Létezik nagyobb példakép Cseh Lászlónál?

Ízlelgessük. Az a Cseh László, akit egymilliószor leírtak az utóbbi három évben. Aki 17 évvel ezelőtt olimpiai bronzérmes volt Athénban. Aki már a 2017-es, budapesti vb-n úgy fogalmazott, lehet, hogy kicsit idős már ehhez az egészhez. Aki 2020 decemberében hazautazott a kaposvári országos bajnokságról, annyira nem jött ki neki a lépés. Akinek külön meg kellett harcolnia, hogy egyáltalán biztos legyen a tokiói részvétele. Aki vonakodott, hogy nekiálljon-e még egyszer, utoljára a nehéz felkészülésnek.

Nekiállt és bombaformába hozta magát, mind testileg, mind lelkileg. Nagyon mélyről. Lekerült róla a teher, hisz pontosan tudta és nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy élete utolsó úszásai következnek a japán fővárosban.

Aztán amit ott művel, arra nincsenek szavak. Egy olyan mezőnyben jutott a középdöntőbe, ami komoly módon felgyorsult az utóbbi időben, ahol az utána következő legidősebb, Philip Heintz is bő öt évvel fiatalabb nála, és ahol vannak olyanok, akik még meg sem születtek, amikor ő már ezüstérmes volt a 2003-as barcelonai világbajnokságon. Az előfutam után azt mondta, fél nappal kitolta az úszókarrierjét.

Milyen fél nappal? Úgy elkezdte az első középdöntőt az 1-es pályáról, hogy 50-nél világcsúcsrészidőn belül fordult, aztán 100 méter után is könnyen vezetett, és mellen, majd gyorson ugyan visszaesett picit, de 1:57,64-gyel így is negyedik lett a futamában – ami a második középdöntő után kiderült, hogy összesítésben a nyolcadik legjobb időt jelenti.

Magyarul döntőt, ráadásul a 8-as, a tv-s közvetítéshez legközelebb eső pályáról. Az első idővel továbblépő Wang Shun 10 éves kissrácként maximum a tv-ből követte a már említett athéni döntőt 2004-ben, a legnagyobb esélyes, a középdöntőben 150 méternél világcsúcson belül forduló, a végét lazán elengedő Michael Andrew pedig 5 éves volt akkor. Bármi is lesz (és tegyük hozzá: egy olimpiai döntőben idén tényleg bármi lehet), ez már önmagában szenzáció, a búcsú pedig nem is lehetne szebb. Nem véletlen, hogy a középdöntő után mindenki annak az embernek gratulált, mindenki azzal az emberrel akart interjút készíteni, aki a medencén kívül és a medencében is példát mutatott az utóbbi két évtizedben. Gyanítjuk, hogy Cseh Lászlónak nagyjából a háromnegyed világ szurkolni fog péntek hajnalban, magyar idő szerint 4 óra 16 perckor.

Nagyon reménykedtünk, hogy női 200 pillangón a vb-címvédő Kapás Boglárka az utóbbi évek nehézségei után odaérhet az éremre, és noha ez végül nem sikerült, így is dobogós hellyel felérő negyedik helyet szerzett. Egyrészt ugyanis a kínai Zhang Yufei a várakozásoknak megfelelően tarthatatlan volt, végig vezetve, olimpiai rekorddal (2:03,86) nyert, másrészt a két amerikai, Regan Smith és Hali Flickinger is kibírta a végéig, és 2:05-ös idővel simán jöttek be a második és harmadik helyre. Bogi mindent kiadott magából, és ahogy elmondta, talán ha futam közben látja az amerikaiakat (ő a 3-ason, Smithék az 5-ösön és 6-oson úsztak), el is kapja őket. Kár érte, mint ahogy azért is, hogy nem sikerült javítani az egyéni csúcsán (2:06,53-at ment), de talán ebben most nem volt több, annyira kiemelkedtek a dobogósok.

Férfi 100 gyorson meg Caeleb Dressel és Kyle Chalmers emelkedett ki. A pokolian erős mezőny miatt picit jobb döntőt várhattunk, végül „csak” az amerikai és az ausztrál hozta azt, amit valójában tud: Dressel a világcsúcstól 11 századra, 47,02-es olimpiai rekorddal élete első egyéni olimpiai bajnoki címét ünnepelhette, a címvédő Chalmers az ezüsttel és a 47,08-cal így is bőven elégedett lehet, Kliment Kolesnikov azonban hiába lett harmadik, ő a 47,44-nél vélhetően többet szeretett volna. 57 év után ismét volt magyar finalistája a számnak, Németh Nándor 48,10-zel nyolcadik lett, de teljesítette azt, amiért elutazott Tokióba, és nagyon folyamatosan ugorja meg azokat a szinteket, amiket kitűz magának. Ha ilyen ütemben folytatja, Párizsban dobogóesélyes lesz.

