Hörög, mint a metál, robban, mint a Super Bowl – Kitzbühel, ahol hőst csinálhatsz magadból

Kálmán Laci

Frissítve 17/02/2024 - 10:37 GMT+1

Dominik Paris iszonyú erős szezont fut, lesiklásban különösen, hisz Val Gardenában győzött, Wengenben és Kitzbühelben pedig dobogóra állhatott. Az Eurosportnak adott exkluzív interjújában értékelte az idei eredményeit, és mesélt arról az adrenalin flash-ről, amit csak Streif tud nyújtani. De kitért a zsúfolt versenynaptárra, a brutális sérüléshullámra és a közelgő cortinai téli olimpiára is.

Századok döntöttek a legfélelmetesebb lesikláson

Dominik Paris lassan 35 éves lesz, de ugyanolyan éhes a sikerre, mint pályafutása csúcsán volt.

Val Gardena finoman szólva sem tartozott a kedvenc pályái közé, decemberben azonban bekezdett, és megszerezte élete első győzelmét ezen a lejtőn. Talán még ennél is nagyobb dolog azonban, hogy néhány héttel később mindkét klasszikuson, Wengenben és Kitzbühelben is dobogóra állhatott.

Zermatt-Cervinia

Alpesisí-történelem: Rekordmagasan, majd 4000 méteren a rajt az Alpok tán legszebb csúcsán

10/11/2023 - 17:38

Van egy győzelmed idén, ráadásul mindkét legendás lejtőn top 3-ban végeztél. Hogyan értékeled eddig a szezont?

Kifejezetten örülök annak, ahogy a szezon eddig alakult, főleg lesiklásban. Jól kezdtem, utána jött Bormio, ahol rosszul mentem, amit nagyon sajnálok, ugyanis borzasztóan motivált voltam, és simán dobogóra állhattam volna. De összességében az, hogy van egy győzelmem, három dobogóm, plusz további két top 5-ös helyezésem, egyértelműen pozitívvá teszi a mérleget. Nagyon boldog vagyok.

KOCKÁN AZ ÉLETÜK, DE FÉLNIÜK NEM SZABAD - A SPORTÁG, AMELY FELFALJA SAJÁT LEGJOBBJAIT

Beszéljünk Kitzbühelről és a Streifről, ahol az idén már nyolcadik alkalommal álhattál dobogóra. Mesélnél a lejtőhöz fűződő kapcsolatodról?

Nehéz leírni, milyen különleges érzéseim vannak, amikor a Streifen síelek. Ez egy olyan pálya, amit nagyon szeretek, tudom, hogyan kell viselkednem még olyankor is, amikor nehezek a körülmények. Ez valami, ami ott van bennem mélyen.

Az, hogy egy lejtőt jobban szeretsz, mint a többit, azt jelenti, hogy kevésbé szenvedsz, és jobban meg tudsz küzdeni bármivel, ami adódik. A Streifen mindig feszegetned kell a határaidat, ugyanakkor kell, hogy legyen tisztelet is benned a lejtő iránt. Ehhez komoly bátorságra van szükség.

Dominik Paris

Fotó: Red Bull

2010-ben mutatkoztál be a Streifen. Hogyan változott a versenyzésed azóta? Nyugodtabb vagy, vagy megvan benned ugyanaz a feszültség, mint az elején?

Ahogy az emberek változnak, úgy változott meg a pályához fűződő viszonyom is. Van azonban valami, ami mindig ugyanaz. Az első edzés. Olyankor mindig hatalmas a feszültség, és mérhetetlen a tisztelet benned, hisz még nem ismered a havat, nem tudod, hogyan fogod tudni kezelni, hogy mennek majd az ugratók.

Aztán jön a verseny, ahol bármi megtörténhet, mindig ott van a meglepetésfaktor. Iszonyúan kell koncentrálni, mert ha hibázol, akkor annyi, oda a hétvégéd. Más lejtőkön ez másképp van. Bormióban például nehéz ugyan a pálya, de beleférhet a hiba.

