Az Arsenalban akart focizni, végül négy olimpiai arannyal vigasztalódott
Publikálva 30/01/2022 - 17:54 GMT+1
Mo Farah pályán minden megnyert, amit csak lehetett. Négyszeres olimpiai és hatszoros világbajnok. Most mesélt arról, hogyan élte meg a londoni olimpiát, szóba került, hogy nagyon szeretett volna az Arsenalban focizni, de elárulta azt is, milyen gyakran borotválja a fejét.
Az Arsenalban akart focizni, végül négy olimpiai arannyal vigasztalódott
Fotó: AFP
Persze most már az édesapai szerep is egyre fontosabb az életében.
Nincs sok emlékem arról, milyen volt felnőni Szomáliában, még fiatal voltam. Emlékszem, amikor nyolcévesen Nagy Britanniába jöttem, elkezdtem suliba járni, pedig még nem is beszéltem angolul. De hirtelen lett egy csomó barátom, akikkel játszhattam.
Nagyon sokat köszönhetek a tesitanáromnak, Mr. Watkinsonnak. Látta, ahogy futkározok a játszótéren, és azt gondolta magában, ’Ez a srác elég jól fut.’ Ő bátorított arra, hogy lépjek be a helyi futóklubba. Egyébként még mindig tartjuk a kapcsolatot.
A 2000-es évek elején több kenyai futóval éltem együtt. Semmilyen szociális életük nem volt, csak ettek, edzettek és aludtak. Akkor értettem meg, hogy ha én akarok lenni a legjobb, úgy kell ennem, edzenem és aludnom, ahogy ők csinálják.
Hihetetlen érzés volt Londonban, hazai közönség előtt olimpiát nyerni. Minden, amit addig csináltam, az edzések, a hozzáállásom, értelmet nyert. Az emberek, akik a tévében láttak, valószínűleg nem is gondolták, mennyire hosszú út vezetett az olimpiai aranyig. Nem napok alatt raktam azt össze, hosszú évek munkája volt.
A mindennapi dolgokban eléggé szétszórt vagyok, de azért igyekszem. Sportolóként könnyű edzeni és nem foglalkozni semmi mással. Sokat dolgozom azon, hogy a gyerekeim életéből egyre nagyobb részt vállaljak. Szerintem futásban még legyőzöm őket, de persze a távtól függ. A fiam eléggé gyors.
A sérülésem után most térek vissza a futáshoz. [Farah 2021 nyarán szenvedett fáradásos törést a bokájában.] Ahogy fittebb és erősebb leszek, kiderül majd, mire leszek képes. Maratonokat szeretnék futni. Fontos, hogy az ember élvezze, amit csinál, úgyhogy bízom benne, hogy tovább tudok majd versenyezni. Mosollyal az arcomon.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/06/25/3161032.jpg)
Mo Farah
Fotó: Getty Images
A karantén, a korlátozások kemény feladat elé állítottak mindannyiunkat. Viszont mindannyian megérthettük, hogy az életben a legfontosabb a család.
Nagyon szerettem volna az Arsenal játékosa lenni, de sajnos nem voltam elég jó. Tizennégy éves koromig fociztam a suliban és a helyi klubban, de csak azért voltam jó, mert át tudtam tenni keresztbe a labdát, és nagyokat futottam előre-hátra. Nem voltam valami technikás, úgyhogy később inkább a futóklubba jártam.
Jó látni, hogy olyan sok ember jár el futni, sétálni és bringázni. A futás kitisztítja a fejet, persze nyilván könnyebb az embernek otthon maradni, és sajnálnia magát. Ez olyan, mint amikor autót vezetsz, és fáradtnak érzed magad. Ilyenkor le kell húzni az ablakot és beengedni egy kis friss levegőt. Amikor túl sokáig voltál odabenn, a friss levegő segít abban, hogy kikapcsolj és megnyugodj.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/06/01/3144012.jpg)
Mo Farah
Fotó: Getty Images
Amikor a Temze partján futok vagy a Richmond Park körül, valaki szinte mindig odaszól, hogy ’Ez az, Mo!’, és csatlakozik hozzám egy fél perc erejéig. Néha a feleségem is úgy érzi, el kell mennie kocogni. Az a lényeg, hogy minél többen csináljuk, mindenki a saját tempójában.
És hogy milyen sűrűn borotválom a fejem? Minden harmadik nap.
via The Guardian
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés