Az NCAA-bajnok Szegedi Panni szerint az UVSE-re jellemző pluszokat nem lehet pénzért megvenni

Egy szezonon belül U20-as világbajnoki győzelem, OB I-es aranyérem, Magyar Kupa-elsőség és NCCA-bajnoki cím? Az UVSE (és a UCLA) játékosa, Szegedi Panni ezt mind kipipálta a 2023/2024-es szezonban.

Ahogy a vele készült, alábbi nagyinterjúból kiderül, egy dolog miatt van benne hiányérzet, hogy nem kapott válogatott meghívót sem tavaly télen, sem idén májusban.

Az egyik legintelligensebb magyar vízilabdázóval átbeszéltük, milyen volt Amerikában tanulva és pólózva követni az UVSE szereplését, milyen az amerikai egyetemi bajnokság felépítése, színvonala és különbségei a magyar körülményekhez képest, hogyan dolgozta fel, hogy kimaradt egy teljes évadon át a felnőtt válogatottból, hogy mit szól Dabrowski Norbert hízelgő véleményéhez, aki benne látja a következő Keszthelyi Ritát, és hogy milyen újra az UVSE-ben játszani.

2023. november 22-én játszottál ez előtt legutóbb az UVSE-ben magyar bajnokit. Közel egy év után, a KSI ellen szerepeltél újra lila-sárgában. Milyen volt ez első meccsnek? Jó, nagyon, pláne, hogy az első meccsen 20-6-ra nyertünk. Nagyon hálás vagyok a klubnak, hogy ilyen zökkenőmentesen visszafogadtak, a lányok és az edzők is. Tényleg olyan, mintha el sem mentem volna, minden tökéletes.

Tavaly szeptemberben úgy nyilatkoztál nekem, hogy „nem hinném, hogy ránk tenne most bárki, hogy mi nyerjük majd meg a bajnokságot. Nagyon bízom ebben a fiatal és lendületes csapatban, amely sok meglepetést tud okozni idén is.” Igazad lett, az UVSE bajnok lett – a szezon legnagyobb részében téged nélkülözve. Hogyan élted ezt meg?Amikor Amerikában voltam, az összes meccset néztem, amit közvetítettek. Ha nem volt stream, akkor az MVLSZ-en néztem az eredményeket, mindig írtam a lányoknak. Nagyon örültem nekik, büszke voltam rájuk. Még a kinti csoporttársaimnak is meséltem, hogy éppen kit győztek le, és hogyan játszottak - valószínűleg nem értettek belőle semmit. Amikor az UVSE például a Mediterranival játszott a BL-ben, nálunk hajnal volt, direkt felkeltem és néztem, szurkoltam a többieknek.

Amikor a Magyar Kupa általatok megnyert novemberi döntője után - ahol a csapat egyik legjobbja voltál - beszélgettünk, úgy nyilatkoztál az Eurosportnak, hogy "olyanok vagyunk, mint egy család". Miután Amerikába mentél tanulni, édesapádat továbbra is fel lehetett fedezni az UVSE meccsein a lelátón. Ennek a kijelentésednek a szellemében követte a családod továbbra is a csapat szereplését?A szüleim minden UVSE-meccsre mentek, amire csak tudtak, kötelező programként, helyettem is. Aztán megüzenték, ki hogyan játszott.

Fiatal korod ellenére évek óta az UVSE meghatározó játékosa vagy. Még Bíró Attila szövetségi kapitányi időszaka alatt mutatkoztál be a felnőtt válogatottban, az új kapitánypárostól viszont sem a téli, sem a nyári felkészülésre nem kaptál meghívót, még a bő keretbe sem kerültél be. Ezt hogyan viselted?Magyarországon nem könnyű keretet hirdetni, mert nagyon sok tehetséges és jó játékos van. Nem kell hazudni erről, nagyon nehéz helyzet volt nekem. Gyerekkori álmom, hogy kijussak olimpiára, korban már a párizsi is elérhető lett volna.

Plusz te voltál a tavaly szeptemberben U20-as világbajnokságot nyerő magyar csapat kapitánya.Igen. De tisztán látom, ha nem mentem volna Amerikába, több esélyem lett volna. Olyan döntést hoztam, ami csak rajtam múlt, én választottam. Logikusan, ha maradtam volna, sem biztos, hogy utazom valamelyik világversenyre. Mondhatunk bármi, az olimpián ötödik helyezett magyar válogatott tök jó csapat volt. Nehéz lehetett szűkíteni a bővebb keretet Párizs előtt, nincs bennem, hogy miért nem szerepeltem én valaki helyett. Ebből is fel kellett állni, innentől lehet fókuszálni a 2028-as olimpiára.