SHIFFRIN VÁLTOZÁSOKAT SÜRGET A LEGJOBB SÍZŐKET SÚJTÓ DÖBBENETES SÉRÜLÉSHULLÁM MIATT

Marco Büchel, a korábbi kiváló versenyző mondta azt, hogy bár olimpiai és világbajnoki aranyérmet szerezni hatalmas presztízs, az igazi bajnok az, aki lesiklásban győzni tud a Streifen. Mit gondolsz erről?

Egyetértek. Egy lesiklónak Kitzbühel a legfontosabb verseny, semmi kétség. Ez egy olyan lejtő, amely a maximumot követeli tőled. Ha itt nyersz, történelmet írsz. Ezt a győzelmet mindenki szeretné bezsákolni. Olyan, mint megnyerni a Super Bowlt vagy a Bajnokok Ligáját. Mindenki a dobogó tetejére vágyik, Kitzbühelben meg aztán különösen.

Az érmek is fontosak persze, főleg a hazádnak, Kitzbühelben viszont a saját magad hőse lehetsz.

Szereted a zenét, főleg a metált bírod. Ha a Streifet, a Lauberhornt és a Stelviót egy-egy bandához kellene kötni, melyek lennének azok?

(nevet…) Erre nehéz így hirtelen válaszolni. Igazából sokféle metált hallgatok. Kitzbühel egy olyan nóta lenne, amelyben kőkeményen nyomják az első taktustól az utolsóig. A Stelvio ritmikusabb lenne, de szintén nagyon kemény. Wengenhez pedig egy olyan banda kellene, amely jól bánik a harmóniákkal és a melódiákkal, de közben borzasztó nagy a tempó is.

Dominik Paris

Fotó: Imago

Az idén nagyon sok a sérülés, és a versenyzők a naptárt okolják. Erről mi a véleményed?

Senki sem szereti ezt a versenynaptárt, már abban a percben láttuk, hogy gond lesz vele, amikor kihirdették. Majdnem az összes verseny egy kupacban van egy hónapon belül, nincs meg az egyensúly. Már akkor elrontották, amikor kitalálták. Az idén rengeteg a sérülés, és nagyon sok nagy név is érintett. Meg kell nézni, hol okozta hiba a balesetet, és hol játszott közre más.

Az idén volt három verseny, majd egy szünet, utána kettő, majd megint szünet. Nincs egyensúly, nincs ritmus az egészben. Akik óriásban is indulnak, borzasztó nagy stressz alatt versenyeznek, a lesiklók pedig nem tudják felvenni a ritmust. A szezon elején sok verseny elmaradt, utána pedig nagyon stresszes lett minden.

Beszéljünk az ellenfelekről. Cyprien Sarrazin például az idén nagyot lépett előre. Szerinted mi a titka?

Tavaly kezdett komolyabban foglalkozni a lesiklással, és az azonnal látszott, hogy baromi gyors. Viszont nagy kockázatot vállalt, és így sokszor hibázott, és kiesett. Aztán az idén meglepődtem, hogy miközben ugyanúgy síel, mégis mennyire stabil. Valahogy most már jobban kezeli az egészet, és közben ugyanúgy gyorsabb, mint a többiek. Le a kalappal előtte, keményen kell dolgoznunk, hogy legyőzzük őt.

Két év múlva lesz a cortinai olimpia. A szezon elején még nem akartál vele foglalkozni, azonban most hogy ennyire jó eredményeid vannak, változott a véleményed?

Továbbra sincs ott a fókuszomban az olimpia. De elnézve, ahogy alakul ez a szezon, a motivációm és a lelkesedésem egyre nagyobb. Ahogy közeledik, annál jobban érzem magamban a tüzet. De versenyről versenyre, és szezonról szezonra akarok haladni. Jobban szeretek a jelenben élni.