Egy szürreálisan csodálatos Szuperszombat, amely felrobbantotta Londont tíz évvel ezelőtt

2012. augusztus 4. a brit atlétika, sőt, talán az egész brit egyetemes sport történetének legelképesztőbb, legcsodálatosabb estéje volt. Ez volt az a nap a londoni olimpián, amikor Greg Rutherford, Jessica-Ennis Hill és Mo Farah 45 percen belül szerzett három aranyérmet, mindezt 80 ezer extázisban ünneplő, javarészt hazai néző szeme láttára.

Greg Rutherford még tíz év múltán is alig tudja felfogni, hogyan alakulhatott minden ennyire tökéletesen a számukra.

2012. augusztus 4-én Greg Rutherford távolugrásban, Jessica Ennis-Hill hétpróbában, Mo Farah pedig 10 ezer méteren lett olimpiai bajnok. A londoni olimpiai stadion majd’ felrobbant, sőt, az is lehet, hogy a komplett Brit-szigeteken kisebbfajta földrengéshullám söpört végig.

Rutherfordra nem is nagyon figyelt senki, hisz négy évvel korábban Pekingben betlizett, és csak a tizedik helyen zárt. Itt azonban a negyedik sorozatban ugrott egy 8.31-et, amivel megnyerte a versenyt. Ő lett az első brit, aki ebben a számban aranyat tudott nyerni Lynn Davies 1964-es győzelme óta.

Atlétika

Kipchoge, Bekele, Mo Farah - Ki minden idők legjobb hosszútávfutója?

18/11/2025 - 19:23

Komoly erőt adott neki, hogy látta, ahogy Ennis bebiztosítja a hétpróba aranyérmét 800 méteren, 306 ponttal megelőzve a német Lilli Schwarzkopfot.

„Önmagában az is hihetetlen, hogy már tíz éve volt a londoni olimpia…, nem beszélve erről a csodálatos pillanatról, amely örökre megváltoztatta az életemet” – mesélte Rutherford.

„Amikor elkezdek képeket nézegetni 2012-ről, és erről az estéről, mindig elöntenek az érzelmek. Minden egyes alkalommal feltörtnek belőlem azok az energiák, amelyeket akkor éreztem. Ráadásul Londonban, hazai közönség előtt tudtuk mindezt elérni.”

Jessica Ennis-Hill

Fotó: SID

Kevesen látták, hogy ez fog történni, de Rutherford azt mondja, érezte, hogy valami van a levegőben.

„Az egész olimpia során lehetett érezni, hogy lesz valami különleges, augusztus 4-én pedig tényleg sejteni lehetett, hogy valami egészen extra közeledik.”

„Mi, atléták tudtuk, hogy nem nyertünk sok aranyat, de a Szuperszombaton minden esélyünk megvolt erre. Emlékezhetünk, minden Jessica Ennis csodálatos teljesítményeivel kezdődött. Kiabáltam, drukkoltam, azt akartam, hogy a barátom olimpiai bajnok legyen. És aztán kezeit a magasba emelve áthaladt a célvonalon.”

Ennis sikere extra motivációt adott Rutherford számára is.

„Rengeteg érzelem kavargott bennem. Iszonyatosan akartam, hogy ez legyen az én pillanatom, ahogy Jessnek is. Emlékszem, ahogy a nézők egyre hangosabban drukkoltak minden egyes sorozatban. Igyekeznem kellett, hogy megfelelően koncentrálni tudjak.”

„Mindent végiggondoltam, ahogy szoktam, az összes mozzanatot. Aztán elindultam, és közben éreztem, hogy a testem minden egyes porcikája azon van, hogy megcsináljam. Ahogy az ugrás után felálltam, azonnal tudtam, hogy elég jól sikerült.”

Greg Rutherford

Fotó: Getty Images

„Ami azt illeti, meglehetősen hideg volt aznap este, nem épp ideális távolugráshoz. És bár sikerült az addigi legnagyobb ugrást végrehajtanom, nem lehettem biztos benne, hogy Will Claye, az amerikai nem ugrik-e még egy annál is nagyobbat.”

Ennis ekkor épp csak befejezte a tiszteletkörét, és az este, amely már így is fantasztikus volt, még képes volt tovább fokozni az izgalmakat és az örömöt is. Farah ugyanis 500 méterrel a vége előtt az élre állt, megindult, és megnyerte a 10 ezer métert.

„Ez egy hihetetlen este volt, amely végül szürreálisan csodálatosba fordult át. Én pedig álltam a láng alatt, és ismét egy barátomnak drukkoltam, Ezúttal Mónak. Megint átvedlettem szurkolóvá, és szemtanúja lettem a Szuperszombat harmadik aranyérmének.”

Mo Farah

Fotó: Reuters

„Nem akartam mást, csak odafutni hozzá, és átölelni őt. És azt mondani, hogy ’Megcsináltuk, olimpiai bajnokok lettünk!’ Valóra vált az álmunk, de az érzelmekkel meg kellett küzdenünk. Az abban a pillanatban feltörő örömöt is fel kellett dolgoznunk. Még tíz év múltán sem könnyű felfogni azt, ami történt.”

„Sikerült olimpiai bajnoki címet szereznünk, ráadásul Londonban… Tudod persze, hogy mi történik, meg érzed is, de valahogy mégsem fogod fel. Az a büszkeség, amikor fogtam a zászlót, semmihez sem hasonlítható.”

„Megragadtuk a lehetőséget, amely egy életben talán csak egyszer adódik. Valóra váltottuk az álmainkat. London csodálatos olimpiát rendezett. És nemcsak nekem volt az, hanem mindenkinek. Imádtuk.”

via eurosport.co.uk

Atlétika

Az amerikai távfutók papírgalacsint gyúrtak a sportág történelemkönyvéből és kidobták az ablakon

12/02/2025 - 18:22

Atlétika

"Sir Mo" befejezte: teljesítette utolsó versenyét a négyszeres olimpiai bajnok

10/09/2023 - 14:43