyértelműen a gyorslábúak malmára hajtotta a vizet.

Hatezer méter után valamelyest nőt az iram, de így is csak szórványosan kezdtek el leszakadozgatni a futók. Kiplimo picit tovább növelte a tempót két kilométerrel a vége előtt, de az igazi ritmusváltás elmaradt, úgyhogy az etiópok dörzsölhették a tenyerüket. Meg mások is, akik úgy érezték bízhatnak a hajrájukban.

Nem sokkal a vége előtt jó sok outsidernek számító futó is ott volt még elöl, együtt az esélyesekkel. Az utolsó kört iszonyatosan elkezdték. Gyorsan ki is derült, kiknek van még sebessége, kinek maradt tüdeje és lába a végére. Meglepő módon a dohai ezüstérmes Kejelchának nem osztottak lapot.

A másik etióp, Barega azonban megindult és a célig már nem is érték őt utol. A két ugandai, a Cheptegei és Kiplimo a nyomába eredtek, a végén tudtak is közelíteni hozzá, de arra, hogy megelőzzék, nem volt esélyük.

A kenyaiaknak most sem jött össze ez a szám, legutóbb 1968-ban tudtak nyerni 10 ezer méteren. Most nemhogy a győzelemtől voltak messze, a dobogótól is, legjobbjuk, Rodgers Kwemoi a hetedik helyen végzett. Kejelcha pedig végül csak a nyolcadik helyen ért célba.

A párás hőség mindenkit kikészített, nem véletlenül futottak ennyire visszafogottan szinte végig. Volt olyan versenyző, aki összerogyott a pályán, és végül csak betántorogni tudott a célba.

Eredmények, atlétika, férfi 10 000 m: