Átigazolási időszak NFL-módra: jön az őrült verseny a legnagyobb sztárokért

Az előző szezon ugyan már jó egy hónapja véget ért a Kansas City Chiefs címvédésével, az új idény pedig majd csak szeptemberben indul, a hosszú holtszezon talán legeseménydúsabb időszaka mégis ezzel a nappal indul be. Hogy miért? Mert kezdődik a szabadügynök-piac.

A kifejezés furcsán hangozhat azoknak, akik nincsenek igazán otthon az amerikai sportok világában. Ha megpróbálnánk az európai foci nyelvére lefordítani a dolgot, akkor a legegyszerűbben talán azt mondhatnánk, hogy egy olyan átigazolási időszakról van szó, ahol a csapatok csak lejáró szerződésű játékosokat szerződtethetnek. Ez már önmagában érdekesen hangzik, a részletek viszont ennél jóval izgalmasabbak.

Cikkünkben most összefoglalunk mindent, amit a 2024-es NFL szabadügynök-piacról tudni érdemes!

Ahogy azt a bevezetőben már megfogalmaztuk, lényegében egyfajta átigazolási időszakról van szó, a lejáró szerződésű játékosok számára. Azok, akik nem rendelkeznek élő szerződéssel, tulajdonképpen az egész idény során bármikor aláírhatnak bárhova, a mindig teljes szezonokra kötött megállapodások viszont az új ligaév kezdetén járnak le, ami idén március 13.

A csapatok viszont már ezt megelőzően két nappal megkezdhetik a „tapogatózó” tárgyalásokat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy március 11-től folyamatosan érkeznek a hírek a szerződésekről.

Európai sportos fejjel gondolkodva nagyon furcsa lehet, hogy ha valóban csak lejáró szerződésű játékosok írnak alá ezekben a napokban, akkor miért kerítenek ennek ekkora felhajtást? Elvégre az európai fociban Erling Haaland vagy Mohamed Salah esetében soha sem engedné a csapatuk, hogy lejárjon a szerződésük. Miért hagyják akkor ezt az NFL-csapatok a nagy sztároknak?

A válasz egyik részét abból kiindulva tudjuk elmagyarázni, hogy már Európában sem ritkák a hasonló esetek. A játékosok – épp amerikai mintára – rájöttek, hogy ha hagyják kifutni a szerződésüket, a piacon az értük versenyző csapatok közül kiválaszthatják a nekik legkedvezőbb ajánlatot, mint ahogy Kylian Mbappé az elmúlt években kétszer is megtette. Részben ugyanez a motiváció mozgatja a piacot az NFL-ben.

Másrészt az amerikai sportokban létezik a fizetési plafon intézménye. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy csapat egy évben csak meghatározott összeget költhet a játékosai fizetésére. A plafon pedig hiába nő minden évben, vele emelkedik a játékosok bérigénye is, a keretek 53 főből állnak, így soha nem fér bele, hogy egy franchise minden jó játékosának annyit adjon, amennyit az a piacon megkereshet.

Ez viszont nem jelenti, hogy ne törekednének rá. A legfontosabb pozíciókban, mint az irányító, elkapó vagy passzsiettető, szinte sosem fordul elő, hogy a csapatok nagy sztárokat engednek ki a piacra. Ebben segítségükre van a franchise tag intézménye – ezt röviden bonyolult lenne kifejteni, de lényegében egy közel egyoldalú hosszabbítási opció a csapatok részéről – és az is, hogy a fizetési plafon különböző könyvelési trükkökkel elég rugalmasan kezelhető.

Dehogynem! Bár top irányító vagy elkapó tényleg nagyon ritkán elérhető, kevésbé értékes pozíciókban rendre akadnak nagyon jó játékosok. A prémium pozíciókban szintén, ha egy csapat olyan mélyre ásta magát a könyvelési kalamajkában, hogy sehogy sem bír beférni a fizetési plafon alá, vagy valamilyen megfontolásból – általában a játékos idősebb kora és a franchise rövidtávú esélytelensége a győzelemre a kiváltó ok – úgy dönt, nem is győzködi a maradásról, vagy egyenesen elküldi egy sztárját.

