Horrorsérülés mutatja meg, hogyan zsákmányolja ki „értéktelen” sztárjait az NFL

Az amerikai futball az a sport, ahol a sérüléseknek még a szokottnál is nagyobb szerepük van. Előfordulhat például, hogy a megváltóként várt irányító a szezon első meccsének legelején egész idényre kidől,megfelelő pótlás hiányában pedig egy jól felépített csapat éve mehet egyből a kukába. Más posztok esetében a csapatokra nézve talán nem ilyen drasztikusak a következmények, a sérült játékosok viszont annál inkább megszenvedik a helyzetet, bizonyos esetek pedig az egész ligára hatást gyakorolhatnak a sérülések.

Az NFL előző hétvégi második fordulójában is számos játékos sérült meg, nem egy számára az idény is véget ért, de talán senki nem jár olyan rosszul, mint Nick Chubb. A Cleveland Browns futója a Pittsburgh Steelers elleni csoportrangadó második negyedében maradt lent a földön, majd percek múlva kiskocsin hagyta el a pályát.

Az már a nagyon csúnyán kinéző játék pillanatában is látszódott, hogy a nagy a baj – az esetet a közvetítő csatorna vissza se játszotta, és mi sem mutatjuk meg – később pedig be is igazolódott, hogy mennyire.

A sérülés pontos részletei ugyan még ismeretlenek, de az már biztos, hogy Chubb meniszkuszával van a probléma, a futó szezonja pedig ezzel véget is ért. A CBS Sports értesülései szerint a Browns játékosát néhány napon belül megműtik, ez azonban csak az első lépés, mert hetek múlva egy újabb műtétre is szüksége lesz, hogy egyáltalán elkezdhesse a felépülést.

A sérülésnek nyilvánvalóan hatása lesz a Cleveland szezonjára, a csapatnak most a liga egyik legjobb futója nélkül sokkal inkább az óriási pénzért igazolt, de eddig leszereplő irányító Deshaun Watsonra kell majd építenie a játékát. A Browns azonban legfeljebb „csak”egy szezont bukik ezzel a sérüléssel, Chubb viszont könnyen lehet, hogy a karrierjét.

Az egy dolog, hogy jelenleg egyáltalán nem tudjuk, a futó hogyan épül majd fel a sérüléséből – például mennyire kopik meg a sebessége – vagy meddig tart a rehabilitáció. Viszont még ha a legjobb forgatókönyvet is vesszük figyelembe, és Chubb a következő idény kezdetére újra teljesen egészséges lesz, és a régi formáját mutatja, akkor is van egy komoly probléma: a szerződése.

Az év végén a 28-at betöltő running back szerződése ugyanis az idei szezon befejezésekor lejár. Bár a liga átlagéletkorát figyelembe véve nem számít még kiugróan idősnek, az ő kórtörténetével (2015-ben még egyetemistaként volt már egy hasonló horrorsérülése, amiben három szalagját is elszakította) és az NFL jelenlegi tendenciái mellett szinte elképzelhetetlen, hogy újra komoly szerződést kapjon. Ez pedig rávilágít egy olyan konfliktusra, ami jelenleg kulcskérdésnek tűnik a liga jövőjét illetően.

Chubb ugyan a kevés megfizetett futójátékosok egyike az NFL-ben – még 2021-ben kapott egy hároméves, 36 millió dolláros szerződéshosszabbítást - manapság ugyanakkor számos hasonlóan kiemelkedő képességű társa küzd ilyen pénzekért, hiába.

A mostani holtszezon attól volt hangos, hogy az elmúlt egy-két idény kiemelkedő running backjei, mint Jonathan Taylor, Josh Jacobs, Austin Ekeler vagy Saquon Barkley hiába követeltek maguknak nagy szerződést, az egyel kevésbé meghatározó játékosok a poszton pedig még fizetéscsökkentésbe is kénytelenek voltak belemenni (Joe Mixon) vagy akár el is küldte őket a csapatuk, mint Delvin Cookot a Minnesota Vikings.

Hogy miért történt mindez? Az NFL-ben egyre jobban teret nyerő analitikai gondolkodás képviselői már régóta hangoztatják, hogy a futójáték a jelenlegi körülmények között már kevésbé értékes, mint a passzjáték, a futók teljesítménye pedig ráadásul meghatározó mértékben függ a nekik teret nyitó támadófal munkájától. Vagyis lényegében azt állítják, hogy a futók a játék összképe szempontjából szinte értéktelenek, a csapatoknak pedig a fizetési sapka megkötései mellett nem kéne rájuk komoly erőforrást pazarolni. A sportvezetők és tulajdonosok pedig 2023-ra úgy tűnik, megértették ezt az üzenetet.

