Mintha Federer mellett Nadal is visszavonult volna, Djokovic pedig elfelejtett volna teniszezni

Bő egy héttel korábban Beat Feuz a svájciak olimpiai bajnoka jelentette be ugyanezt.

Igaz, Feuz legalább a szezon két legfontosabb világkupa-versenyét – a kitzbüheli és a wengeni lesiklást – még megvárja, ám a februári világbajnokságra már ő sem megy el. Rádásul Dominik Paris – az elmúlt évtized gyorssízésének harmadik ikonikus alakja – mintha elfelejtett volna síelni. A héten Bormióban, azon a lejtőn, amit úgy ural, ahogyan lejtőt nem uralt korábban sehol, senki sem, mindössze 10. tudott lenni, a szezonban pedig még csak dobogón sem állt.

Mayer 32 éves, három olimpián nyert három aranyérmet és egy bronzot, amivel ugyan minden idők legeredményesebb osztrák alpesi sízője, még Toni Sailernél is nagyobb, ám világbajnokságokon még csak érmet sem nyert, és kristálygömbje sincsen világkupáról. Utóbbi az idei szezonra is elúszni látszik, ám a vb-érem simán meglehetett volna februárban (mellékszál, de azért írjuk le: 1984-ig, aki megnyerte az olimpiát, az automatikusan világbajnok is lett – tehát például Sailernek picit könnyebb dolga volt, amikor mindent meg akart nyerni).

Négy télen át volt a legjobb lesiklója a világnak zsinórban, további két alkalommal csak pár ponton múlott a győzelme úgy, hogy gyakorlatilag a teljes pályafutását egy krónikus térdérüléssel küzdötte végig. Két gyermek édesapjaként az ő búcsúja várható volt, sokan már azon is meglepődtek, hogy nekivágott az idei szezonnak. Ő Lake Louise-ban ugyanúgy egy pályabejárás után döntött a visszavonulás mellett, mint Mayer, csak ő nem egy tv-stábnak beszélt róla először, hanem a felségét hívta fel.

Érdekes módon hármójuk közül az a Dominik Paris nyerte a legtöbb világkupa-versenyt, aki 33 évesen idén teljesen formán kívül versenyez. Ha innen nézzük, talán ő búcsúja lett volna legérthetőbb, ám ilyen formátumú sportolók nem igazán szokták rosszul sikerült szezon miatt feladni. Pláne, hogy az ő esetében azért a motiváció legalább olyan világosan látszik, mint ahogyan Mayer esetében is látszott. 2026-ban hazai pályán síelhetne az olimpián, ahol a lesiklóversenyt ráadásul pont a kedvenc lejtőjén, Bormióban rendezik majd. Ő pedig még csak olimpiai érmet nyert eddig.

Persze ahhoz, hogy olimpiai éremről beszéljünk 2026-ban, nem csak el kell síelgetni addig, hanem jelentős formajavulásnak is látszani kellene, hiszen Mayer és Feuz visszavonulásával hiába esnek ki előle ketten, ebben az állapotban bármiféle dobogó nagyon távolinak tűnik.

Hárman majdnem százszor álltak dobogón lesiklóversenyeken úgy, hogy egy szezonban nagyjából tíz versenyt szoktak tudni megrendezni. Némi túlzással, de talán lassan ki lehet jelenteni, hogy lassan búcsút kell vennünk egy teljes évtizedtől.

Egy olyan sportág, olyan szakágában, ahol tíz év az élet. Ha. Jó esetben.