Van! Ugyan azzal kezdünk, hogy valódi top irányító szinte sosem kerül ki a piacra, vannak azért kivételek. Jó egy évtizede ilyen volt a sérülésből visszatérő Peyton Manning, pár éve a 40 év fölötti Tom Brady. Ugyan egyik játékoshoz sem mérhető tehetségben, de Kirk Cousins idén ilyen szintet képvisel a csapatok szemében.

Cousins az előző években a Minnesota Vikings irányítója volt, és rendre a top10-es szint közelében teljesített. A csapat azonban igazán messzire sosem jutott vele a rájátszásban, az irányító ráadásul az előző idény közepén súlyosan meg is sérült, 35 évesen pedig kérdéses, hogy ebből milyen formában tér vissza. Úgy néz ki, a Vikings ilyen körülmények között óriási szerződéssel nem köteleződne el újabb évekre mellette (a franchise tag ezúttal nem opció), a piacon viszont egész biztosan lesz olyan kétségbeesett csapat, aki bármit megad a QB-nak.

Már csak azért is, mert Cousins mögött óriási a szakadék. A másik legalább kezdő szinten teljesítő lejáró szerződésű irányító, Baker Mayfield épp a piacnyitás előtti napon írt alá hosszabbítást a Tampa Bay Buccaneersnél, rajta kívül pedig legfeljebb csere-kaliberű opciók vannak.

Illetve van még egy lehetőség, ami lazán kötődik a piacnyitáshoz. Mivel egy évben jó esetben 1-2 épkézláb szabadügynök QB-ért versenyez 7-8 irányítót kereső csapat, mindenkinek pedig a draftról érkező újoncok közül sem jut majd elit tehetség, ezért sokszor előfordul, hogy a csapatok cserélnek egy máshol megbukott irányítóért.

Idén ez már a New England Patriotsnál besülő Mac Jones esetében megtörtént (őt a Jacksonville Jaguars vitte el cserének), de a korábbi top tehetségek közül Justin Fields, Sam Howell vagy akár Trey Lance is kaphat valahol még egy esélyt kezdőként. Ezek a cserék szintén rendre a piac első napjaiban történnek meg.

Ahogy mondtuk, a lehetőségek az igazán értékes posztokon limitáltak, elkapóból például a legtöbb lejáró szerződésű sztárjátékos (Tee Higgins, Michael Pittman, Mike Evans) franchise taget és/vagy hosszú távú szerződést kapott, de így jártak a legjobb védők (Brian Burns, Justin Madubuike, Antoine Winfield Jr., Jaylon Johnson) is. Közülük páran esetleg csere útján válthatnak még csapatot.

Néhányan viszont elérhetőek maradtak. Danielle Hunter a Cousins távozásával járó esetleges átalakítás keretében távozhat a Vikingstól, míg Christian Wilkins megtartását nem tudta kigazdálkodni a Miami Dolphins.

Ezen kívül kifejezetten erős a piac olyan kevésbé érékes posztok esetében, mint a futó vagy a saftey. A sok lejáró szerződésű nagy név mellett a csapatok az előző hetekben több sztárjátékost ki is vágtak, így akik az utolsó elemeket keresik egy jól működő gépezetbe, azok Saquan Barkley vagy mondjuk Kamren Curl képében meg is találhatják ezt.

Ennek eldöntésére általában két dolgot érdemes figyelni. Az egyik meghatározó tényező az adott franchise rendelkezésére álló helye a fizetési plafon alatt, vagyis az mennyiségű pénz, amit az adott szezonra még fizetésekre elkölthet. A piacnyitás előtt egy nappal ez az összeg a Washington Commanders, a Patriots és a Tennessee Titans esetében a legmagasabb.

De aktívak lehetnek olyan csapatok is, akik mostani tudásunk alapján kevesebből gazdálkodnak, de keretük alkalmasabb arra, hogy a Super Bowl megnyerését tűzzék ki célul jövőre. Ilyen esetben sokszor vesznek elő könyvelési trükköket, hogy egy-egy újabb sztár megszerzése beférjen a plafon alá, ezzel is még erősebbé téve a keretet. Ilyen lehet idén a Philadelphia Eagles vagy a Detroit Lions.

Ezzel ugyan a hosszú távú csapatépítés esélyeit csökkentik, de ezek a megfontolások a szabadügynök-piac zsúfolt első napjaiban általában keveseket érdeklenek.