Parádés zárás a tokiói medencében, legendás világcsúcs is megdőlt

Vágtákkal, azaz a két 50 méter gyorssal indult a záróprogram a Tokyo Aquatics Centre-ben. Megszokhattunk ezen az olimpián, hogy özönlenek az olimpiai rekordok, végül (szigorúan a döntőket tekintve, a hat világcsúcsot nem számítva) 11-nél állt meg ez a mutató. Ehhez kellett előbb Caeleb Dressel, majd Emma McKeon sikere is.

A férfiaknál tükörsimán jött a papírforma, hisz a 100 gyorsot és a 100 pillangó, valamint a 4x100-as gyorsváltót az amerikaiakkal megnyerő Dressel már a rajt után magasan a világ előtt járt, végül szűk fél másodperccel, 21,07-tel nyert, ezzel megszerezte negyedik olimpiai bajnoki címét itt Tokióban. Ennyire boldog dobogója talán még sosem volt a klasszikus sprinterszámnak, hisz az egyszer már visszavonuló Florent Manoudou lett a második (21,55), aki kifejezetten abból a szándékból döntött anno az újbóli folytatás mellett, hogy érmes legyen, míg a 32 éves Bruno Fratus a harmadik, aki élete első (és talán utolsó) olimpiai érmét ünnepelte a medencében, talán még boldogabban is, mint Dressel a saját aranyát. Érdekesség, hogy Michael Andrew hiába jutott három különböző egyéni számban is döntőbe (50 gyors, 100 mell, 200 vegyes), mindannyiszor lemaradt a dobogóról.

A hölgyeknél folytatódott McKeon szenzációja, hisz három bronzérme (100 pillangó, 4x100-as mix vegyesváltó, 4x200-as gyorsváltó) mellé begyűjtötte harmadik olimpiai bajnoki címét (korábban 100 gyors, 4x100-as gyorsváltó, később pedig 4x100-as vegyesváltó, tehát a három négyre változott), ezzel pedig a valaha élt legeredményesebb ausztrál lett egyetlen egy olimpiai éremkollekciót tekintve, ráadásul zsinórban harmadszor faragott az olimpiai csúcson, ez a 23,81-e pedig a történelem kilencedik leggyorsabbja. Sarah Sjöström a könyöktörése után öt hónappal nagyon, de nagyon boldog lehet az ezüstéremmel (24,07), pláne úgy, hogy egyáltalán nem volt biztos a formájában, míg a címvédő Pernille Blume lett a harmadik (24,21).

Férfi 1500 gyorson legalább akkora csata zajlott a medencében, mint 800-on, hasonló forgatókönyvvel: az olimpia egyik meglepetésembere, Robert Finke (14:39,65) 1984 után az első amerikai győztes lett ebben a számban, köszönhetően annak a szenzációs utolsó 50 méterének, amivel könnyedén lerobbantotta Mykhailo Romanchukot (14:40,66) és Florian Wellbrockot (14:40,91). A mononukleózissal küzdő címvédő Gregorio Paltrinieri (14:45,01) ezúttal lemaradt a dobogóról, negyedik lett, de Wellbrockkal együtt lesz még jelenésük a magyar idő szerint szerdán 23:30-kor rajtoló 10 kilométeren.

Számítani lehetett arra, hogy a női 4x100-as vegyesváltó nagyon szorosnak ígérkezik – arra nem, hogy ennyire. Ennek oka, hogy az amerikaiak (Regan Smith, Lydia Jacoby, Torri Huske, Abbey Weitzeil) pokolian jól tartották az ausztrálok (Kaylee McKeown, Chelsea Hodges, Emma McKeon, Cate Campbell) tempóját, és csak a rosszabb benyúlásnak köszönhetően kaptak ki a legnagyobb riválisuktól. A hátúszás után szinte semmi különbség nem volt az amerikai, ausztrál, kanadai hármas között, mellen azonban ellépett a 100 méter mell egyéni győztese, Jacoby. A pillangó végére Huske előnye szinte teljesen elfogyott McKeonnal szemben, Campbell pedig pályafutása minden rutinjával hozta a végén a kötelezőt (3:51,60, olimpiai rekord), 13 századdal megelőzve Weitzeilt. A 100 és 200 háton is olimpiai bajnok McKeownnek ez volt a harmadik, a korábban már említett McKeonnak pedig a negyedik tokiói sikere. A bronzérmes Kanada lett (Kylie Masse, Sydney Pickrem, Maggie Mac Neil, Penny Oleksiak – 3:52,60), és érdemes kiemelni még a hatodik olaszokat is, méghozzá amiatt a Federica Pellegrini miatt, akinek ez volt élete utolsó olimpiai úszása (17 évvel azok után, hogy 2004-ben, Athénban bemutatkozott), hisz idén visszavonul.

A férfi 4x100-as vegyesváltó legalább olyan minőségű amerikai-brit párharcot kínált, mint a nőknél az amerikai-ausztrál, végül azonban nem lett akkora a meccs, főleg a hátúszó-résztáv miatt: Ryan Murphy 1,3 másodpercet adott Luke Greenbanknek, amit hiába dolgozott le Adam Peaty Andrew-val szemben mellen, egyrészt Dressel repült egy brutális 49,03-at pillangón (szemben James Guy 50,27-jével), másrészt gyorson Zach Apple könnyedén megtartotta az előnyt Duncan Scott előtt. Az amerikaiak (akiknél Andrew-nak végül csak összejött a dobogó, rögtön az arany, Dressel pedig teljessé tette tokiói dominanciáját az ötödik elsőségével) ráadásul legendás, 2009-es cápadresszes világcsúcsot döntöttek meg (azt a 3:27,28-at még az Aaron Peirsol, Eric Shanteau, Michael Phelps, David Walters négyes úszta, ennél kerek fél másodperccel volt jobb a mostani amerikai négyes), a britek sem jártak messze a régi rekordtól (a 3:27,51-es idejük hatalmas Európa-csúcs), míg a bronzérmesek az olaszok lettek (3:29,17 – Thomas Ceccon, Nicoló Martinenghi, Federico Burdisso, Alessandro Miressi).

A medencés úszók éremtábláját az amerikaiak nyerték 11 arannyal, 10 ezüsttel és 9 bronzzal, Ausztrália lett a második (9-3-8), Nagy-Britannia a harmadik (4-3-1), míg Magyarország Milák Kristóf révén egy-egy arannyal és ezüsttel a nyolcadik helyen végzett. Folytatás a nyílt vízi úszókkal: augusztus 3-án, kedden magyar idő szerint 23:30-tól Olasz Annáért, egy nappal később Rasovszky Kristófért szoríthatunk 10 kilométeren. Természetesen minden pillanatot élőben lehet követni az Eurosporton és az Eurosport Playeren.