Vigvári Vendeltől is megkérdeztem, hogy ezt a csalódásodat át tudtad formálni esetleg motivációvá? Mondjuk az előző válaszod végéből ítélve a válaszod igen, de ne én beszéljek helyetted.Nagyon nehéz volt, főleg úgy, hogy június 12-én volt az utolsó vizsgám az egyetemen, a bő válogatott keretet pedig május közepén hirdették ki. Úgy voltam vele, hogy bíztam magamban, beletettem a munkát. Még májusban vettem egy hazafelé szóló repülőjegyet, anélkül, hogy tudtam volna, benne leszek-e a névsorban. Inkább készen szerettem volna állni a feladatra, mint hogy nem. Május 16-ára szólt a repjegyem, az amcsi bajnokságnak, az NCAA-döntőnek május 13-án lett vége. Bár Kaliforniában játszottunk, mivel ott nagyok a távolságok, repülővel utaztunk. 14-én utaztunk vissza, ahogy szálltunk fel a repülőre, ott láttam meg a névsort a neten.

Üröm az örömben.Megnyertük a bajnokságot 13-án, mindenki örült, a teljes 30 fős csapat ünnepi hangulatban, nekem viszont onnantól elég nehéz volt. Ahogy hazajönni Budapestre is. Nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy mindenben segítettek, és ott voltak nekem. Nem is beszélve a barátnőimről, itt kiemelném Teklát (Aubéli Tekla, az UVSE centere – T.M.), Rozit (Irmes Rozi az UVSE játékosa), és Zelmát (Kóka Zelma, a California State University Long Beach tanulója és vízilabdázója – T.M.), akikkel együtt nőttem fel, és közel állunk egymáshoz. Hazaérve az edzőtábor kezdetéig nem is voltam itthon, a szüleimmel és a barátommal Görögországba utaztunk, utóbbinak még hálásabb vagyok, vele Hollandiában is töltöttünk időt. Nem bírtam volna a városban maradni. Az említett három barátnőmmel Máltára mentünk, felejthetetlen egy hét volt. Annyira nem bírtam otthon ülni, hogy még Barcelonában is jártam. Az UVSE edzői stábjától, Marcitól (Benczur Márton, az UVSE vezetőedzője – T.M.), Bercitől (Áts Bertalan, az UVSE szakmai igazgatója – T.M.) és Csicsótól (Csicsáky Vince, az UVSE edzője – T.M.) is rengeteget kaptam, nem voltam egyedül soha. Ugyanezt elmondhatom mindenkiről, akinek nem sikerült bekerülnie a válogatottba, Tekláról, Pannáról (Tiba Panna – T.M.), Katáról (Hajdú Kata – TM.), Vandáról (Baksa Vanda – T.M.). Ott voltunk egymásnak.

Az UVSE-ben megszokotthoz képest milyen volt az amerikai egyetemi bajnokságban szerepelni?Az elején azt sem tudtam, merre van az előre, annyira más minden. Már olyan taktikai részletek is mások, mint a pozíciók elnevezései, Itthon a rossz kéz szélső az 1-es, Amerikában pont fordítva van a számozás, ott kapáson van az 1-es, és 2-es. Állsz középen, üvöltenek, hogy dobd 1-esbe, így teszek, majd jön a válasz, hogy az nem jó, az a másik oldal.

Ehhez képest többször is lettél a hét játékosa a UCLA sapkájában.Párszor igen. Fórban is más a helyzet, nekünk a két kapufásra van nevünk, hosszú fa meg rövid fa. Amerikában kapáson van az 1-es, aztán a hosszú fa 2-es, rövid fa 3-as, aztán a kapás hátsó, össze-vissza voltak az elnevezések. Maga a rendszer is teljesen más. Európában szeptembertől májusig tart a szezon. Amerikában csak januárban kezdődik az idény, ugyanúgy májusban van vége, viszont körülbelül ugyanannyi meccset játszunk. Minden hétvégén van egy négycsapatos torna, így akár heti öt meccsünk is akadt. Még a bemelegítés is más, itt mindenkinek megvan a saját módszere, ott kötelező együtt bemelegíteni a parton, inkább futással. Sokkal többet is úsztunk bemelegítés gyanánt, mint amihez hozzászoktam.

