Bűncselekmény-e ellopni Hosszú Katinka edzéstervét?

Kezdjük azzal, hogy kié lehetett ez az edzésterv. Ennek vizsgálata azért fontos, mert a szellemi alkotás védelme (mert igen, egy edzésterv szellemi alkotás) a tulajdonost illeti. Ha több tulajdonosa van a terméknek, akkor mindenkit egyaránt megillet. Igaz, hogy a közös tulajdon közös felhasználási jogokat is jelent. Ez kissé komplikált is lehet, de induljunk ki az alapesetből: ha többen készítették, akkor közösen kell megegyezni arról, hogy mi lesz a sorsa. Egyhangúan döntenek a tulajdonosok, hogy a) eladjuk, b) soha nem adjuk el, c) feltételekkel adjuk el, vagy adjuk át az edzésprogramot. Hogy senki se dobja a sarokba a laptopját vagy az olvasóját a parttalan jogászkodás miatt, ezért nem megyünk bele, hogy mi történik akkor, ha ebben nincs megegyezés… Haladjunk inkább az érdekesebb részek felé!

Ha az edzésterv Hosszú Katinkáé volt, és azt valaki az ő tudta és beleegyezése nélkül eladta, vagy átadta – ahogy ilyenkor mondani szokták – harmadik személynek, az több jogsértést is felvet. Durrantsunk a közepébe: ez lopás, azaz bűncselekmény. A lopás definíciója ugyanis, ha valaki mástól idegen dolgot azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ha ez az edzésterv Katinkáé volt, azt viszont valaki eladta, akkor az a) idegen volt, hiszen nem volt az övé, továbbá b) az eltulajdonítás szándékával vette el, hiszen eladta. A lopás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az edzésterv mennyibe került, vagyis jogászosabban fogalmazva milyen az értéke.

A lopás miatti eljárás mellett van azért itt még más is a jogi tarsolyban. Az edzésterv felhasználása miatt polgári pert is lehet indítani. Ennek két iránya van: egyrészt kérhető a bíróságtól annak kimondása, hogy jogsértés történt, másrészt – ami a fontosabb – kártérítést lehet követelni. Adódik a kérdés, hogy milyen kár keletkezett? A jogtudomány többfajta kárt nevesít, nemcsak azt, ami ténylegesen kikerült az ember zsebéből, hanem azt is, ami az elmaradt haszna. Vagyis ügyes bizonyítás esetén nemcsak a tényleges eladási árat kell az engedély nélküli eladónak visszafizetnie, hanem azt az elmaradt hasznot is, amit már nem tudnak Hosszú Katinkáék behajtani semmilyen vevőn. Ez már ugyan a szférák világa, de ha az edzésterv alkalmazása igazolhatóan előnyhöz juttat sportolót a versenytársaihoz képest, és ez az előny a felhasználással hátránnyá válik, akkor az szintén kártérítési eljárások alapjául szolgálhat.

 Ha bezártuk a bíróságok kapuit, akkor sétáljunk át a Margitszigetre a szövetséghez! Ha itt jogosulatlan felhasználás történt, az kétséget kizáróan megalapozhatja a sportághoz méltatlan magatartás etikai vétségét. Ez fegyelmi eljárást von maga után. Ha ebben vétkesnek találja a szövetség fegyelmi bizottsága az elkövetőt, akkor az akár a sportágtól való eltiltás valamilyen formáját vonhatja maga után.

Egy témát még járjunk körül! Mennyit is érhet egy ilyen edzésterv? Sőt, van-e ennek egzakt piaci ára? Az utóbbi kérdés azért fontos, mert üvegzsebű vásárlók (tehát akik kötelesek sokkal figyelmesebben költekezni, pl. szövetségek, állami/városi tulajdonú klubok) kénytelenek különös gondot fordítani az érték igazolhatóságára. Itthon a piaci szereplőknél az ÁFA törvényből levezethető az árképzés leggyakoribb módja: három árajánlatból már következtetni lehet az ár mértékére. Igen ám, de nyilván nem lehet beszerezni három azonos eredményességű olimpikon online bazárra feldobott edzéstervét. Ráadásul az üvegzsebűeknél az nem is biztos, hogy elég. Ez szakkérdés, amit sportjogi, sportgazdaságtani és könyvvizsgálói sztenderdek alapján viszonylag objektíven meg lehet határozni. Akinek ilyen validálási szakvélemény van a kezében, az nyugodtan várhatja az erre vonatkozó vizsgálatokat – persze, ha a benne foglalt elméleti ár és a vételár köszönőviszonyban van egymással.

 A fentiekből látható, hogy olyan a jó edzésterv, mint Mikszáthnál a Szent Péter esernyőjében Gregorics Pál ütött-kopott régi piros esernyője. A tulajdonos mindig magánál tartja. Sosem lehet tudni…