Az FTC új 10-ese, az olimpiáról lemaradó Vigvári Vendel állandósítaná a kiváló tavaszi formáját

Hullámvölgyekkel teli szezont élt meg tavaly Vigvári Vendel, a Ferencváros 23 éves vízilabdázója. A Fukuokában világbajnok csapat tagja volt, majd a januári Európa-bajnokságon negyedik helyen végző válogatottban is szerepelt, bár mindkét tornán keveset játszott.

A dohai vb-ről lemaradt, majd élete talán legjobb formáját nyújtotta tavasszal az FTC-ben, a bajnokságot és Bajnokok Ligáját is nyerő Fradi erősségeként pólózott, de az olimpiára utazó keretbe nem került be, az utolsó rostán esett ki.

A vele készített nagyinterjúban a naptári évben történteket, a remek tavaszi formáját, a párizsi olimpiáról való lemaradását, öccse, Vince szereplését, a Szuperkupa-győzelmet és az új évad céljait beszéltük át.

Egybehangzó szakmai és újságírói vélemények szerint is kiváló második félévet zártál az előző szezonban a Ferencvárosban. Számodra milyen volt az előző idény, főleg a tavasz?Nagyon jó. Az egyik legjobb játékomat tudtam nyújtani a legmagasabb szinten. Talán eddigi csúcsnak is lehetett volna nevezni. Nem volt könnyű a decemberem és a januárom, amiből sokan mások nem így jöttek volna vissza, nekem viszont sikerült felfrissülnöm, és jó állapotban visszatérnem. Talán lelazultam, illetve jobban élveztem a mindennapokat, és ez szerencsére a játékomon is látszott, ebben Süni (Nyéki Balázs, az FTC vezetőedzője – T.M.) is nagyon sokat segített.Amellett, hogy örültem, hogy jól megy nekem - úgy gondoltam, hogy ezzel ott lehetek az olimpián is -, boldoggá tett, hogy a csapatnak is jól ment. Különlegesnek és egyedülállónak éreztem, amit végigcsináltunk. Talán megismételhetetlen is, bár mindig arra törekszünk, hogy ilyeneket produkáljunk, de szinte lehetetlen csak egy mérkőzést veszíteni egy teljes szezonon át, és úgy BL-győztesnek lenni.

Mindhárom fronton, a bajnokságban, a Magyar Kupában és a Bajnokok Ligájában is nagyot meneteltetek. Belülről mennyire tűnt ez menetelésnek?Iszonyatosan erős Novi Beogradot és Reccót vertünk meg a BL-elődöntőben, illetve a fináléban. A hazai porondon meg végig domináltunk a mezőnyben. Nem a Vasast megsértve, hanem minket megemelve, sima döntőket tudtunk játszani, ami óriási dolog.

Nem mintha sajnálni kéne titeket az előző idény sikerei miatt, de megvédeni a címeket mindig sokkal nehezebb, mint megszerezni azokat. Hogyan állsz hozzá az új évadhoz?El kell felejteni a tavalyi fradis szezont, mert itt van az új. Ha abból indulunk ki, hogy tavaly milyen jók voltunk, akkor nagy pofonokba szaladhatunk bele. Tény és való, hogy nagyon erős csapatunk van idén is, viszont nem szabad semmit készpénznek venni. Sőt, észre kell venni, hogy nagy cserélődések történtek a csapatban. Sok új játékosunk lett, más lett a csapatkapitány, az olimpia hatása is különleges faktor lehet a fejekben. Fel kell építenünk magunkat újra, hogy magabiztosak legyünk, jól játsszunk. Egy ideje már dolgozunk ezen, mert nem lesz könnyebb semmi, sőt.Vincével (Vigvári Vince, a hozzá hasonlóan világbajnok Vendel öccse – T.M.) beszéltem róla hogy, annak ellenére, hogy tavaly BL-t is nyertünk, az idei nehezebb év lesz, mert sokkal nagyobbak az elvárások, már csak magunkkal szemben is. A Fradit akarja majd megverni mindenki.

Az erős fél éved után nem utazhattál a párizsi olimpiára, te voltál az első számú tartalék, vagyis az utolsó kimaradó. Ezt hogyan élted meg?Borzasztóan. Akkor sok szempontból igazságtalanságot éreztem, nagyon fájt. Úgy gondolom, hogy jó szezonom volt, fizikálisan és mentálisan is jó állapotban voltam a felkészülés alatt, jól is ment, amikor megkaptam a lehetőséget. Nem volt könnyű megemésztenem a történteket. Nem kívánok senkinek hasonlót.A kerethirdetés utáni napok nehezek voltak, ürességet éreztem. Viszont semmin sem változtatnék. Semmin. Nem csak a felkészülésen, hanem az azt megelőző fél évemen sem, sőt az előző négy esztendőn sem. Nyilván voltak rosszabb teljesítményeim is, de mindent megtettem az olimpiai szereplésért. Az utolsó kanyarban jól játszva pláne nagy pofon volt. El kell viszont mondanom, hogy nagyon sokat jelentett a családtól és a barátoktól, sőt sokszor idegenektől a sok támogatás, amit kaptam. Köszönöm ezt mindenkinek!

