"Az iparosmunkát jól elvégeztük, a céhművészet csodáira elöl már nem maradt erő a bronzmeccsen"
Párizs 2024 – Min múlt az amerikai-magyar bronzmeccs a férfi vízilabdatornán? Miért nem sikerült lezárni a meccset? Hogyan alakulhatott számunkra ilyen rosszul a büntetőpárbaj? Mivel nyerték meg a szerbek az olimpiai döntőt a horvátok ellen? Ezekre és még számos kérdésre is választ ad Szabó Zoltán legfrissebb, egyben utolsó értékelésében.
Ötméteresek döntöttek, lemaradt az éremről a magyar férfi vízilabda-válogatott
Videó forrása: Eurosport
Szabó Zoltán értékelte az amerikai-magyar olimpiai bronzmeccset, és a szerb-horvát döntőt is.
"Nagyon nehéz csak szakmáról beszélni, nem csak a bronzmeccsel, hanem az egész olimpiával kapcsolatban. Nyilván teljesen más attitűddel beszélgetne itt az ember, ha a horvátok ellen eggyel jobban sikerül. De nincsenek véletlenek.
Nézze meg mindenki Jansik Szilárd meccs utáni interjúját, és abból gondolja ki azt, amit akar! Nem az én tisztem ezzel foglalkozni. Nem a taktika, nem a vízilabdatudás, nem a technikai képességek hiánya, vagy nem megfelelő arányban való alkalmazása miatt lett ebből negyedik hely, hanem ebben volt valami más is.”
Így kezdte az amerikai-magyar bronzpárharc értékelését Szabó Zoltán. A dohai világbajnoksághoz hasonlóan ezúttal sem akart nagyon belemenni a nem szakmai részletekbe. A vízilabdát érintőekbe viszont annál inkább. Például az emberhátrányos védekezés jellemzésébe.
"Ezen az olimpián, a második hét végén, egy ilyen szezon végén ez a bronzmérkőzés két egymásnak feszülő, teljesen egyenrangú csapat meccse volt. Ebből a szempontból a meccs végi döntetlen teljesen igazságos. Még akkor is, ha nekünk sokkal többet kellett beletenni az egy nagyságrenddel nagyobb hátrányszám kivédekezése miatt, mint amennyit esetleg az amerikaiaknak. Ebben jók is voltunk, ez jól is működött"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/07/28/4011931-81376268-2560-1440.jpg)
Szabó Zoltán a természetes közegében
Fotó: Eurosport
Vajon mi hiányzott a magyar játékosoktól a sikerhez? Megint a támadójáték akadozott.
„Az iparos munkát megint nagyon jól elvégeztük. Csak amikor az iparos munkán túl a céhhművészet csodáinak kellett volna előjönnie (és szándékosan nem manufaktúrát mondtam, ahol mindenki ugyanazt a munkafolyamatot végzi párhuzamosan), mint a céhek (amelyek önállóan dolgoznak az egész céh sikereiért), ott kellett volna egymást fölülmúló, de mégis az egész céh előmozdítását és eredményességét jelentő iparművészeti remekeket produkálni, na, ott elöl erre már nem maradt erő.”
A Macskafogó rengeteg aranyköpése közül az egyik leghíresebbet átköltve ekkor beszúrtuk: "Céhünk mindig az Ön rendelkezésére áll, asszonyom!” Majd röhögtünk egy jót.
Zoli pedig így folytatta:
"8-6-nál volt egy olyan momentum, aminél az volt az érzése az embernek, hogy ebből vagy nem is volt még ezen az olimpián, vagy én nem láttam, vagy nagyon kevés volt, és már nem emlékszem rá. Az eufória érzése ott jött ki először. 8-6-nál Angyal Dániel fejét meg kell nézni, és hozzávágni a teljes csapat gólörömét. Ott, 8-6-nál, az olimpia második hetében, az utolsó mérkőzés negyedik negyedének hatodik percében volt először tetten érhető az, ami nélkül nem lehet olimpiát nyerni.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/11/4025834-81654328-2560-1440.jpg)
Az említett gólöröm Angyal Dánieltől - Andreas Solaro/AFP
Fotó: AFP
Megint az a fránya utolsó két perc. Zoli némi Hofi Gézát is belecsempészett a mondandójába:
"És aztán milyen a jóisten, akarom mondani ’hogy, hogy nem, elvtársak’, a következő két percben, és aztán az ötmétereseknél olyan szinten dörgölte az orrunk alá a sors a döntetlenre játszás megvalósítását, hogy abból nem lehetett egy másodpercig sem kizárólag véletlenek sorozatát látni. Az egész mérkőzésen kiiktatott két nagy lövő (Bowen és Daube) beveri ugyanonnan a két utolsó fórt, és ezzel lesz egy iksz. "
Ahogy azt korábbi cikkünkben jeleztük, a 2022-es budapesti vb óta nem veszített világversenyen büntetőpárbajt a magyar férfi vízilabda-válogatott. A párizsi olimpia bronzmérkőzésén viszont igen.
