Mennyire orvosolja a világkupa igazságtalanságait az új versenynaptár?

Egyértelmű volt, hogy ez az állapot szabályváltoztatásért kiált, az idei évre meg is érkezett a FIS újítása, mindkét nemnél ugyanannyi versenyt terveznek a technikai és a gyorsasági számokban. A nőknél mind a négy szakágban 9 verseny lesz idén, a férfiaknál pedig 11 lesiklás, 7 Super-G, 8 óriásműlesiklás és 10 műlesiklás van a versenynaptárban.

A döntés nyilvánvalóan helyes, a tavalyi év bizonyította, hogy a versenynaptár kialakítása évek óta igazságtalan, csak a közelmúltban ez nem igazán befolyásolta az összetett világkupa végeredményét, hiszen Hirscher és Shiffrin rendre nagy fölénnyel diadalmaskodott.

A tavalyi szezon rávilágított erre a problémára, egyrészt azért, mert szoros volt a verseny, de talán sokkal inkább a szezon lezárásának körülményei miatt. A lenzerheidei világkupa-döntőn mindkét nemnél elmaradt a verseny a gyorsasági számokban, és így a két üldöző, Gut és Odermatt nem kapta meg a lehetőséget, hogy a számára kedvezőbb szakágak versenyein megfordítsák az összetett állását.

Igazából csak a lenzerheidei elmaradt lesiklás és Super-G miatt, és a svájciak teljesen jogos felháborodása kapcsán került elő a téma, hogy amúgy kevesebb gyorsasági verseny van, mint technikai. Valójában ez a probléma az elmúlt évtizedben minden évben fennállt, rendre több versenyt terveztek a technikai szakágakban.

Érthető módon most mindenki elégedett a változtatással, a svájci szövetség elnöke, Urs Lehmann is elismerően szólt a döntés kapcsán:

-nyilatkozta Lehmann a Ski Racing Mediának

Fontos kiemelni, hogy ez a patikamérlegen kimért egyenlőség csak tervezet. Az alpesi síben a sportág jellegéből adódóan maradnak el versenyek, ezek az elmaradások pedig gyakrabban érintik a gyorsasági számokat, hiszen azok jobban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, különösen igaz ez a lesiklásra.

Tehát elképzelhető, hogy az idei szezonban is több versenyt rendeznek a technikai szakágakban, ami megint fájhat a gyors számokban kiemelkedő versenyzőknek, különösen akkor, ha szoros lesz a verseny a nagy kristálygömbért.

Lehetne még arányosabb, radikálisabb változtatásokat is eszközölni, például azzal, ha megváltoztatnák a világkupa-döntő lebonyolítását, rugalmasabbá téve az amúgy borzasztóan merev menetrendet.

Tavaly azért sem tudták megrendezni Lenzerheidében a Super-G-t és a lesiklást, mert a világkupa-döntőkön nincsenek pótnapok, miközben például a nagy kristálygömböt eldöntő harchoz képes marginális, és amúgy sportszakmailag is megkérdőjelezhető csapatversenyt megrendezték. Ehelyett nyugodtan lehetett volna pótolni az elmaradt versenyeket.

Az is egy megfontolandó javaslat lenne, ha a világkupa-döntőn olyan szakágban rendeznének versenyt, amiből több maradt el az idény során. Így, ha úgy fordulunk neki az utolsó állomásnak, hogy mondjuk kettővel több versenyt rendeztek a technikai szakágakban, mint gyorsaságiakban, akkor nyugodtan lehetne 3 gyorsasági és 1 technikai szám a világkupa-döntőn.

Továbbá van még egy bökkenő, elvben egyensúlyban vannak a szakágak a versenynaptárban, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy van egy parallel-óriásműlesiklás is a programban. Ez a versenyszám a világbajnokságon is komoly vitát kavart, és eléggé megkérdőjeleződött a létjogosultsága, főleg, ha szakmailag összevetjük a kihaló félben lévő kombinációval. Az az egy parallel verseny a világkupában továbbra is a technikai specialistáknak kedvez, és hiába egyetlen versenyről van szó, beleszámít az összetettbe, és akár a mérleg nyelve is lehet, ha nagyon szoros a versenyfutás a szezon végén.

Persze ennél radikálisabb szabályváltoztatást nem várhattunk a nemzetközi szövetségtől, mondhatjuk, hogy a minimumot teljesítette a FIS, azért örülhetünk, hogy legalább történt valami, de az igazságtalanságok esélyét valamelyest sikerült csökkenteni.