Ehhez jött még az is, hogy öcséd, a posztodon játszó Vince viszont bekerült az utazó csapatba. Júliusban úgy nyilatkozott az Eurosportnak, hogy "az, hogy Vendel nem lesz benne a csapatban, eléggé megviselt engem is, keserűség vegyült az örömömbe. Sok gratulációt kaptam, a családomtól, és kifejezetten Vendeltől is rengeteg támogatás érkezett". Ez a kettősség milyen nyomot hagyott benned?Megfűszerezte a helyzetet. Vincének fantasztikusan örültem. Eleve különleges család vagyunk, őket és a barátokat is megviselték a történtek. Tudom, hogy Vince sem volt könnyű állapotban, mentálisan megviselte ez az egész az olimpia előtt, aztán Párizsban tök jól játszott, amikor lehetőséget kapott, aminek nagyon örültem.

Tehát külön tudtad választani a kettőt?Igen, miatta örültem, szurkoltam neki, a magam része már más téma. Nehéz volt. Bízom benne, hogy olyan alkalom is adódik még világversenyen, amin én is ott vagyok, meg ő is. Ebben biztos is vagyok. Sajnálom, hogy nem most jött össze. Nagy dolog lett volna kint lenni az olimpián, a későbbi helyezéstől függetlenül.

Ezt a csalódást azóta át tudtad formálni mondjuk motivációvá?Ebben is érdekes ívet futottam be. Ahogy mondtam, a kerethirdetés utáni napok nehezek voltak, majd Zsolt (Varga Zsolt, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya – T.M.) megkért, hogy maradjak ott, és segítsem a csapatot a felkészülés végéig első számú tartalékként. Én voltam az egyetlen kimaradó, aki az elutazás előtti utolsó edzésig a csapattal készültem. Hamar át is álltam arra, hogy ’jó, tökmindegy, ez már elúszott, de segítem a csapatot’. Azokon az edzéseken már felszabadultabban éreztem magam, már amennyire olyankor lehetett. Amennyire lehetett, boldogan mentem és csináltam. Az egyenes kieséses szakaszban megint mélyebb pontra jutottam. Az olaszok elleni negyeddöntő előtt én sem tudtam aludni, úgy izgultam, stresszeltem, pedig tőlem teljesen függetlenül történt minden, a távolban. Elfogott a valamiből kimaradás érzése. Nehéz volt a bronzmeccs végéig. Alakult, ahogy alakult, le tudtam zárni. Sajnáltam a barátokat. A nyár kinek hogy sikerült. Talán Manda (Dušan Mandić, a Ferencváros szerb világklasszisa, aki aranyérmet nyert Párizsban – T.M.) jött vissza egyedül boldogan az olimpiát követően. Mindenki másban maradhatott tüske valami miatt.

Mit szóltál Vince barcelonai szerződéséhez?Nagyon örülök, hogy végre elment, már nagyon untam, hogy itthon játszik (röhögünk – T.M.).A viccet félretéve tényleg örülök neki, de nem azért, mert elment. Ezt sajnálom. Jó helyre ment, vízilabdás szempontból neki ez óriási előrelépés lehet. Meséli, hogy Perrone milyen nüánszokig belemegy a felkészülésbe, és apróságokat is elmond. Valahogy ezt várná az ember egy ilyen sztártól, egy tapasztalt, nagyon jó játékostól. De sajnos nem mindig ez a tapasztalatunk. Felipe mindent át szeretne adni, sok különlegességet lehet tanulni tőle. Az új impulzusok sokat hozzátesznek Vincéhez.Az egyetlen kontraérv, hogy szegény egyedül van ott, és ez nem lehet könnyű ilyen fiatalon.

Legalább ott van neki Burián Gergő csapattársként, már ha ez előny, szmájli.Tényleg jó, hogy legalább van egy magyar csapattársa. Vincét persze hiányolom a családi ebédekről, és akár majd a bajnoki meccsekről is. Jó lehetett a Vigvári-párharcokat nézni a lelátóról.