"Aztán elmegyünk az ötméteresekig, itt a T/1. használata a helyes, mert tegye fel a kezét, aki úgy ült a tévé elé, hogy ’hú, de be vagyok rezelve, ötméteresek jönnek, mert ezt soha nem szoktuk eredményesen lehozni’. És akkor jött egy olyan párbaj, aminél remélem, hogy az elmúlt 6x10 a huszonharmadikon győztesen megvívott szétlövést most kihozta döntetlenre zanzásítva, és egyből az orrunk alá dörgölve a mindenható elvtárs! Csak hogy hívőknek és ateistáknak is érthető legyen.
Amikor egy olimpia utolsó két meccsen hét ötméteres kimarad zsinórban!”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/11/4025835-81654348-2560-1440.jpg)
Varga Dénes az első kihagyott ötméteresénél - Andreas Solaro
Fotó: AFP
Zoli szerint a példa adott, amivel helyre lehet állítani a dolgokat, hiszen januárban a fiatalokkal elért Európa-bajnoki negyedik hely mutatott egy utat.
"Több dolog van, ami túlmutat a vízilabdán és a szakmán. Ha valaki ezt fogja látni, és fogja tudni, az pontosan Zsolt. Az a szerencsénk, hogy van egy marhajó viszonyítási alap, hogy miben lehet a jövő, az pedig a januári Európa-bajnokság. Ott kell keresni. Lehet, hogy nem világklasszisok, vagy posztján a világ legjobb három játékosa szerepelt a csapatban, de beledöglöttek a vízbe a másikért.
És sírva örültek a másik sikerének – ezáltal a csapaténak. Nem a saját magam sikere által kiharcolt győzelemnek örültek, hanem a csapat győzelme által a saját magam érzett örömöt érezték. Ha valaki érti a különbséget, akkor meg tudja fogni a lényeget.
Remélem, hogy nem elveszett eredmény az utóbbi két évben tapasztalt több unciányi arany, amit hazahoztunk utánpótlás világversenyekről, hanem azt jelenti, hogy van egy olyan szakmailag győzni képes közösség, amiből lehet jó emberi közösséget és jó csapatot csinálni!
Gratulálok az amerikaiaknak, megtették, amit meg kellett cselekedni!”
Szerbia-Horvátország
"Tudjuk tovább görgetni a piaci hasonlatot. Három gesztenye, arany a színe, úgy mosolyog ránk, ja, nem a szerbekre. A kikapart gesztenyék összegzését úgy tudjuk megírni, hogy Nikola Jakšićnak több blokkja volt az olimpiai döntőben, mint ahány védése a két horvát kapusnak összesen. Leegyszerűsítve, Jakšić jobban védett, mint a két horvát kapus.
Annak lett igaza, aki azt mondta a csoportmeccsek után, hogy bizony ez a szerb csapat, ha talál kapusteljesítményt, akkor nagyon komolyan oda kell rá figyelni. Talált. Most nem volt világklasszis teljesítmény a kapuban, de nem is kellett, mert a lövések túlnyomó része elhalt a három, négy, öt blokk erdejében.
Igazságosan és megérdemelten nyerték meg a szerbek ezt a döntőt, ezt a horvátok utolsó fél perces, sportemberhez és emberhez a legnagyobb mértékben igazodó, lejáró időnél történt gratulációja is mutatja. Egy szerb-horvát meccs nem így szokott véget érni, még akkor sem, ha egyik, vagy másik csapat tisztán jobb a másiknál.
Ezen a meccsen nem lehetett nem meghajolni a szerb CSAPAT teljesítménye előtt. Megint megcsinálták pepitában azt, amit Rióban. Volt rá esély, beszéltünk róla, gondoltunk rá, de valahogy ez most nem volt benne annyira a pakliban. Aztán annyira benne lett a pakliban, hogy elő is húzták a kabátujjból, ők lettek az olimpiai bajnokok. Ebben a mentalitás és sok minden egyéb is benne van.
A cikk utolsó mondata az lett, hogy megnyomtuk a piros gombot, és most nyugszunk egy kicsit békében.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/11/4025708-81651808-2560-1440.jpg)
Az első héten gyengélkedő Szerbia Rio és Tokió után a párizsi olimpiát is megnyerte
Videó forrása: Eurosport
Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!
Hirdetés
Hirdetés
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)