A női 4x200 méteres gyorsváltót meglepetésre a Yang Junxuan, Tang Muhan, Zhang Yufei, Li Bingjie összeállítású Kína nyerte, ráadásul világcsúccsal (7:40,33), megelőzve az amerikai rekordot repesztő Egyesült Államokat (7:40,73) és az óceániai csúccsal bronzérmes Ausztráliát (7:41,29). A magyar váltó (Jakabos Zsuzsanna, Veres Laura, Késely Ajna és a 200 pillangó döntő után semmilyen szempontból sem könnyű állapotban lévő Kapás Boglárka) 7:56,62-vel hetedik lett.

Férfi 200 méter háton Telegdy Ádám előzetesen elárulta, hogy elég nagyot altatott az előfutamban, a taktikája pedig zseniálisan működött is, hisz az első középdöntő 1-es pályájáról nagyon okos és erős versenyzéssel, a futamban Evgeny Rylov mögött a második helyen zárt, és simán jutott a döntőbe – a sors fintora, hogy mennyasszonyához, Kapás Bogihoz hasonlóan ő is negyedik lett összesítésben. A Rylov, Luke Greenbank, Ryan Murphy trió kiemelkedni látszik, de mögöttük oda lehet érni az első hatba. Vagy akár még feljebb…

A program egyébként két fantasztikus döntővel kezdődött. Férfi 800 gyorson a mononukleózissal küzdő Gregorio Paltrinieri rácáfolt a saját egészsége által szabott határra (már az is csoda, hogy ezzel a betegséggel egyáltalán bejutott a döntőbe), és a 8-as pályáról kamikazetaktikába kezdett, ami végül abszolút kifizetődött neki: egészen 700 méterig vezetett, a végén is bírta a tempót és második lett. Hogy nem első, arról az abszolút meglepetésember, Robert Finke (7:41,87) tett, aki az utolsó hosszra negyedikként fordult, a 26,39-es, brutális utolsó 50 méterével azonban nem lehetett mit kezdeni – a 21 éves amerikainak ez volt élete első döntője világversenyen, egyből a szám első olimpiai bajnok lett. A harmadik helyen Mykhailo Romanchuk végzett, közvetlenül a 750-nél még első Florian Wellbrock előtt. Nagyon nagy verseny várható 1500-on is.

Férfi 200 mellen az a forgatókönyv valósult meg, ami a leginkább várható volt: a 100 méteren erős versenyzők kegyetlenül megnyomták az első két hosszt, aztán a legjobb utazóval rendelkező üldöző utolérte, a végén pedig simán lehagyta őket. Előbbi tábort Arno Kamminga és Matti Mattsson alkotta, ők 1:00-s idővel fordultak a táv második felére, és még az utolsó hossz előtt is jókora előnyük volt az utóbbi tábort egy személyben képviselő, 4-es pályán úszó Izaac Stubblety-Cookkal szemben. A 22 éves ausztrál taktikája győzött: egyedüliként 2:07-en belül, 2:06,38-as olimpiai rekorddal nyert, és végül hét tizedet adott Kammingának (2:07,01) és Mattsonn-nak (2:07,13), de tegyük hozzá, hogy sem a 100 után itt is ezüstérmes holland, sem a másodvirágzását élő, a nyolc évvel ezelőtti barcelonai vb-n is bronzérmes finn nem lehet elégedetlen ezzel az eredménnyel, főleg úgy, hogy nagyjából ez volt az egyetlen lehetőségük, hogy valahogy megszorongassák Stubblety-Cookot. A regnáló világ-és Európa-bajnok, világcsúcstartó Anton Chupkov kisebb meglepetésre csak negyedik lett.

Női 100 gyorson nagy harc várható a döntőben, az öt legjobb idővel továbbjutó közül Sarah Sjöströmön kívül négyen simán nyerhetnek – a svédben az idei sérülése miatt talán nincs annyi, mint Emma McKeonban, Siobhan Haughey-ban, Cate Campbellben vagy Penny Oleksiakben, de látványosan javul a formája és mégis ő a világcsúcstartó. Női 200 mellen Tatjana Schoenmaker olyannyira kiemelkedik, hogy a legnagyobb ellenfele a világcsúcs: az előfutamban mindössze öt századra volt tőle, nagy kérdés, hogy a döntőben jól kijön-e neki a fal a végén.

A csütörtök délben kezdődő programban kiderül, mire megy a 100 pillangó előfutamában Milák Kristóf és Szabó Szebasztián, 200 háton Hosszú Katinka és Burián Katalin, 800 gyorson Késely Ajna, valamint a 4x100-as mix vegyesváltó.