Gyorsan verhetetlen lehet a hétvégén olimpiai kvótát szerző női kardcsapat

Az olimpiai játékok során harmadszor rendezik meg a női kard csapatversenyt, a magyar válogatott pedig először képviseli magát. Az elmúlt években egy nagyon fiatal és nagyon tehetséges generáció jelent meg. A világranglista 5. helyén a 26 éves Márton Anna áll, aki Eb-ezüst- és vb-bronzérme után felhívta magára a figyelmet világszerte. Ráadásul versenyzői mentalitása is elképesztő. Az esélyesség terhe helyett sokkal jobban jellemzi a motiváció, aki ráadásul pontosan tisztában van azzal, milyen lehetőségek rejlenek a csapatban. A kardválogatott másik jelentős eredményekkel rendelkező tagja a még csak 19 éves Pusztai Liza, aki 2017-ben 16 évesen már a felnőtt mezőnyben szerzett Eb-bronzérmet, és ebben a kvalifikációs szakaszban is meghatározó volt, nem véletlenül 7. a világranglistán.

A hétvégi budapesti világkupa versenyen Katona Renáta és a még csak 17 éves Battai Sugár alkotta a kvalifikációban utolsó lökést megadó csapatot, ami jól mutatja a fegyvernem jelenlegi helyzetét.

A hétvégi siker kapcsán Márton Annát kérdeztük, aki a vasárnapi csapatverseny előtt szombaton megnyerte az egyénit, megszerezve ezzel pályafutása harmadik világkupa győzelmét.

Talán mindkettő, de a szombati egyéni versenyszám alatt inkább az utóbbit éreztem. Jó volt újra versenyezni. Végre nem csak edzések voltak folyamatosan, hiszen azért edzünk, hogy versenyezzünk, és ott megverjünk mindenkit. Úgyhogy nemcsak versenyezni, győzni is jó érzés volt.

Egész más hangulat. Egy nemzetközi világkupa nemcsak színvonalasabb, de jelen lenni is más. Arra mindenképpen jó, hogy versenyben tartsuk magunkat, de nehéz ilyen hazai megmérettetésen világkupa versenyre felkészülni.

Egyértelműen végig a csapaton volt, de már a kvalifikáció kezdete óta, tehát nem csak most hétvégén. Az egyéni kvalifikáción nem gondolkodtunk.

Valószínűleg ezért is sikerült ennyire jól mindkettőnknek az egyéni (Márton Anna 1., Pusztai Liza 3. lett – SA), mert nagyon felszabadultan, tét nélkül tudtunk vívni. Itt látszott, mennyire fontos a mentális hozzáállás egy ilyen nagy rangú versenyen.

Majdnem. Egymás ellen vívtunk elődöntőt, és most utólag már látjuk: ha a csapat nem szerezte volna meg mindkettőnknek, az az elődöntő döntötte volna el. A győztes kijut az olimpiára, a vesztes pedig nem. De ez a tét szerintem egyáltalán nem volt érezhető az asszó során, annyira barátságos volt az egész. Valószínűleg azért, mert mi nem számoltunk azzal, hogy ne lenne meg a csapat kijutása. Végtelenül csalódott lettem volna, ha egyéni kvótát szerzek, a csapat pedig nem jut ki.

Valóban. Ukrajna és Magyarország hajtott az utolsó európai kvótáért, és tudható volt, ha mindketten kiesünk a legjobb nyolc között, mi vagyunk kint. De ha mi kiesünk, ők viszont bejutnak a legjobb négybe, baj lehet. Mi már elvesztettük a magunk asszóját, de Ukrajna még egy percig állva volt, mire ők is kikaptak. Nagyon nehéz helyzet volt addig is. Az edzőink is végig azt mondták: csak magunkkal törődjünk, de nem nagyon lehet ezt megoldani. Asszó közben is végig átkacsintottunk a mellettünk lévő pástra, nehéz volt a vívásra koncentrálni. Szerintem vagy 10 évet öregedtem abban a pár percben.

Az is lehet, de ez elég bizonytalan, mert a ranglista még változhat. Csak azt nem tudni, a vírushelyzet miatt lehet-e még versenyt szervezni addig.

Pontosan így van. Ezt onnan lehet jól látni, hogy a közvetlenül mögöttünk végző világranglista 6. Ukrajna kiváló versenyzőkkel és sok-sok érmet hozva a sorozatban, nem tudott kijutni. Helyettük a világranglista 16. Tunézia megy afrikaiként. Ebben most nagyon látszik a rendszer igazságtalansága. Egy hajszállal mi voltunk jobbak, de az, hogy lemaradtak, megerősíti őket is. Láttam, már ki is írták a közösségi média felületeikre, hogy a kudarc miatt eredményesebben kell visszajönni. Biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz, számolni kell még velük.

Én mindenképpen motivációként, de szerintem úgy is kell. Fontos úgy kijutni, hogy kimondjuk: ott érmet szeretnénk elérni. Nem szabad megállni.

Ez így van, és ennek nagyon örülünk. De úgy is gondolok erre, mint egy nagyon hosszú és felfelé tartó út kezdete. Egy hihetetlen erős csapat állt össze már most, és elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy ez csak egy kezdet legyen.

Nincs megállás, most kell berobbanni, nem szabad lefékezni.

Ez részben bizonytalan még a járvány miatt, és vannak tisztázandó kérdések is. Azt már most látjuk, hogy a térdsérülésem óta végzett felkészülés sikeresnek bizonyult, így ezt mindenképpen tudjuk folytatni. Tavaly decemberben szenvedtem szalagszakadást, de úgy döntöttünk, hogy csak az olimpia után lesz műtét. Addig valószínűleg tartunk egy-két külföldi edzőtábort, amivel még jobban erősíthetjük a felkészülést. De jó úton haladunk afelé, hogy csúcsformában legyünk az olimpián.