Évi 10 ezer kilométer, kőkemény munka és egy erős csapat – így készül Eliud Kipchoge

A legtöbb ember a futásra egyéni sportként gondol, a valaha volt legjobb maratonista, Eliud Kipchoge azonban nem tartozik közéjük. A kétszeres olimpiai bajnok, világcsúcstartó futó, nem mellesleg az első ember, aki két órán belül lefutotta a maratont, szinte mindig társaságban edz, szerinte ha egyedül futna, akkor nem lenne képes ehhez hasonló eredményekre. „Állandóan az edzőcsapatommal vagyok” – mondta.

Ez a csapat nagyjából 15-20 főt számlál, többségük a kenyai atlétikai válogatott tagjai is. Az év nagy részében együtt edzenek, ami durván 10 és fél hónapot jelent, zömmel a Kaptagat edzőközpontban, amely Eldoret városában található, úgy 200 mérföldnyire Nairobitól. Kipchoge az olimpiai győzelmét követően részletesebben beszámolt szokásairól, étrendjéről és gondolkodásmódjáról, amelyről dokumentumfilm is készült, The Last Milestone néven.

Nyilván mindenki sejti, hogy egy hosszútávfutó rengeteget kilométert gyűr le egy évben, ám a pontos számok így is egészen megdöbbentőek. Kipchoge ugyanis a saját becslései szerint éves szinten 9500-10 000 kilométert tesz meg, ezek nagy része természetesen edzés, miközben a futás mellett számos erősítő és regenerációs gyakorlatot is elvégeznek. Egy maratonfutó versenyen tehát ezen a szinten már elképzelhetetlenül sok munkát kell beletenniük a profiknak.

Kaptagat egy bentlakásos iskolához hasonlítható leginkább, ahol a futók a mindennapjaikat töltik, egyedül a vasárnapokra kapnak kimenőt a családhoz, egyben ez az egyetlen nap, amikor még Kipchoge is egyedül készül. A világklasszis maratonista 2002 óta dolgozik ebben a létesítményben, mostanra pedig jóval több, mint egyszerű sportoló: ő a csapat vezére és mentora egyben, és mindannyian együtt készülnek Kipchoge edzőjével, Patrick Sanggal.

Kipchoge szerint, akik lehetőséget kapnak a Kaptagatnál, azok elsősorban a mentális adottságaikkal, a gondolkodásmódjukkal tűnnek ki, kimondottan olyan futókat keresnek, akik pozitívan állnak hozzá a sporthoz, kellő önfegyelemmel rendelkeznek, ugyanakkor hajlandóak és tudnak csapatban dolgozni. Ebben a szellemiségben a futók egymást képesek jobb teljesítményre ösztönözni – és ez alól még Kipchoge sem kivétel – egyre gyorsabb eredményeket elérve ezzel.

Minden maratonista szigorú menetrend szerint éli az életét, Kipchoge naptárában például valamennyi csütörtök a hosszú futás napja, amikor legalább 30 kilométert megtesz egyszerre. „Úgy gondolom, hogy a többi maratonistához viszonyítva többször iktatok be hosszú futást” – állapította meg. A többi napon figyelni kell az erősítő gyakorlatokra, különös tekintettel a törzsizmokra, a gyorsasági edzésekre, no és persze a jégfürdők és a masszázsok sem maradhatnak el.

Kipchoge szinte állandóan fut, pihenést a versenyek utáni három hétben enged meg magának, ilyenkor általában otthonában próbál regenerálódni. „Amikor az edzésemre gondolok, arra, mit csináltam pontosan, és ha négy hónapig jól mentek az edzések, az segít, hogy fejben nyugodt legyek. Mert tudom, hogy elértem a célokat” – mondta. Fontos természetesen a táplálkozás, például a szénhidrátbevitel, amit Kipchoge általában rizzsel szokott megoldani, különösképp a versenyek napján.

2019-ben ő lett az első ember, aki megcsinálta a két órán belüli maratont, amikor Bécsben – speciális körülmények között – 1 óra 59 perc 40 másodperc alatt ért célba. Mivel ez egy kísérleti futás volt, amelyben igyekeztek ideális körülményeket teremteni a kitűzött cél eléréséhez, hivatalosan nem lett világrekord. Kipchoge előtt tempómenők futottak, teljesen sík pályán mentek, a fordítóknál döntött kanyarokat használtak, emellett egy lézerrel jelezték, milyen tempót kell tartaniuk.

„Eliud mindenben nagyon következetes: nála minden a fegyelemről szól” – mondta Victor Chumo, az egyik kenyai hosszútávfutó, aki a versenyen is segítette Kipchoge munkáját. „Valójában ezek összessége teszik azzá az emberré, aki.” A bécsi verseny előtt pontosan kiszámolták dietetikusok, mennyi szénhidrátra lesz szüksége, amire azért is fektettek nagy hangsúlyt, mert az első, monzai kísérlet kudarcát utólag a nem megfelelő táplálkozásban látták.

Ahhoz, hogy meglegyen a kétórás maraton, Kipchogének 2:50-es kilométereket kellett futnia, amelyhez iszonyatos mentális erőre és fájdalomtűrő-képességre van szükség. Benne viszont talán épp az a legcsodálatosabb, hogy sosem látszik rajta az erőlködés, rezzenéstelen tekintettel, könnyed mozgással teljesíti a távokat. „A több fájdalomban jobban bízom, onnan jön a siker. A fejemben az van, hogy boldog vagyok, mert eleget tettem, ezért vagyok nagyon nyugodt a futások közben.”

Kipchoge elárulta, bízott abban, hogy a Kaptagatban kialakított edzésrutinja Tokióban is elegendő lesz majd a győzelemhez. „A felkészült és tervvel rendelkező futó viszi el a napot, és azt hiszem, mindkettő én voltam. És el is hoztam a napot!” Kétszeres olimpiai bajnokként, világcsúcstartóként mindent elért, amit maratonista elérhetett, sőt, még kicsit többet is, az viszont egyelőre kérdéses, meddig folytatja karrierjét. Most még ő sem tudja, ott lesz-e a párizsi olimpián.

„Most még nem szeretnék elköteleződni” – mondta.

Forrás: Yahoo

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.