Varga Zsolt legfontosabb célja, hogy olyan magyar válogatott épüljön, amilyet a zágrábi Eb-n láttunk

Mindezt Szabó Zoltán nyilatkozta az Eurosportnak még augusztusban, miután a magyar férfi vízilabda-válogatott büntetőpárbajban vereséget szenvedett az Egyesült Államoktól a párizsi olimpia bronzmérkőzésén.

Szűk három hónap elteltével kiderült, Varga Zsolt folytathatja szövetségi kapitányként a két éve elkezdett munkát, és a vele készített interjúban ő is azt hangsúlyozta, mint a szegedi szakértő, hogy az új érában olyan csapatot szeretne kialakítani, mint amilyet az év elején láthattunk. A több újságíró kollégával együtt készített interjúban a szövkap mesélt még a szakmai stábban várható változásokról, a válogatott lyukasabb posztjairól, és a fontos feladatokról.

Tőled is azt kérdezzük először, mint Cseh Sándortól, mi lesz a következő hetek, hónapok legfontosabb feladata számodra?A legfontosabb a stáb összetételének kialakítása és az elindulás programja. Erre az időszakra már pontosan szoktam tudni, hogy kivel, mikor és hol kétkapuzunk, de az elmúlt hetekben ezzel még nem lehetett foglalkozni. A stáb össze fog állni néhány napon belül.

Arról már tudhatunk, hogy Nyéki Balázs nem marad a válogatott stábjában, arról meg csak hallani lehetett, hogy esetleg a többi ferencvárosi stábtag sem dolgozik tovább a nemzeti csapat mellett. Erről tudsz valamit mondani?Mindegyiküknek külön története van. Süni (Nyéki Balázs, az FTC vezetőedzője – T.M.) nekem jelezte már az olimpia előtt, hogy nem tud már nekem segíteni, sok a két feladat, ami nyilván óriási felelősséggel járt. Ezentúl klubedzőként fog segíteni, amennyit tud. Nagyon fontos szerep volt az övé, pótolnunk kell. A menedzsment területe más, a csapat szempontjából rendkívül fontos, hogy jól legyen levezényelve az utazás. Elképesztő mennyiségű munka vár arra, aki ezt csinálja, eddig Katona Norbi végezte kiválóan ezt a munkakört. Eddig ő is két helyen csinálta ezt, az olimpiával neki is véget ért a válogatott melletti munkája. Az ő pótlása is nehéz.

Van olyan az eddigi kollégáid közül, akinek van esélye a maradásra?Nagyon szeretném, ha Gárdonyi András folytathatná a munkát kapusedzőként. Elképesztően fontos szerepe volt, rengeteget tanult és dolgozott, hogy képzettségben az egyik legjobb legyen a nemzetközi mezőnyben is. Szinte pótolhatatlan tudással rendelkezik. A további stábtagok kérdése kicsit még a levegőben lóg.

Menjünk vissza kicsit az olimpia értékelésére. Leülepedtek már benned a párizsi tapasztalatok?Ez egy mardosó időszak. Ritkán adódtak olyan pillanatok, amikor bármiféle elégedettséget tudtam volna érezni az olimpiai szereplést illetően. Akár a meccseket visszanézve, akár érzelmileg. Nyilván voltak a tornának jó pillanatai is.A felkészülés más volt, sokkal jobbnak láttam, mint a korábbiakat. Úgy éreztem, hogy a játékosok félre tudták tenni azokat az esetlegesen akadályozó tényezőket, amelyek korábban megjelentek, dolgoztunk ezen is rengeteget.Fontos arról beszélni, hogy nüanszok döntöttek az olimpia sok meccsén, és az elmúlt két év világversenyein is, erről azóta sok szó esett. Arról beszélhetünk, hogy az olimpián miért az ellenfelek felé billent az az egy gólnyi különbség, hogy miért nem sikerült a horvát meccs vége, vagy az amerikaiak elleni bronzmérkőzés – bár utóbbi inkább következmény volt.Viszont azt kiemelném, hogy ezek arra a csapatra vonatkoztak, amelyik már a múlt. Lesz egy generációváltás, mert több világklasszis sem fog már a magyar válogatottban játszani.

