Cseh Laci, mindent köszönünk!

A pillanat, amikor a 200 vegyes friss olimpiai bajnoka, a kínai Wang Shun kiszáll a medencéből, és miközben ünnepelteti magát, meghajol egy ember előtt. Egy ember előtt, aki a 21. század sportjának egyik legnagyobb példaképe. Nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is: nem véletlen, hogy az ellenfelek mellett a világsajtó is vele foglalkozott a középdöntő után.

Cseh László 35 és fél évesen visszavonult. Befejezte a karriert, ami tele volt világ- és Európa-bajnoki címekkel, olimpiai ezüst- és bronzérmekkel, mélységekkel és magasságokkal, és aminek a végére elért egy olyan állapotot a személyiségfejlődésében, hogy elégedetten tud értékelni egy olimpiai hetedik helyet.

És még mindig nem teljesen elégedetten! A döntő után egyből elmondta, hogy picivel többet, picivel jobbat akart az 1:57,68-as időnél – de ilyen sportember volt mindig is, az adott pillanatot megélve, az adott pillanatot értékelve. Csodaszerűen megcsinálta azt, amire nagyon kevesen képesek ezen a világon, hisz ötödik olimpiáján is döntőbe jutott egy olyan sportágban, ami kőkeményen igénybe veszi a testet és az elmét. Ráadásul egy olyan számban, ami egyáltalán nem egy, a 30-as évei közepén járó úszóról szól, és ahol a döntő átlagéletkora 24,85 év volt.

De megcsinálta! Néhány órával a finálé előtt realizálta, hogy ez lesz élete utolsó úszása és elérzékenyült, a medencében azonban nem volt helye az érzelmeknek: 50-nél és 100-nál is másodikként fordult, és úgy versenyzett, ahogy csak tudott. A már említett Wangot (1:55,00, Ázsia-csúcs), az ezüstérmes Duncan Scottot (1:55,28) és a bronzérmes, a tegnapi első középdöntő után vele együtt izguló Jérémy Desplanches-ot (1:56,17) nem lehetett utolérni, de ez így is több, mint a maximum. Ahogy az utóbbi hónapokban összeszedte és felszívta magát, ahogy felkészült erre az olimpiára és ahogy úszott Tokióban, arra nincsenek szavak.

Nem tudjuk, lesz-e még egy olyan magyar sportoló ebben az évszázadban, akit mindenhol ilyen szinten szeretnek és elismernek. Egyelőre nem nagyon tudjuk elképzelni, milyen lesz a magyar úszósport, milyenek lesznek a nagy világversenyek úgy, hogy nem kell keresni valamelyik pályán a sapka nélküli klasszist.

Köszönjük, Laci! Mindent köszönünk, a szép eredmények mellett azonban leginkább azt, hogy minden tekintetben példát mutattál.

Hát ennyi volt…

Az uszodában egyébként Milák Kristóf nyitotta a programot, de még hogy! A 200 pillangó olimpiai bajnoka a 100 pillangó első középdöntőjében sem gondolta úgy, hogy igazán megnyomja az első 50 métert (az előfutamban sem tette, nyilatkozta is, hogy ennél sokkal gyorsabb kezdés kell majd tőle), de a második hosszon szokásosan repült (23,74-re ment 26,57-et), és úgy úszott 50,31-es új olimpiai csúcsot, hogy érezhetően legalább fél másodperc maradt még a teljesítményében. Más kérdés, hogy a rekord körülbelül öt percig élt, hisz Caeleb Dressel 49,71-gyel üzente, hogy verhetetlen – ha mégsem az, akkor csak és kizárólag Milák tudja őt megelőzni a magyar idő szerint szombat hajnali fináléban, a többiek messze járnak tőlük. Szabó Szebasztiánnak nem jött össze a döntőbe jutás, 51,89-cel összesítésben a 14. helyen zárt.

Férfi 200 háton Telegdy Ádám fantasztikus ötödik helyet szerzett az erős mezőnyben: okosan felépített úszása új egyéni csúcs is egyben (1:56,15), ebben a mezőnyben pedig sokkal előrébb nem lehetett végezni, annyira kiemelkedett a három dobogós, de még a negyedik Bryce Mefford is. A 100-at is megnyerő Evgeny Rylov 1:53,27-es olimpiai csúccsal győzött, Ryan Murphy (1:54,15) lett a második és Luke Greenbank (1:54,72) a harmadik. Az orosz sikere azt is jelenti egyben, hogy annyi az amerikaiak óriási sorozatának, hisz az elmúlt hat olimpián zsinórban hatszor nyertek ebben a számban (Brad Bridgewater-1996, Lenny Krayzelburg-2000, Aaron Peirsol-2004, Ryan Lochte-2008, Tyler Clary-2012, Murphy-2016).

A női 200 hát második középdöntőjében Burián Kata remekül kezdett, 1:02,54-gyel az első helyen fordult 100 méternél, de sajnos a táv második felét nem tudta úgy összerakni, ahogy igazán szerette volna, és végül 2:09,65-tel az összesítés tizedik helyén zárt – ami különösen fájó lehet, az egyéni legjobbjával simán finalista lenne, sőt, már 2:08,76-tal tovább lehetett jutni. A döntő mezőnyével kapcsolatban egészen elképesztő adat, hogy a történelemben először nincs európai versenyző, cserébe lesz két ausztrál (köztük a legjobb idővel a 4-es pályán Emily Seebohm), két amerikai, két kanadai és két kínai.

Női 200 méter mellen a dél-afrikai Tatjana Schoenmaker több szempontból is történelmet írt: úgy döntötte meg Rikke Møller Pedersen 2013-as világcsúcsát, hogy 2:18,95-tel a szám első 2:19-en belüli úszását produkálta (a célba érkezése után pár másodpercig fel sem fogta, mi történt), másrészt pedig ez az idei olimpia első egyéni világrekordja. A gyilkos taktikával kezdő, az első 100-at kegyetlenül meghajtó Lilly King lett az ezüstérmes (2:19,92), míg a szintén amerikai Annie Lazor a harmadik (2:20,84).

A női 100 gyors a várakozásoknak megfelelően nagyon nagy vágtát hozott, de talán nem akkorát, mint számítani lehetett rá: Emma McKeon rajt-cél győzelmet aratott, 51,96-tal pedig folytatta a szokásosnak mondható új olimpiai rekordos szériát. A hongkongi Siobhan Haughey a 200 gyors után megszerezte a második ezüstjét (52,27-es Ázsia-csúcs), míg Cate Campbell lett a harmadik (52,52). A címvédő Penny Oleksiak (52,59, negyedk hely) lemaradt a dobogóról, mint ahogy a világcsúcstartó Sarah Sjöström (52,68, ötödik hely) is.

A délben kezdődő programban Lobanovszkij Maxim 50 gyorson, Gyurta Gergely és Kalmár Ákos 1500 gyorson ugrik medencébe, és bemutatkozik a férfi 4x100-as vegyesváltó is.