Beat Feuz a lesiklás királya, aki Pekingben akár olimpiai bajnok is lehet. Igaz, elsősorban nem az olimpiai aranyért csinálja.

Majdnem tizenöt éve, hogy először bemutatkoztál a világkupában. Emlékszel, milyen volt, hogy érezted magad akkor?
Schladmingban volt kombinációban. Emlékszem, büszke voltam nagyon, hogy ott lehetek, ugyanakkor rendkívül ideges is. Csak néztem tágra nyílt szemekkel a nagyokat. Ott volt Hermann Maier is, én meg nem jutottam a legjobb 30 közé.
Wengen
Kriechmayr rontotta el a hazai szurkolók örömét Wengenben
15/01/2022 13:46
34 éves vagy. Mennyire nehéz elrángatni magad nyáron az edzőterembe, és megkezdeni a felkészülést a következő szezonra?
Erre szüksége van a testemnek. Az én sérüléstörténetemmel nem tudnék meglenni edzés nélkül a pályafutásom befejezése után sem. Nekem nem a nyári edzések jelentik a kihívást, hanem az út a gleccserre. Amikor szeptemberben vagy októberben beülök az autómba, és tudom, hogy ideje visszamenni Zermattba. Egy újabb hét, amit távol töltök az otthonomtól. Ezek zsúfolt napok. Aztán amikor már fenn vagyok, és megtörténnek az első kapuvételek, akkor már tudom, hogy ezt én iszonyúan élvezem csinálni.
Amikor nyáron látod a gleccsereket, láthatod a változást is rajtuk…
Mit ne mondjak, nem szép látvány. Évről-évre húzódik vissza a jég. Amikor gyerekként először voltam Zermattban, egy nagy jégnyelv bújt ki a két szikla közül. Most már csak törmelék van a helyén. Nagyon szomorú dolog ez.
Aggódsz amiatt, hogy a lányodnak, ha felnő, nem lehet része olyan telekben, mint neked volt?
Igen, nagyon. A tél hihetetlenül szép, és a lányom is szereti. De egyre magasabbra kell felmennünk, hogy egyáltalán havat lássunk.
Júniusban volt hároméves. Volt már léc a lábain?
Igen, tavaly télen, de ő kérte. Ahogy ősszel meglátta az első hópelyheket, mondta, hogy menjünk. A szezon végére képes volt lesíelni a lejtőn. Nem rossz egy két és fél évestől.
https://i.eurosport.com/2021/11/30/3263472.jpg
A szezon elején milyen érzés újra végigmenni egy lesikló lejtőn?
Jó érzés, ilyenkor fizetődik ki a megelőző hónapok munkája. Azt érzem, hogy versenyezni akarok, meg akarom magam méretni a többiekkel. Mindig különleges, amikor a szezonban először húzok fel egy rajtszámot. Az is jó, hogy Marco Odermattal megvitatjuk, melyik lehet a leggyorsabb nyomvonal. Ezt csak versenyhétvégén lehet megtenni.
Lake Louise-ban egy szállodában lakik mindenki. Van valami különleges hangulata annak, hogy a szezon elején újra találkoztok?
Az idén különösen, hisz tavaly a pandémia miatt nem is nagyon találkoztunk, csak versenyeztünk. Minden csapat külön hotelben volt, egymástól elzárva.
A lesiklók között komoly rivalizálás van, ráadásul egy veszélyes szakágról beszélünk. Van rá esély, hogy kialakuljanak köztetek barátságok?
Amikor verseny van, riválisok vagyunk, és mindenki magáért harcol. De mivel egyébként is sok időt töltünk együtt, igenis létrejönnek barátságok. A nyár folyamán is megvitatunk ezt-azt, meg érdeklődünk, hogy van a másik. Dominik Paris például az egyik legjobb haverom. Van, hogy két perccel a rajt előtt még dumálunk valamiről. Az a két perc számít, amíg lejövök a lejtőn, olyankor csak magamra fókuszálok.
A veszély állandó közelsége hogyan hatott rád az évek során? Riválisaid haltak meg, és szenvedtek olyan súlyos sérüléseket, hogy a szemed láttára vitték el őket mentőhelikopterrel.
Amikor ilyen történik, azt az elme sokszor lehasítja. Daniel Albrecht, Marc Gisin és Urs Kryenbühl súlyos bukásai meghatározó pillanatok voltak a pályafutásomban. Az érzéseket nem akarod elnyomni, mert olyan emberekről van szó, akiket ismersz és sokra tartasz, ugyanakkor valahogy fel kell az ilyesmit dolgozni. Fiatalon talán nehezebb, ahogy öregszel, valamivel könnyebb. Az alap, hogy amikor fenn vagy a rajtban, ne gondolj ilyesmire.
https://i.eurosport.com/2021/10/20/3240039.jpg
Azzal, hogy apa lettél, változott a veszélyhez való viszonyod?