Tehát némileg elölről kell kezdened a munkát a várhatóan kicserélődő keret miatt?Ahhoz, hogy újra nüanszokról beszéljünk, fel kell építeni a csapatot újra fizikálisan, mentálisan, taktikailag, technikailag és csapatkohézió szintjén. Ezt nagyon fontosnak érzem. Tévedés lenne, ha azt jelenteném ki, hogy csak a nüanszokkal kell foglalkoznunk. Egy piramisnak látom a jövőt, egy alulról kezdődő építkezésnek.

Ha a posztokról beszélgetünk, milyen merítési lehetőségeket látsz?Adottsága most a magyar vízilabdának, hogy rengeteg kapásoldali játékos van. Sok extra kezű tehetség tűnt fel, viszont a többi pozícióban már nincs annyi. A balkezeseknél, centerben és kapusban sem látom azt az extra tehetséget. Ezekre a posztokra is fel kell építeni játékosokat.Ha megnézzük, hogy ha Di Somma bekkel a Fradiban, akkor hogy tudja levédekezni az ellenfél centereit. Jól látható, hogy tud vele szorosat játszani az FTC, és abból lefordulni. Olyan dolgokkal kell foglalkoznunk, hogy eljussunk erre a szintre, hogy legyen ilyen védőnk, aki ezt meg tudja valósítani.

Milyen következtetéseket vontál még le?Fontos lenne lebontani egy mítoszt. Azt, hogy csak az olimpiai bajnokok, és az olimpiai érmek számítanának valamit. Másképpen kellene gondolkodni a magyar vízilabdáról, értékelni azt, hogy egy csapat úgy tud küzdeni, mint a mi zágrábi Eb-n látott válogatottunk.Azt keresem, hogy egy olyan csapatom legyen, mint az, ez a célkitűzésem. Az eredmények csak ilyen atmoszférában tudnak megszületni. Sok visszajelzést kaptam arról, hogy az egy szerethető csapat volt, bajtársiasság jelent meg abban a válogatottban. Azt tartom a legfontosabb célnak, hogy most ilyen csapat épüljön.Olyan embereket keresek, akik képesek a legnehezebb pillanatokból is erőt meríteni, és a magunk oldalára állítani.

Mi kell ezek megvalósításához?Munka, türelem és idő. Állhatna itt bárki más is helyettem, ő sem tudna olyan centert idevarázsolni, aki mondjuk most 24 éves, és olyan karakterjegyekkel bír, mint a világ legjobbjai a posztján, és tudjuk róla, hogy négy év múlva, az olimpiára lesz a legjobb korban. Építkezni tudunk.A bekkek kérdését valamivel könnyebbnek látom, mert vannak olyan fizikai adottságú, olyan lábtempóval rendelkező játékosok, akikből tudunk védőt képezni. Az más kérdés, hogy nemzetközi szintű bekk mikor lesz belőlük. Kapusposzton is látok fiatal tehetségeket, csak a kapusok későn érnek be. Soma mellé keresünk alternatívát, hogy akár csak a terhelhetőséget is meg tudjuk osztani, hogy ne nyolc meccset kelljen védenie egy olimpián.

A zágrábi csapatnak milyen jellemzői voltak még?Azt látni kell, hogy azon az Eb-n két idősebb center játszott a csapatban (Hárai Balázs és Kovács Péter – T.M.). Ez nagyon meghatározta a játékunk jellegét. Fukuokában és Párizsban is másfajta stratégiával játszottunk. Azt a légkört keresem, amelyből a játékosok ki tudják hozni magukból a maximumot. A pozitív környezet néha ennél is többet tud eredményezni.