Vigvári Vince az ellenfelek helyében vakarná a fejét a többi világbajnok visszatérése miatt

Az OSC 20 éves pólósa, Vigvári Vince tavaly még csak epizódszerepet kapott a fukuokai világbajnokságon, bár az első vb-meccsén, Argentína ellen a négy gólja mellett rögtön MVP lett, a spanyolokkal vívott elődöntőben pedig kulcsfontosságú gólt szerzett emberelőnyben.

Klubjában már az ősszel vezérnek bizonyult, és a zágrábi Európa-bajnokságon is az lett. Vagányul és félelmet nem ismerve teljesített azután is, hogy a görögökkel játszott nyitómeccsen még nem ültek a megoldásai, hogy aztán a csapat legeredményesebb játékosaként 15 góllal zárja az Eb-t, öt gólpasszt is kiosztott.

Akkorát ment, hogy alighanem a dohai világbajnokságra utazó csapatba is bejátszotta magát, és az olimpiai szereplésre is van esélye. A vele készített interjúban a csapat és saját céljairól, az olaszokkal és a szerbekkel vívott, sokáig emlékezetes Eb-meccsekről beszélgettünk. Meg arról, hogyan élte meg, hogy az ő nevét skandálták a magyar szurkolók a zágrábi uszodában a szerbek elleni negyeddöntőn a büntetői előtt, és hogy milyen előjelekkel várja a dohai vb-t.

---

Amikor az E.ON-kupán beszélgettünk, azt mondtad, az Eb-n minden meccsen 120%-on fogtok pörögni, de konkrét célkitűzést nem említettél. Utólag most már elárulhatod, a négy közé kerülés volt a vágyad?
Igen, abszolút. Nem akartam konkrétan kijelenteni előre, ennek több oka is volt. Az otthoni naptáramba beírtam január 12-re, hogy bejutunk a négybe. És ez sikerült. A felénk megfogalmazott elvárás nem ez volt, de úgy voltam vele, ahogy a csapat többi tagja is, hogy érjünk el olyat, amire mindenki büszke lehet.
Lehet, hogy akkor se lenne nagy különbség, ha az 5-6. hely valamelyikére érünk oda, és azt látták volna rajtunk, hogy küzdünk az összes meccsen, de egy-egy góllal kikapunk a jó csapatoktól. De nem így történt, bejutottunk a legjobb négybe, ami óriási dolog és nagy boldogság.
Kifejezetten rutintalan a csapat a felnőtt mezőnyben, a mezőny pedig elég erős, mert az olimpiai kvóta miatt 100%-osan odatették magukat az ellenfelek. Így pláne emelt fővel távozhattunk Zágrábból.

Az elveszített bronzmérkőzés estéjén, a mostani beszélgetésünk előtt alig 15 órával többen úgy nyilatkoztatok a csapatból, hogy még vegyesek a bennetek lévő érzések. Most már benned is erősebb az öröm?
Fájó, hogy nem sikerült érmet szereznünk, ahogy az is, hogy előtte nem jutottunk be a döntőbe. A fináléhoz közel voltunk, a bronzéremhez már nem, sajnos. Sportolóként mindig arra kell törekednünk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. A végén két meccsünk nem sikerült, és ezért maradt bennem hiányérzet. Az egész Eb-nkre viszont büszke vagyok, nagy élményt jelentett, jó volt ebben a csapatban játszani. De a végéről azért hiányzik nekem az érem.

Nagyon jó játékot mutattatok a csoportkörben az olaszok 10-5-ös legyőzésekor, és a szerbekkel vívott negyeddöntőben. Neked személy szerint milyen élményt jelentettek ezek a meccsek?
Eufórikus volt mindkettő. Az első olasz meccsre nagyon behergeltük magunkat, nagyon jó játékkal kezdtük is el azt a mérkőzést. Az utolsó negyedet háromgólos előnnyel kezdtük, valaki mondta, hogy 'gyerünk, még két gól kell ahhoz, hogy csoportelsők legyünk'.
Ezt nyilván tudtuk, de a meccs előtt elég irreálisnak tűnt, hogy sikerülhet. Nyerni akartunk, de tisztában voltunk vele, hogy öt góllal nehéz lesz ez ellen az olasz csapat ellen. Három másodperccel a vége előtt lőtte Ádi a győztes gólt, ott voltam mellette kapásszélen. Amikor bevágta, odasprinteltem hozzá, és jól fejbe vertem, meg üvöltöttem rá örömömben. Mindenki odaugrott, mintha már érmet szereztünk volna, pedig még csak az egyenes kieséses szakaszba jutottunk. Jó, hogy ennek is így tudtunk örülni.