A mindkettőtökre rendkívül büszke édesanyátok erre azért mást mondana. Most már csak egy Vigvári játszik az OB I-ben. Az új hajviseleteddel Vincének állítasz emléket?Nincsen semmi konkrét oka. Az olimpiához közeledve egész hosszú lett a hajam, pedig az zavarni szokott. Úgy voltam vele, hogy ha már nem mehettem az olimpiára, megengedhettem magamnak, hogy mivel nem leszek annyit vízben, nem vágatom le. Most növesztem, hozzád hasonlóan sokan pozitívan vélekedtek róla. Jó a változatosság.

Vince említette az olimpiai csapat fogadásán, hogy Amerikába készültök együtt nyaralni. Az kiegyenesített téged?Fantasztikusan sikerült túra lett belőle, négyesben utaztunk, barátnőstül. Nagyon jól éreztem magam, mindent el tudtam engedni. Még Dumival (Varga Dénes – T.M.) is összefutottunk, akkor tartott edzőtábort Amerikában. Körbejártuk egész Kaliforniát. Újult erővel tértem vissza a Fradiba.

Kívülről is úgy látszik, hogy jó állapotban vagy, és eléggé ki vagy pattintva.Sokat tudtam erősödni, hiszen sajnos volt időm, az Egyesült Államokba való elutazás előtt sokat kondiztam és figyeltem magamra. Fizikálisan csúcsformában érzem magam, legalábbis az Inbody mérés ezt mutatja, viszont még gyorsulnom kell.Ez az ötödik szezonom a Fradiban, a nyáron nézegettem régi adatokat, InBody méréseket. 19 kiló különbség van az öt évvel ezelőtti, és a mostani Vendel között.

Az kemény, és nem a sok sajtburger miatt van.Ha belegondolunk, ez tényleg durva dolog. És hozzá kell tenni, hogy nem vagyok elhízott, nem zsírban jött fel (nevetünk – T.M.).

Ott tudod folytatni, ahol abbahagytad az előző klubidényt?Bízom benne, hogy hasonló szezont tudunk majd futni. De nehéz ezt előre belőni, inkább csak meccsről meccsre szabad haladni, és építeni magunkat. Azon vagyok, hogy nekem is úgy sikerüljön, ahogy tavaly. Azt is megtanultam, hogy rástresszelni nagyon dolgokra nem szabad. Keményen kell dolgozni és csinálni, élvezni, és akkor úgyis jön majd a jó teljesítmény. Ebben bízom, hogy most is így lesz, ezért dolgozom. Alázatosnak kell maradni mindig, ha jól játszik az ember, ha nem. Tavasszal már egy kész csapatban, letisztázódott szerepekben lehetett jól játszani, most azért még mindenki keresi a helyét. A struktúra is más, két centerünk van. Bízom benne, hogy minél hamarabb vissza tudok térni a tavaszi formámhoz.

A te góloddal indult a Juggal az Európai Szuperkupáért vívott meccs. A két kiállításod után támadhatott benned némi ijedtség, de aztán inkább lőttél még kettőt. Zavart? Már hogy nem a triplád. Nagyon régen játszottam úgy meccset, hogy már korán két kiállításom van. Zavaró volt, mert buta hibákból eredtek. De inkább pontozódjak ki, mint hogy akciógólt lőjenek rólam. Süni jól cserélt, így végül tudtam sokat játszani, kipontozódás nélkül. Egyébként is, inkább a külső körön vagyok jó védő, jól tudok mozogni a védők között, blokkolni, labdákat szerezni, kontrákat indítani. A centerek elleni védekezésben, a bekkelésben nyilván még fejlődnöm kell, de szerintem ott is látható az előrelépés. Örülök, hogy ennek ellenére végig tudtam játszani, és tudtam segíteni a csapatot.

Tiéd lett erre az idényre a 10-es sapka a Ferencvárosban. Korábban, Dumi ideiglenes hiányában játszottál már ebben a sapiban, és elég jól ment. Kérted?Nem kértem, bár mindig is szerettem. Úgy nőttem fel, hogy mindig is 10-es voltam, mert sok szál kötött ehhez a számhoz. Többek között az akkori kedvenc játékosom is, majd úgy alakult, hogy amikor ideigazoltam, tudtam abban játszani, mert Dumi sérült volt. Majd megkaptam a 8-ast, ami nekem különleges szám, és nagyon szívesen szerepeltem abban évekig. Idén is szívesen maradtam volna abban, mert nagyon megszerettem. De a távozók és az érkezők miatt átrendeződés volt, úgy lett könnyebb, hogy átadtam a 8-ast Argynak (Stylianos Argyropoulos, az FTC görög játékosa – T.M.). A 10-es felszabadult, amihez nagy örömmel tértem vissza.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!