Nagyon komoly, ami az úszósportban zajlik

Amellett, hogy a járványhelyzet ellenére úgy-ahogy, de világszerte zajlanak a különböző nemzetközi versenyek, a magyarhoz hasonlóan több nagy nemzet is a napokban rendezte vagy rendezi bajnokságát, ami helyenként egyben az utolsó és egyetlen lehetőség az olimpiai kvalifikációra – vannak helyek, ahol egyetlen egy kirívóan jó futam tokiói repülőjegyet ér, és ennek ellentétjeként hasonló mértékben jelen van a teljes sokk és döbbenet is.

Cikkünkben országokra lebontva néztük meg, kik hogyan teljesítettek eddig a pillanatig az utóbbi napokban. Összefoglalva: durván.

A japánoknál érthető okokból duplán nagy a tét, hisz nemhogy olimpián, hazai olimpián lehet versenyezni nyáron, ezzel a lehetőséggel pedig a leukémiából visszatérő Rikako Ikee is élni szeretett volna, két aranyéremmel, két váltószámban, csodaszámba menően be is került a biztos keretbe.

A férfiaknál egészen káprázatos idők is születtek. A férfi 200 méter mell drámát hozott, hisz a 19 éves Shoma Sato Anton Chupkov világcsúcsától mindössze 28 századra, 2:06,40-nel győzött, mögötte azonban nem a topfavoritnak kikiáltott Ippei Watanabe végzett, hanem meglepetésre a 24 éves Ryuya Mura – mivel az első két helyezett jutott ki az olimpiára (nyitóképünkön Sato és Mura szerepel), a korábbi világcsúcstartó, a futam után bánatában síró Watanabe nem lesz ott nyáron Tokióban, mint ahogy a versenyszámban Rióban ötödik Yasuhiro Koseki sem.

Kimarad 200 méter pillangón a Rióban Michael Phelps mögött és Kenderesi Tamás előtt végző Masato Sakai, ezen a távon Tomoru Honda és az a Daiya Seto lesz Milák Kristóf és Kenderesi ellenfele, aki 400 méter vegyesen 4:10-en belüli idővel nyert (4:09,02), majd kijelentette, hogy az olimpián meg akarja dönteni Michael Phelps 4:03,84-es világcsúcsát.

200 méter gyorson Katsuhiro Matsumoto repesztett óriási japán rekordot (1:44,65), úgy, hogy az elmúlt nyolc évben csak Danas Rapsys és Sun Yang tudott ennél jobbat szűk három tizeddel, míg 100 méter pillangón Takeshi Kawamoto döntött nemzeti csúcsot (51,00), amivel a jelenlegi világranglistán Milák mögött a második – ennek a számnak a döntőjében egyébként hatan úsztak 52 másodpercen belül.

Világszerte talán a legnagyobb meglepetést az olaszok okozták. A nőknél Margherita Panziera 2:05,56-os 200 háta és nemzeti rekordja még csak a bemelegítés volt (ezzel egyébként Kaylee McKeown 2:04,49-e mögött második a világranglistán), az igazán nagy durranás ugyanis mellúszásban jött. 50-en Benedetta Pilato (29,62) egy századdal maradt el saját junior világcsúcsától, míg 100-on olyan eredménybe hajszolták bele egymást a versenyzők, amire még maguk sem nagyon számíthattak. Martina Carraro 1:05,86-tal nyert, megelőzve az előzetesen biztos olimpiai indulónak számító Pilatót és azt az Arianna Castiglionit, aki hiába végzett a korábbi olasz csúcsnál (1:06,02) szintén jobb idővel, 1:06,00-val, Pilatóval holtversenyben másodikként, nem utazhat Tokióba.

A férfiaknál is voltak nemzeti rekordok. 200 méter vegyesen Alberto Razzetti köszönt be (1:57,13), míg 50 és 100 mellen az utóbbi hónapokban jelentős izomtömeget magára rakó Nicolo Martinenghi járt dimenziókkal a (könyöksérüléssel bajlódó Fabio Scozzoli hiányában is erős) mezőny fölött. 50-en 26,39-re, 100-on 58,37-re faragta legjobbját, messze túlszárnyalva korábbi önmagát – mondani sem kell, hogy mindkét távon közelebb került Adam Peatyhez, és ha 21 éves korához mérten ilyen léptékben fejlődik, akár már Tokióban kellemetlen perceket okozhat a leginkább a világcsúccsal meccselő brit klasszisnak…

A hölgyeknél Anna Egorova 400 gyorsa (4:04,10), Maria Kameneva 50 gyorsa (24,20, új orosz csúcs) és a 200 mell emelkedett ki, utóbbi számról azonban könnyen lehet, hogy még hosszú hetekig beszélni, vitatkozni, esetleg harcolni fognak az érintettek. Már 100 mellen is érezhető volt, hogy Yuliya Efimova nincs olyan formában, amilyenben lennie kéne, de Evgeniia Chikunova mögött ezüstérmes lett, így bebiztosította a helyét az olimpiai csapatban, 200-on azonban a 16 éves Chikunova (2:21,63) és a rövidpályás Európa-bajnok Maria Temnikova (2:22,76) is megelőzte őt. A 2:24-es időt produkáló Efimova a szám világbajnoki címvédőjeként, Rió olimpiai ezüstérmeseként nem indulhat Tokióban, hacsak valami csoda folytán valamelyik fiatalabb versenyző le nem mond a javára az egyik helyről.

– mondta utólag dühösen és szomorúan, kissé személyeskedően Efimova.

A férfiaknál a 17 éves Ilya Borodin 400 vegyesen elért junior világcsúcsa (4:11,17), valamint Vladimir Morozov világranglista-első ideje 50 gyorson (21,41) önmagában is figyelemre méltó, azonban Evgeny Rylov és Kliment Kolesnikov ellopta a show-t.

Előbbi 100 méter háton 52,12-es, elég komoly eredményével csak bemelegített a 200 hátra, ahol 1:53,23-as Európa-csúccsal zárt. Az eredetileg hátúszóspecialista Kolesnikov a bajnokság sztárja lett: 50 háton mindössze nyolc századra maradt el saját világcsúcsától (24,08-at ment), míg 100 gyorson bődületes, 47,31-es orosz rekorddal jelentkezett be a tokiói éremre – ez az idő minden idők 10. leggyorsabbja. Mellette egyébként Andrei Minakov lesz a másik induló ezen a távon, Morozovval és a korábbi rekorder Vladimir Grinevvel a 4x100-as gyorsváltóban nagy esélyesek lesznek.

Dél-Afrikában Tatjana Schoenmaker egy másodpercre járt Rikke Møller Pedersen 2:19,11-es világcsúcsától 200 mellen (2:20,17) és 50 mellen is Afrika-csúcsot úszott (30,32), az ausztrál korosztályos bajnokságon a mindössze 16 éves Elizabeth Dekkers 2:07,25-öt ment, amivel két éve, Kvangdzsuban, a Kapás Boglárka által megnyert döntőben negyedik lett volna, Új-Zélandon a 22 éves vb-bronzérmes, Lewis Clareburt jelzett 400 vegyesen egy 4:09,78-cal, majd nem sokkal később egy 48,96-os 100 gyorssal, Németországban Fabian Schwingenschlögl áttörte az 59 másodperces határt 100 mellen (58,95), míg Svájcban Antonio Djakovic kétszer is 1:46-os 200 gyorsot úszott.

A következő napokban a hollandok és a britek is rákapcsolnak, a nemzeti bajnokságokon kívüli versenyekről – ahol az amerikaiak is egyre inkább remekelnek – pedig nem is beszélve.