És a szerbekkel vívott negyeddöntőt hogyan élted meg?
Miután kielemeztük a játékukat, nagy önbizalommal és akarattal mentünk be a vízbe ellenük. Tudtuk, mire számíthatunk tőlük, ahogy azzal is, hogy nekünk mit kell megtennünk azért, hogy a végén is ott legyünk a nyakukon.
Azt beszéltük, hogy három, három és fél negyeden át kell menni velük egy végig szoros meccsen, és akkor a végén talán ők kezdenek el idegeskedni, mert őket szorítja a kvótaszerzés kényszere, illetve az is, hogy fiatal csapat ellen játszanak. Kezdjenek el ők izgulni a negyeddöntőben, mi pedig maradjunk ugyanolyan felszabadultak, mint addig, mert akkor sincs nagy baj, ha esetleg kikapnánk. Ha viszont nyerünk, az óriási dolog lenne. Sikerült. A 10-10-es eredmény után, ha kis szerencsével is, az ötméteres-párbajban mi jutottunk tovább.

Mindkét büntetőd előtt a te neved skandálta a magyar szurkolókkal teli zágrábi uszoda, ahol édesanyád és a barátnőd is drukkolt neked. Hogyan emlékszel vissza arra a "Vince! Vince!”-kórusra?
Már a Himnusznál hallottuk őket, és az jó érzés volt. Az első ötméteresemnél hallottam, hogy az én nevem kiabálják, tetszett is. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy ’itt vagyok az Eb-negyeddöntőn, kaptunk egy ötöst, egy másodpercig nem hezitálhatok, hanem megyek és belövöm’. Hál' istennek sikerült is.
Az ötméteres-párbajnál is hallottam ezt, és remélem, hogy nem fog rosszul hangozni, de akkor már inkább azt kívántam, hogy ne legyen ez a zaj, mert szeretem, ha csönd van ilyen helyzetben. Próbáltam elvonatkoztatni a kórustól, és a lehető leghiggadtabb megoldást választani.

Gólszerzésben te voltál a csapat legeredményesebbje az Eb-n, Fekete Gergővel, Nagy Ádámmal, és a veled egyidős Tátrai Dáviddal leginkább ti bizonyultatok a válogatott vezéreinek. Mit viszel magaddal erről az Eb-ről?
Önbizalmat. Még többet.

Az azért van már régóta.
Igen, az Eb előtt is volt már. Még nagyon sok van bennem, rengeteget tudok még fejlődni, egy csomó mindenben előrelépni. 20 évesen a világ legjobb játékosai ellen vízilabdázhattam. Ha ellenük is tudok megbízhatóan teljesíteni, esetleg még jól is játszani, és jön a fejlődés is, akkor ez nagy bizakodásra ad okot és motivál is. Láttam más csapatokban megsüvegelendő teljesítményeket, van még hová előrelépni.

Ha ennek az Eb-4. csapatnak a legjobbjait összegyúrjuk az itthon maradó és készülő világbajnokokkal, nagy dolgokra lehettek képesek. Reszkethetnek a riválisok?
Alázattal mondom, de reszkessenek. Kilenc világbajnok nélkül játszva jutott be ez a csapat a legjobb négybe az Eb-n. Ha az ellenfelek helyében lennék, vakarnám a fejem, hogy mi lesz, ha még jön a többi vb-aranyérmes játékos is. Fontos, hogy megmaradjon az alázat, és egységesen megcsináljuk, amit megbeszélünk. Akkor reális esélyünk van a címvédésre Dohában.

---

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!