Ismétli magát a történelem, New Yorkba igazolna a Packers legendája

Ezt a kérdést lassan három éve tettük fel egy cikkünk címében, olyan régen, hogy még egy másik honlapra született az írás. Természetesen Aaron Rodgersre, a Green Bay Packers NFL-csapatának irányítójára gondoltunk, aki mellé/mögé épp akkor húztak ki a draft első körében egy másik QB-t, Jordan Love személyében. Sok mindent gondoltunk ekkor, de azt nem, hogy a téma három évig húzódik majd, és csak 2023 márciusában kerül lassan pont a végére. Nagyjából.

Mióta az említett draft megtörtént, a Packers és Rodgers szappanoperája minden évben meghatározta a holtszezont. A többfelvonásos drámában volt minden: sértődés, cserekérés, kibékülés, maradás és szerződéshosszabbítás, de az látszott, hogy az évek során az irányító és a csapatvezetés kapcsolata egyre romlik. Ez jutott el arra a pontra, hogy a tavalyi gyengébb eredmények után a Packers most már egyértelműen szabadult volna Rodgerstől, és Love-val képzelik el a folytatást.

Itt került képbe a New York Jets, hamar egyértelművé vált, hogy ők lesznek a korábban többször is a liga legértékesebb játékosának (MVP) választott irányító legkomolyabb kérői. A Jetsnél az előző években a drafton kiválasztott Zach Wilsonnal sültek be, így nem meglepő, hogy ezúttal egy rutinos QB-val akarnak biztosra menni.

De nem lenne Aaron Rodgers igazán Aaron Rodgers, ha ennek ellenére egyértelmű lett volna, hogy mit szeretne a QB. Az ő beleegyezése nélkül a Packers nem cserélhette el, az irányító pedig egészen a lehetséges utolsó pillanatig húzta mindenki agyát, hogy maradni szeretne, távozna vagy épp a visszavonulás mellett dönt.

Végül magyar idő szerint este hatkor a korábbi NFL-játékos Pat McAfee műsorában mondta el, mi a helyzet. Rodgers arról beszélt, hogy bár néhány héttel korábban szinte biztos volt benne, hogy visszavonul, egy sötétségkúra után érzett erőt a folytatásra, a Packers viszont ez alatt eldöntötte, hogy más irányba mennének tovább. Az irányító ekkora határozta el, hogy a Jetsben képzeli el a folytatást. Ezt múlt hét pénteken közölte is az érintettekkel.

Ami miatt húzódik a dolog, az a pontos csereérték kialkudása. Nem tudni, a Packers mit szeretne az irányítóért cserébe, de Rodgers képességeit ismerve nem lenne meglepő, ha akár egy első körös draftjog lenne az ár. Erre utalt az irányító is, amikor elmondta, ő a csapat történetének legmeghatározóbb játékosa. Érdekes, hogy ebben a kategóriában épp a csapat előző irányítója, Brett Favre a riválisa, aki annak idején ugyanúgy a Jets kedvéért hagyta el a csapatot, amikor Rodgers már három éve ott ült mögötte a padon.

Az ügy tehát tovább húzódik, de így, hogy Rodgers döntése megszületett, alighanem közel a megegyezés. Azt az irányító elmondta, hogy a hírekkel ellentétben nem adott le listát a Jetsnek az általa kért igazolásokkal, így ez nem tartja fel az üzletet.

Ami a Rodgersen kívüli eseményeket illeti, a szabadügynök piac egyelőre nem hozott olyan őrült eseményeket, mint mondjuk tavaly. Ennek oka elsősorban az, hogy az előző tavasszal ellentétben most nem váltott csapatot több sztárirányító. Rodgers mellett Derek Carr volt a legnagyobb név a piacon, és beszédes, hogy érte sem kellett cserélni, mivel a piacnyitás előtt elküldte őt a csapata. Carr végül a New Orleans Saints játékosa lett, rajta kívül pedig az első napok történéseiből irányító fronton legfeljebb a Las Vegas Raiders-höz kerülő Jimmy Garoppolót érdemes kiemelni.

Azért, hogy idén nem láthatunk nagy horderejű QB-cseréket, legalább részben Russell Wilsont érdemes elővenni. A Denver Broncos irányítója tavaly egy óriási trade keretében váltott csapatot és kapott utána nagy szerződéshosszabbítást, de sem ő, sem a Cleveland Browns által hasonlóan agyonfizetett Deshaun Watson nem játszott túl jól. Ennek lehet áldozata most például a Baltimore Ravens irányítója, Lamar Jackson, aki papíron hiába lenne csere útján megszerezhető, egyelőre nem mozdultak rá a csapatok, így valószínűleg a jelenlegi munkaadójával lesz kénytelen tovább tárgyalni, rosszabb alkupozícióból.

Wilson leszereplése jól látszik a Denver idei piaci tevékenységén is. Az új főedző Sean Payton elsősorban láthatóan a futójátékra akar építeni az idősödő QB helyett, ennek szellemében érkezett több nagy fizetésű falember (Mike McGlinchey, Ben Powers), blokkoló tight end (Chris Manhertz) és futó (Samaje Perine) is.

Ha már futók, ezen a poszton az első pár napban nem volt nagy mozgás, de a következő időszakban ez változhat. Hallani cserepletykákat olyan sztárokkal kapcsolatban mint Austin Ekeler, Derrick Henry vagy Dalvin Cook, a Dallas Cowboysban évekig meghatározó Ezekiel Elliotot most rakja ki a csapata, de a nagynevű szabadügynökök közül sem kelt még el lényegében senki.

Nem csak a futók, de egyelőre az elkapók vagy a tight endek szerződtetése sem indult be. Előbbi poszton mondjuk nem erős az idei felhozatal, így érhetőbb a kivárás, de így is fura, hogy a nagyobb nevek között csak a Jetshez szerződő Allen Lazardot lehet kiemelni. Mondanunk sem kell, hogy ő egykori Packers-játékosként Rodgers kérésére érkezhetett.

Jóval nagyobb volt a mozgás a védőfal-játékosok és a linebackerek piacán. Főleg a legjobb belső védőfalemberekre csaptak le gyorsan, ezen a poszton a legnagyobb sztárok (Javon Hargrave, Dre'Mont Jones, Zach Allen) most jó pénzt kaszáltak. A LB-k ugyanúgy gyorsan elkeltek, ott viszont a Chicago Bearshez kerülő Tremaine Edmunds nagy szerződését leszámítva a bő kínálat lenyomta az árakat. Ebbe belejátszhat az is, hogy a csapatok nem tartják különösebben fontosnak a poszt megerősítését.

Mivel az események folyamatosan zajlanak, a cikkünkben leírtak csak a pillanatnyi állapotokat tükrözik. Könnyen lehet, hogy egy-két napon, vagy akár csak egy-két órán belül jönnek újabb olyan igazolások, amiknek helye lenne egy ilyen összefoglalóban.

Az viszont valószínűtlennek tűnik, hogy a Rogers-cseréhez hasonló esemény következzen be. A Hírességek Csarnokának jövőbeni tagjai nem mindennap váltanak csapatot, az pedig pláne különleges, hogy egy csapat egy-egy legendája kétszer is ugyanahhoz a franchise-hoz álljon tovább. Annyira egyedi és érdekes sztori ez, hogy már-már azt mondanánk, a hároméves huzavonát is megérte kivárni miatta.