Benedek Tibor, a nemzeti minimum

"Jóval többen szeretik, mint ahányan olvassák." - írta Nádas Péter a barátjáról, Esterházy Péterről szóló nekrológjában négy éve. A mi értelmezésünkben ez egy feldicsérő mondat, és abszolút passzol Benedek Tiborra is. A magyar vízilabda népszerűsége egyes személyekre, főleg a magyar válogatottra, és annak mindenkori nagy egyéniségeire vonatkozik, és főleg világversenyeken. Elég, ha megnézzük, milyen kevesen járnak amúgy magyar bajnokikra. Benedek Tibort viszont mindenki szerette, nem is lehetett nem szeretni. 

Az ő felvetéseit továbbgondolva, teljesen egyértelmű Benedek Tibor megítélése, csak a fokok jelentenek különbséget az értékelésében - nálunk a felsőfok szinonimája ő. Ha az ember kimondja a nevét, ezt a két szót, az biankó csekket jelent, akkora fedezetet rakott mögé ez az ember az elképesztően kevés, egy hónap híján 48 éve alatt, ami jutott neki, olyan hitelességgel rendelkezik, amely brand-értékkel bír.

Nemcsak itthon gyászolják, világszerte megemlékeztek róla vízilabdaklubok, szövetségek, sportnapilapok. Az egyik legmegrendítőbb részvétnyilvánítás a világ- és Európa-bajnok Aleksandar Sapictól érkezett, aki éppen a Benedek vezette magyar nemzeti együttes miatt nem tudott olimpiai bajnok lenni, zsinórban három olimpián kellett beérnie maximum ezüstéremmel. Athénban éppen Benedek Tibi és Kiss Gergő vették le őt a pályáról. Megemlékezésében arról írt, hogy minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója hunyt el, és sose fog tudni megbocsájtani magának, amiért nem mondta el ezeket a gondolatokat Benedek Tibornak.

"Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólós pályafutásom során. Lenyűgözött a kitartása, a munkája, az energiája, a fegyelmezettsége, az ereje és amilyen könnyedséggel űzte a sportágunkat. Sosem voltunk közel egymáshoz, mert sosem játszottunk egy klubban, ezért is okozott nehézséget közelednem hozzá, hogy elmondjam mindezt, amit szerettem volna. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak." -fogalmazott Sapic, aki csaknem tizenöt éven keresztül játszott Benedek ellen, ráadásul mivel kapásoldalon szerepelt, ezért számtalan alkalommal kerültek egymással szemtől szembe.

"Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk. Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak. Barátom, nyugodj békében! - ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt, életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok"  - írja Sapic, akinek szobája dicsőségfalán - ahogy a közösségi oldalon a levél mellékleteként látható - ott lóg egy kép, amelyen éppen Benedekkel vívnak nagy csatát.

Az egyik legnagyobb ellenfele írt róla ilyen szépen. E sorok írója csütörtök óta naponta több tucatnyi olvasói levelet kapott e-mailen, rengeteg üzenet és komment érkezett a Facebookon arról, hogy milyen sokat jelentett nekik Tibor. A csütörtök este a Margitszigetre érkező emberek ezrei is meghatóan és megrendítően szépen jelezték, hogy itt korántsem csak egy sportoló halt meg. Rég nem látott gimnáziumi osztálytársak, ismerősök, ismeretlenek osztották meg a témában írt cikkeinket, olyanok, akiket a vízilabda amúgy kevéssé érdekel. 

Egyikük Sapic vallomásáról megjegyezte, hogy milyen fantasztikus, és egyben szomorú, hogy még mindig nem tudunk, nem merünk kommunikálni. És hogy mennyire jó, hogy a cikk szerzője még életében megmondta Tibornak, hogy csodálja őt. Korosztályának egyik legnagyszerűbb írója üzente meg egyik nap, hogy neki is Benedek volt A sportoló, más nem is igen hatott rá úgy, mint ő. "Mindenesetre most már azt kell megbecsülni, hogy egyáltalán volt." - írta.

Példamutató, ahogy összezárt az egyébként borzasztó állapotban lévő magyar sajtó is, amely egymással össze sem beszélve egyáltalán nem írt Tibor betegségéről, amíg ő életben volt. A kitűnő Alley-oop kosárlabdás blog legutóbbi adásában is hangsúlyos szerep jutott neki, Szaniszló Csaba és Tőrös Balázs méltó módon emlékezett meg róla, ahogy utóbbi a legújabb videóját is teljes egészében a Benedek Tibire való emlékezésnek szentelte. A Gulyás Márton vezette Partizán, Magyarország legnagyobb, dedikáltan politikai youtube-csatornája is egy teljes adásban összegezte Tibi életművét.

