Egy sorsfordító tetoválás története, ami világbajnokot csinált a nyomorból indult sprinterből

Kálmán Laci

Frissítve 06/05/2023 - 18:57 GMT+2

Még pici gyerek volt, amikor a nagynénje magához vette a 100 méteres síkfutás világbajnoki címvédőjét, Fred Kerleyt és testvéreit. Ha nincs ez a melegszívű, önfeláldozó asszony, valószínűleg sok kortársához hasonlóan elkallódott volna. Az amerikai sprinter vágya az, hogy sportága egyik legnagyobbja legyen, amihez a fiatalkori nehézségekből meríti az erőt.

Fred Kerley, Golden Gala 2022

Fotó: Getty Images

Tizenhárman voltunk egy szobában. Szalmazsákokon aludtunk.

A sportolók számára manapság fontos önkifejezési mód a tetoválás. A leggyakoribb az olimpiai ötkarika, amellyel büszkén hirdethetik, hogy ők bizony azon kevesek közé tartoznak, akik részt vehettek valamelyik olimpián.

Persze vannak olyan tetoválások is, amelyek ennél jóval mélyebb jelentéssel bírnak. Fred Kerleynek, a 100 méter eugene-i világbajnokának ugyan nincs szanaszét varrva a teste, de azért akad rajta néhány tetkó, melyek közül egyértelműen az a legfontosabb, amelyik a bal bicepsze alatt található. Ez egy szó, a nagynénje neve: „Meme.”

Atlétika

Budapesten már az elődöntőben elvérzett, edzőt vált a 100 méter tavalyi világbajnoka

27/09/2023 - 14:39

Míg az olimpiai ötkarika egy sportolói sikerre, egy teljesítményre hívja fel a figyelmet, addig Kerley a szeretetét akarta ilyen módon kifejezni. A felírat ráadásul minden nap emlékezteti őt arra, hogy hogyan, milyen nehézségek közepette indult az élete.

„A tetoválások számomra azt szimbolizálják, hogy minden nap keményen dolgozzak, és hogy semmit ne vegyek készpénznek” – mondta Kerley. „Olyan, mint egy bélyegző az útlevélben, amely mutatja, hol jártam, és min mentem keresztül. Ugyanakkor emlékeztet is arra, hogy merre tartok az életben és a sportban.”

„Ilyen értelemben az jelenti számomra a legtöbbet, amelyik a bal karom belső oldalán található: Meme.”

Fred Kerley

Fotó: Getty Images

Abban, hogy Kerley világbajnok atléta lett, elévülhetetlen érdemei vannak a nagynénjének, akinek egyébként a valódi neve Virginia. Mindössze néhány éves volt, amikor az asszony örökbe fogadta őt azután, hogy az apja börtönbe került, az anyja pedig, ahogy ő fogalmazott, nem vett részt az életében.

„Virginia néni vett magához engem és a tesóimat. Egy hálószobánk volt, tizenhárman voltunk egy szobában, és szalmazsákokon aludtunk.”

Bármennyire is kihívásokkal és nehézségekkel terhelt volt a gyerekkora, Kerleyben nincs sem szomorúság, sem megbánás. Miért is lenne, hisz ekkor kezdődött minden, ekkor tette meg az első lépéseket a sikerek felé. A leckék, amelyeket ekkor tanult meg, ma is üzemanyagként szolgálnak, miközben halad előre a sportolói karrierjében.

„Végül is jól éreztük magunkat, sokat mókáztunk, és most is nagyszerű dolgokat csinálunk. Az hajt ma is előre, hogy nem felejtettem el, honnan indultam, és hogy nem szeretnék újra olyan helyzetbe kerülni. A következő években is nagy dolgokat szeretnék véghez vinni a pályafutásomban.”

Talán azt is a gyerekkorából hozza, hogy ennyire jól alkalmazkodik az új kihívásokhoz. A gimiben még 200 méteren versenyzett, később a 400-ra váltott, és ott érte el első komoly sikereit világversenyeken. 2017-ben a 4x400-as váltó tagjaként lett vb-ezüstérmes, két évvel később, Dohában pedig már egyéni bronzot szerzett.

Nem sokkal később beütött a covid, Kerley edzőpályáját bezárták, ő pedig kénytelen volt újragondolni az egész sportolói pályafutását. Sokan felhúzták a szemöldöküket arra a hírre, hogy 100 méterre váltott, a döntés azonban őt igazolta, hisz Tokióban ezüstérmes lett.

Fred Kerley

Fotó: Getty Images

„Azt gondoltuk, Kerley megőrült. Ezt most már senki sem mondhatja” – fogalmazott a 100-as olimpiai döntő után az NBC kommentátora.

De a java még csak ezután jött. Tavaly, Eugene-ben hazai közönség előtt, világbajnok lett 9.86-tal, a dobogóra rajta kívül még két honfitársa álhatott fel.

És lehet, hogy még mindig nincs vége, hisz Kerley célba vette Usain Bolt 9.58-as világcsúcsát is.

Reális esélyem van. Bolt, Wayde [van Niekerk] meg az amerikai legendák mind magasra tették a lécet. De ha ők képesek voltak rá, akkor mi miért nem lehetnénk?

A világbajnok arról is beszélt, hogy a kedvenc távja, ha lenne ilyen, a 250 méter lenne, de egyébként 400 méterig bármi belefér neki, leszámítva a gátfutó számokat.

Miközben minden idegszálával a jövő kihívásaira összpontosít, fontosnak tartotta, hogy elfogadja és elengedje a múltja fájó történéseit. Kibékült a szüleivel, napi szintet tartja velük a kapcsolatot.

„Ami akkor volt, az elmúlt. Annak nincs hatása a jelenemre.”

Tisztában van vele, hogy a gyerekkori élmények és traumák is hozzájárultak ahhoz, hogy az legyen belőle, aki. Miközben nagyon sokan elkallódtak azok közül, akiknek a kezdet hasonló volt, mint neki.

Fred Kerley, Diamond League di Doha

Fotó: Getty Images

„Nagyon sok tizenéves tehetséget láttam, akiknek végül nem sikerült kitörniük. Néha látom őket a közösségi oldalakon, és olyankor eszembe jut, milyen sokra vihették volna. Elképesztő eredményeket értek el, de ahogy vége lett a giminek, ők is ugyanazt kezdték el csinálni, mint az idősebb testvéreik.”

A gondolkodásmódban volt a különbség. Már nagyon korán azt mondogattam magamban, hogy én nem akarom úgy végezni, ahogy ők. Nem akarom egy helyen leélni az egész életem. Tanulni akartam, fejlődni, és bejárni az egész világot.

Pénteken a dohai Diamond League-versenyen ő nyerte a 200 métert. Nem rossz kezdés. Ha minden jól megy, augusztusban láthatjuk őt a budapesti világbajnokságon is.

via olympics.com

World Championships