A Ferrari szakítása vezetett az Isotta Fraschini LMH-program megszületéséhez

Az Isotta Fraschini nevet néhány évvel ezelőttig még a motorsportban sem sokan ismerték. Nincs ezen mit meglepődni, a patinás olasz gyártó a '20-as években hasított (bár később a híres Sunset Boulevard filmben is szerepelt egy modelljük), és évtizedek óta csak szellemi tulajdonként létezett.

Ezerszer többet mond viszont az autókedvelőknek a Michelotto Engineering név, azé a cégé, amely az IF-program mögött áll. A padovai vállalat 45 éven keresztül volt a Ferrari partnere, és 2000 (valamint a 360 Modena GT2) óta ők építették az olasz márka GT-autóit.

Az általuk gyártott Ferrarik (F430, 458, 488) összesen tíz kategóriagyőzelmet értek el a Le Mans 24h-n, és minden más márkánál többször, hétszer nyerték meg a WEC-ben a GT-konstruktőrök bajnokságát.

2021-ben azonban a Ferrari véget vetett ennek az együttműködésnek, miután a 296 GT3-t már házon belül építették, és a francia Orecát kérték fel műszaki partnernek. A Michelotto pedig hirtelen ott találta magát egy rakás képzett, tehetséges emberrel, de érdemi munka nélkül.

„Szó sem lehetett arról, hogy leálljunk, és elveszítsük a nálunk lévő hatalmas technikai tudást, míg várunk a következő projekt megérkezésére” – idézi Giuliano Michelottót, a cég alapítóját a Motorsport.com.

Ezt Luigi Dindo, az Michelotto LMH-programjának technikai igazgatója is megerősíti; ő úgy fogalmaz, ez a projekt volt hivatott egyben tartani az alkalmazottakat, akik a cég legnagyobb értékei.

A Michelotto ezért úgy döntött, előre belevág egy LMH-autó fejlesztésébe, remélve, hogy találnak hozzá egy érdeklődő gyártót, aki hajlandó finanszírozni a programot. Mert gyártóra mindenképpen szükségük volt, a WEC szabályai ugyanis előírják, csak autókészítéssel foglalkozó márkák nevezhetnek a bajnokságba.

Giuliano Michelotto ezt követően találkozott az Isotta Fraschinivel, akik egy új befektetővel éppen az ikonikus márka feltámasztásán dolgoztak, és akik láttak fantáziát abban, hogy egy globális versenyprogrammal állítsák magukat a figyelem középpontjába.

A projektet eleinte egy kolumbiai befektető, Frank Kanayet finanszírozta, aki többek között a horvát Rimac cég egyik első támogatója volt, ám a Dailysportscar információi szerint nemrég egy olasz üzleti csoport kezébe került az Isotta Fraschini.

Ha tehát a Ferrari néhány éve nem dönt úgy, szakít a Michelottóval, a padovai cég még ma is az olasz márka GT-autóit tervezné és rakná össze, és jó eséllyel az Isotta Fraschini nevét még hírből sem ismernénk.

De ha már róluk írunk: nemrég egy interjúból az is kiderült, mi állt a Vector Sport – Duqueine Team csere hátterében.

Claudio Berro, a márka motorsport-menedzsere a Sportscar365-nek elárulta, ők is két autót szerettek volna indítani idén a WEC-ben; az egyiket a Vector, a másikat a Duqueine üzemeltette volna. Az Endurance-világbajnokság azonban a túljelentkezés miatt csak az egyik nevezésüket fogadta el, így választaniuk kellett, és mivel a Duqueine Team jobb anyagi képességekkel rendelkezett, a Vectornak kellett mennie, annak ellenére, hogy velük hamarabb állapodtak meg, mint a franciákkal.