"A bajnokságot. A Magyar Kupát. Egy utánpótlás-programot. Egy új uszodát. A Parlamentet. A Várat. Utcát, teret. Hidat. Az UVSE-t. Benedek Tibor-UVSE. Mindent!" - ezek az ötletek a "Mit nevezzünk el Benedek Tiborról? kérdésre hangzottak el válaszként csütörtök este többnyire poénból, amikor tucatnyi vízilabdázóval, újságíróval beszélgettünk a Magyar Vízilabda-szövetség és az UVSE este kilenc órára meghirdetett megemlékezésen a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál.

Gór-Nagy Miklós, aki tagja volt annak a 2013-ban világbajnok magyar válogatottnak, amelynek Benedek Tibor volt a szövetségi kapitánya, pénteken reggel a Ferencváros honlapján fogalmazta meg követendő gondolatait egykori mesteréről és erről az elnevezősdiről:

A Nemzeti Sport még aznap, tehát Benedek halálának másnapján (!) felvetette, hogy "Legyen a Duna Aréna új neve Benedek Tibor Aréna!"

Ahogy már a Partizánban is mondtuk, a Duna Arénát nem neveznénk el róla, az az uszoda teljesen másról szól. Nem kifejezetten csak sportértéke van annak az épületnek, bár ott nyert idén Európa-bajnokságot a magyar férfi vízilabda-válogatott, illetve 2017-ben Bajnokok Ligáját a Szolnok.

Teljesen egyetértünk Gór-Nagy Mikivel az elnevezésről: "A legnagyobbat. A legfontosabbat. Azt, amelyik mindenhonnan látszik." - mondta. Ez a cikkben eddig részletezett okok miatt a mi véleményünk szerint nem a pénznyelő Duna Aréna, amely az elmaszatolás, a közpénzszórás és a korrupció szimbóluma. Amely az első hírek szerint 8 milliárdba került volna, ehhez képest cirka 43 milliárd forint lett csak az épület. Összehasonlításul, a tavalyi kvangdzsui vizes vb összköltsége 54 milliárd forint körül van. Amely nem olyan lett, amilyen látványtervekkel első, majd második körben elkápráztattuk a világot, olvashattuk a 444 cikkében 2017 februárjában. Amely beázott a próbaüzem alatt.

Amely külsőleg egy csúnya, fantáziatlan parkolóházhoz hasonlít, és csak belül pompázatos. Amely egy totálisan személytelen monstrum. Amit Hosszú Katinka és klubja ingyen kapott meg használatra. Utóbbi információt Pető Péter vezetésével egy több mint két és fél éves (!) procedúra után sajtolt ki a 24.hu. Amelyet egy évvel a 2017-es vizes vb után, 2018 nyarán vehetett csak használatba a pórnép, kezdetben csak naponta 11 és 14 óra között. 

Ahol Benedek Tibor egyetlen egy mérkőzést játszott, egy két évvel ezelőtti gálán, nem sokkal azután, hogy megtudta, beteg. 

Egy kedves olvasónktól, az alábbi program egyik érintett szülőjétől kaptuk az alábbi üzenetet, amely egy kiindulási alap lehetne a témában, de tényleg csak a kezdet: "Minden évben zajlik egy tehetséggondozó program a vízilabda utánpótlás keretein belül: legkisebbekként a 2008-ban született gyerekek kerülhetnek be, több körös válogatást, edzői ajánlást követően. Úgy gondolom, földön túli megtiszteltetés lehetne minden gyereknek, aki valaha részt vett vagy vehet ebben a programban, ha Benedek Tibor Tehetségprogramnak neveznék. A program azért is lehetne jó, mert jelenleg nincs neve, dicsőség bekerülni és az ország minden részén szűri a gyerekeket. Így mindenki részese lehet."

Ez inkább méltó lenne hozzá - de még kevés -, míg a több médium által elindított kezdeményezés nem. Ha pedig nincs hozzá méltó ötlet, inkább ne legyen semmi.

- mondta Gulyás Márton a Partizánban a beszélgetés zárásaként. Tibor emlékének megőrzése érdekében, egy makulátlan elme örök ragyogása miatt nem való az ő neve a Duna Arénához. Ő klubok, csapatok, szurkoló- és szekértáborok felett álló karizmatikus legenda. A szombat esti Ferencváros-Újpest derbi is gyászszünettel kezdődött, a magyar sport napokban elhunyt két ikonjára, Kárpáti Györgyre és Benedek Tiborra emlékeztek a megjelentek. A Groupama Aréna zengett-zúgott a fradisták által énekelt, újpesti ikont éltető "Benedek Tibi, Benedek Tibi!" rigmustól.

Már csak emiatt az egység miatt is gondolkodjunk inkább távlatokban, ne egy csak elsőre kézenfekvő, instant megoldást alkalmazzunk, hogy aztán ezt a feladatot is kipipáljuk!