Milyen volt a bajnokság színvonala?A négy topcsapat a Stanford, a UCLA, a USC meg a Berkeley. Ezek egy konferenciában vannak. Amellett, hogy az edzések is kemények, nagyon jó meccseket játszottunk a fent említett három ellenféllel, ez a négy csapat passzolna az európai klubokhoz is. Az NCAA-döntő pedig fenomenális élményt jelentett. Az volt a legnagyobb létszámú közönség, amely előtt valaha játszottam. Nagyon brutál volt, még a kerítésen is álltak.

Céloztál már rá, hogy milyen sokan vannak egy csapatban.Itt, az UVSE-ben 16-an vagyunk, többen még utánpótláskorúak. 14-en játszottunk a KSI ellen, abból kettő kapus. Amerikában 32 játékos volt a UCLA csapatában, 25-en játszottunk, ebből három kapus. A 25-ös sapkában játszottam. Poénból választottam az elején, mert kíváncsi voltam, hogyan mutatja a bíró a 25-ös sapkaszámot.

Micsoda Activity-feladvány, vagy Rudolf Péternek való feladat a Beugróban!(Mindketten nevetünk – T.M.)A végére nagyon megszerettem, passzolt hozzám.

Elmondhatod magadról, hogy egy idényen belül lettél Magyar Kupa-győztes, magyar bajnok és NCAA-aranyérmes. Amerikában lőttél 39 gólt az évadban, a döntőben tripláztál. Milyen volt ezt mind megélni?Örülök, hogy kaptam érmet, és jólesik, hogy az UVSE megköszönte azt az öt meccset, amin játszottam a bajnokságban.

A Magyar Kupa döntőjében viszont főszereplő voltál, te mentetted döntetlenre a finálét 1,7 másodperccel a vége előtt egy pazar ejtéssel, majd te lőtted be a mindent eldöntő büntetőt.Igen, az egy jó búcsúmeccsnek is beillett. Az amerikai bajnoki cím is óriási dicsőség, nem sok magyar játékosnak sikerült eddig.

Talán csak Bolonyai Flórának 2013-ban a USC-vel.Én is őt tudom. Ha valaki másnak is sikerült, akkor elnézést. Plusz a UCLA 2009 után lett újra bajnok, ráadásul most veretlenül. Ahogy a magyar edzőimnek és játékostársaimnak, úgy az amerikai trénereknek és a csapattársaimnak is hálás vagyok.

A BVSC szakosztály-igazgatója, Dabrowski Norbert nagyon szép szavakkal dicsért meg téged a Kispadpolo podcastban. Azt mondta, hogy "nekem ő az új Keszthelyi Rita, a Panniban látom". Én már elismerésemet fejeztem ki neki ezért. Te mit szóltál a véleményéhez?Ledöbbentem. Nagyon jólesnek az ilyen szavak. Pláne azok után, hogy idén nem kerültem be a válogatottba. Az ilyen vélemények nagyot tudnak dobni az ember motivációján. Nagyon köszönöm Norbinak, sokat segített ezzel! Aki így beszél rólam, pedig nem is volt az edzőm, az sokatmondó.

Zárjuk azzal, amivel kezdtük. Most mit mondanál az UVSE idei bajnoki esélyeiről?Az UVSE kulcsa, hogy ez a csapat együtt nőtt fel, ezért is mondtam, hogy egy család. Az uszodán kívül is sokat vagyunk együtt hétvégén, elmegyünk bruncholni, főzünk és ott alszunk egymásnál. Ezek a dolgok olyan pluszt adnak a csapathoz és a csapatnak, amiket nem lehet elvenni. Egymásért csináljuk az egészet, senkiben nincs meg az, hogy az egyéni dicsőségért csináljon bármit. Ezek mind olyan dolgok, amit nem lehet tanulni, és megvenni sem, tökmindegy, mennyi pénzed van. Ezeket nem azért mondom, mert jól hangoznak, hanem mert tényleg így van.A Ferencváros erősödött, olasz és görög nagy neveket vett. A játékoskeretek felől nézve megint nem felénk billeg a mérleg, de mindaz, amit az előbb elmondtam, olyan plusz, amit nem lehet megvenni és elveszíteni sem.Az UVSE az utánpótlás-nevelésre helyezte a hangsúlyt. Az OB I-es csapat kapitánya, a kétszeres világbajnoki ezüstérmes Faragó Kamilla ugyanúgy beszél a 2009-esekkel, mint mindenki mással. Ezt sem lehet megvenni. Ez a plusz a miénk.

Cikkek, érdekességek, játékok - iratkozz fel a Viber-csatornánkra!!