A veszélynek azelőtt is tudatában voltam, most viszont már nagyon tudatosan síelek, minden edzésnek kell, hogy valami értelme legyen. Az otthon töltött idő pedig felértékelődik. Amikor belépek az ajtón, a lányomat nem érdekli, hogy jól sikerült-e a verseny. Ő csak az apjával akar lenni.
Például a kitzbüheli győzelmed alkalmával, tudatában voltál, mennyire vékony szalmaszál választott el a bukástól?
Igen, volt egy ilyen pillanat. Sok kockázatot vállaltam, mert iszonyúan akartam a győzelmet. És amikor a traverse-hez értem, bevillant 2017, amikor a hálóba csapódtam. Ugyanaz volt az érzésem, mint négy éve, hisz bevállaltam ugyanazt a rizikót. Volt egy pillanat, amikor nem voltam benne biztos, hogy talpon maradok-e vagy megint elszállok.
Talán ez a nagy versenyzők titka. Hogy elmennek a határig, de nem tovább.
Ez a cél, igen. De tudok mondani néhány kanyart az elmúlt évből, amik nagyon neccesek voltak. Vékony jégen táncolunk. Sportolók vagyunk, megpróbáljuk kihozni a legtöbbet magunkból és a pályából is. De ha visszanézek, azt gondolom, néha szerencsém volt.
Zsinórban négyszer nyerted meg a lesikló világkupát. Nálad többször csak Franz Klammernek sikerült, ő ötször győzött. Most az a cél, hogy beállítsd a rekordját?
Nem igazán. Persze ott van a fejemben valahol hátul a kristálygömb, de van még legalább tíz versenyző, akiknek szintén. Soha nem úgy megyek neki egy szezonnak, hogy meg akarom nyerni az összetettet. A kristálygömb ugyanis csak következmény. Mondjuk úgy, harcban akarok lenni újra.
https://i.eurosport.com/2019/03/13/2542764.jpg
Didier Cuche szintén négyszer nyerte meg. Mi más van még közös bennetek?
Nem nagyon hasonlítunk. Ő sokkal fókuszáltabb és megfontoltabb volt. Fizikálisan nem különbözünk nagyon, talán egy centi van köztünk magasságban, de súlyban azt hiszem, ugyanannyi, mint én. Így aztán a stílusunk is hasonló. Didier agresszívebb volt, ugyanakkor jól érezte a havat is.
Az elmúlt négy évben majdnem minden lesiklóversenyen a top 5-ben végeztél. Hogy csinálod?
Nem tudom megmondani, ez engem is meglep. A 2017-es vb-címemig azt hittem, a törött térdem miatt többé soha nem leszek képes egy teljes szezont magas szinten végignyomni. Négy évvel később meg azt mondhatom, hogy én vagyok az egyik legkiegyensúlyozottabb lesikló valaha. Az egyértelmű, hogy megtaláltam a versenyzési stílusom, de ez sem garancia semmire. Úgyhogy a dolog számomra is megmagyarázhatatlan.
Nem igényel elképesztően nagy mentális készenléti állapotot, hogy hétről-hétre kihozd magadból a legtöbbet? Ha fejben csak öt százalékot veszítesz…
Akkor az már nem elég semmire. Ez az egyik erősségem, hogy amikorra kell, maximálisan készen állok. Ennek talán köze van ahhoz, hogy az edzéseket könnyedén veszem fejben, mert tudom, hogy nem akkor kell a legjobb időket síelnem. Aztán a versenyek napján szintet tudok lépni. Főleg mentálisan. A dolgoknak legalább a fele fejben dől el. Néha még fönn a rajtban is azt érzem, hogy nem vagyok kész. De mikor elindulok, valahogy a helyére kattan minden.
Kétszer álltál olimpiai dobogón, de nincs aranyérmed. Ez számít neked?
Ha lenne is, kevesebbet érne, mint az, hogy az előző szezonban végre győzni tudtam Kitzbühelben. Talán Pekingben, két nappal a verseny előtt másképp látom majd, de most azt mondhatom, egyértelműen nem az olimpia miatt síelek.
https://i.eurosport.com/2021/11/30/3263477.jpg
És az olimpia után vége? Meddig tervezel?
Nem tudom. Az nyilvánvaló, hogy újabb négy éven keresztül nem tudok dominálni, de amíg élvezem, amíg éhes vagyok a sikerre, csinálom.
Lake Louise-ban a tervezett kettő helyett egy lesiklást rendeztek, amin Feuz a harmadik helyen végzett, és így a lesikló világkupa versenyeken elért dobogók számában utolérte az örökranglistát vezető Franz Klammer – Peter Müller párost, 41 dobogós versennyel. A super G is elmaradt a rossz időjárás miatt, de jön Beaver Creek, ahol a törölt versenyeket legalább részben pótolni akarják, így a tervek szerint a hétvégén két lesiklást és két super G-t rendeznek majd.
via NZZ
Maribor
A klímaváltozás berúgta az ajtót: egy versenyt talán már örökre elvesztettünk
04/01/2022 08:05
Val Gardena
Élete legjobb eredményével mindenkit meglepett az amerikai, a nagy nevek a kanyarban sem voltak
18/12/2021 13:23