Mielőtt keresztre feszítenénk az elemzőket, hogy egyszerű adatpontokként kezelik a játékosokat, szögezzük le gyorsan, hogy egyrészt nekik ez a munkájuk, másrészt tényszerűen igazuk van. Nem szabad azonban a másik irányba sem szélsőségesen gondolkodni és szidni a futókat, hogy a „lényegtelen”teljesítményükért akarnak óriási pénzt elkérni, mert a running back az NFL egyik legnehezebb és legveszélyesebb pozíciója, a bőrüket vásárra vivő játékosok pedig jogosan érzik, hogy ezért kompenzációt érdemelnek. A probléma a jelenlegi szabályokkal van, amik mellett a két igényt lehetetlen összehangolni.

A liga és a játékosok viszonyának alapját az amerikai sportokban a kollektív szerződés adja, amit meghatározott évenként újra kell tárgyalni. Az NFL legfrissebb ilyen szerződése 2020-ban született meg és egészen 2030-ig szól, vagyis jelenleg a tízéves megállapodás harmadánál járunk. Ez pedig a futók számára nagyon nem jó hír.

A mostani szerződés értelmében az egyetemről érkező fiatal játékosok többsége 4, az első körben kiválasztottak 4+1 éves szerződést kapnak. A csapatok ezután vagy megállapodnak egy új (hosszútávú) szerződésben a játékosaikkal, vagy kiengedik őket a piacra, vagy használják a franchise tag intézményét.

Ez utóbbi a kilencvenes évek óta opció, és lényegében egy egyéves szerződést jelent, amit a csapatok egyeztetés nélkül kioszthatnak minden évben egy lejáró szerződésű játékosuknak. Az adott játékos ugyan dönthet úgy, hogy tag alatt kiüli a szezont, de máshová semmiképpen nem írhat alá, ez és a csapatoknak kedvező rövidtávú jellege pedig még akkor is egy igazságtalan intézménnyé teszi a franchise taget, ha egyébként a poszton legjobban fizetettek átlagbéréből az adott szezonra korrekt pénzt kapnak a játékosok.

Pláne így van ez a futók esetében. Míg a legtöbb poszton, ahogy már föntebb is írtuk, a 25-26 év nem számít idősnek, egy RB esetében nagyon is. Egy frachise taget kapó futó akár hat szezont is lejátszhat úgy az NFL-ben, hogy nem kap új hosszútávú szerződést, eddigre pedig az egyetemi éveket is beleszámítva közel egy évtizede gyűjti az ütéseket és gyakorlatilag biztosan beszedett már valamilyen nagyobb sérülést. Ezt és a poszt már említett értéktelenségét figyelembe véve pedig szinte kizárt, hogy jól megfizessék.

Oké, de mi lehetne a megoldás? A holtszezonban több lehetőség is felmerült a sajtóban: a futók kaphatnának rövidebb, mondjuk hároméves újonc szerződéseket, de legalábbis kivonhatnák őket a franchise tag hatálya alól. Így a liga elérhetné, hogy, jóval fiatalabban, vagyis teljesítőképességük csúcsán köthessenek új megállapodást.

A probléma ezzel csak az, hogy ehhez a kollektív szerződés megváltoztatására lenne szükség, ezt pedig a csapatok tulajdonosai semmiképpen nem szeretnék. Jim Isray, az Indianapolis Colts tulaja nyáron a Taylor szerződése körüli huzavona kapcsán arról tweetelt, hogy a szerződés megvariálása egyetlen pozíció játékosai számára igazságtalan lenne a hosszú tárgyalásokkal megkötött alku többi szereplőjére nézve. A futó ezen úgy megsértődött, hogy cserét kért, és azóta sem lépett pályára a Coltsban.

Egyelőre nehéz látni, hogy ezt az ellentmondást hogyan lehetne feloldani. Az erő egyértelműen a tulajdonosoknál és az őket képviselő ligánál van, a közhangulat viszont egyre inkább a pénzükért harcoló futók mellett. Az idő azonban nem az running backeknek kedvez, minden egyes Chubbéhoz hasonló sérülés pedig egy újabb játékost foszt meg attól, hogy valaha esélye legyen a más posztokon játszó sztárokhoz hasonló pénzt keresni.