Gyorstalpaló lassítva - a kardvívás alapjai Szilágyi Áronnal

Ahogyan azt korábban megírtuk, hétvégén vívó-Világkupát rendeznek Budapesten. Sokan vagyunk vele, hogy úgy állunk a víváshoz, hogy jó ez a sport, meg büszkék is vagyunk, hogy ilyen sikeres történelmi múltunk van, de annyira azért nem érdekel. Őszintén szólva a tőr és a párbajtőr lassú akciói, és az asszók vontatottsága érthető, ha nem szögezik kanapéhoz a nézőket. A kard meg olyan gyors, hogy nem is értjük, és mire kezdenénk felvenni a ritmust, már vége. Hogy miért a magyar nyert, az viszont nem világos. Ebben az esetben nem is fontos. De azért mégis.

Nos igen, ez a fő probléma ezzel a sporttal, hogy igazából nem érezzük, hogy nézni akarnánk. De most mégis megkíséreljük a bonyolult akciók építőkockáit sorra venni és elemezni.

Talán mindannyiunk számára világos, hogy mi történik, ha egy lámpa gyullad ki. Azé a tus, aki vágott, és talált. Azonban ha mindkettő kigyullad, akkor már bajban vagyunk. Mi történt?

Kezdjük az elején. Az biztos, hogy azé a tus, akié a támadás joga. Azé a támadás joga, aki a rajt után előbb megindul ellenfele felé. Ezt a jogot úgy veszítheti el, ha: vág, de ezzel nem éri el az ellenfelet; vagy vág, de az ellenfél kivédi azt; illetve ha az ellenfél megüti a támadó pengéjét, ezzel magához ragadva a támadás jogát.

Ezek az alapelvei a vívásnak, nem is olyan bonyolult.

Mint élőben.

Nézzünk meg közelebbről néhány tust, gfy-kben, melyek lassíthatóak is a jobb megértés érdekében (a videó jobb alsó sarkánál állítható a sebesség).

Szilágyi kezdi a támadást, de rövidet vág, így Gu támadhat, akinek nem sikerül találnia. Ismét Szilágyi támadhat, és hosszan befejezi az akciót. Jól látszik a videóban, hogy a támadás jogának gyors ide-oda vándorlása adja a pulzáló jellegét a tusoknak.

De nem megy mindig minden ilyen simán. Ha a védekező fél elég merész, hogy abban bízzon, hogy tud annyival előbb vágni, mint a támadó, hogy csak az ő lámpája gyulladjon ki (a gép x miliszekundum után lezár), és végre is hajtja, akkor tempót adott.

Jól látszik, hogy kockázatosabb abban bízni, hogy csak az én lámpám gyullad ki, mint a támadás jogával élve, akár az ellenféllel együtt találva is tust adni.

Így, ha mindketten támadnak, és találnak, akkor együttes történik (Ilyenkor senki nem szerez pontot) :

Azért támadás és támadgatás között is van különbség. A 8 perccel később olimpiai bajnok határozottan, kezét előbb nyújtva vágja meg az ellenfél kilépésére váró, pillanat tört részéig hezitáló olaszt. Ezzel megelőzve őt.

Persze ész nélkül, előbb nyújtani a kezet sem lehet, mert az ellenfél jó időzítéssel, gyors kézzel, és tökéletes reflexszel kivédheti a vágást (parád), és visszavágási jogával élve tust szerezhet (riposzt).

Most, hogy már tudjuk mi az ecset és a vászon, dőljünk hátra és gyönyörködjünk egy Mona Lisában:

A rajt után, Szilágyi elhamarkodott belevágási kísérletére Kovalev támadást indít, Szilágyi elmenekül, és Kovalev nem éri el. Áron támadhat a pást végéről, nyomja előre ellenfelét, amíg Kovalev nem üti meg a pást végéhez közeledve Szilágyi pengéjét, amit a magyar visszaüt. Kovalev egy tempót szeretne véghez vinni, amire Szilágyi (ugorva) rövidet vág, aztán Kovalev visszavágását kivédi, és egy csodálatos riposzttal befejezi az akciót.

Ha nem is lettünk azonnal szakértők, talán sikerült a fenn említett akciókat megértenünk, és közelebb kerülnünk, hogy felismerjük, kinek, miért jár a pont.