Amerikaiak vs. oroszok: ez bizony kőkemény csata lesz

Az úszóvilág két, nagyjából teljesen ellentétes gigászi „féltekéje” a riói olimpián, majd a budapesti és a kvangdzsui világbajnokságon sem vívott élet-halál ütközetet, ugyanis az amerikaiak háromból háromszor nyertek (2016, 3:09,92-es idő: Dressel, Phelps, Held, Adrian; 2017, 3:10,06-os idő: Dressel, Haas, Pieroni, Adrian; 2019, 3:09,06-os idő: Dressel, Pieroni, Apple, Adrian), míg az oroszoknak két negyedik hely (2017-ben az örökké emlékezetes magyar váltó mögött) és legutóbb, 2019-ben egy ezüstérem jutott.

Azt azonban látni kell, hogy Dél-Koreában a Grinev, Morozov, Kolesnikov, Rylov négyes 3:10-en belüli idővel (3:09,97) viszonylag közel zárkózott az amerikaiakhoz, a különbség pedig úgy tűnik, hogy azóta tovább csökkent – sőt, talán-talán el is tűnt.

Mint ahogy arról már írtunk, Kolesnikov az április eleji országos bajnokságon óriási, 47,31-es orosz csúccsal nyert (ez minden idők 10. legjobbja, ha egy versenyzőnél csak egy időeredményt vesszük figyelembe), mögötte Minakov lett a második 47,77-tel, Grinev a harmadik 47,89-cel, míg Morozov a negyedik 48,18-cal. Az egyéni számot tekintve így Kolesnikov és Minakov lesz a két induló, a váltó – ahol az orosz sportban zajló doppingügyek miatt hozott szabályozások következtében az orosz olimpiai bizottság zászlója alatt indulhatnak – azonban még erősebb lehet, főleg, hogy az előfutamban várhatóan pihentetni tudják a legjobbakat, hisz Rylov, vagy épp a mostani országos bajnokságon egyaránt 48,35-ön belül úszó Shchegolev (48,24) és Girev (48,34) is jó alternatíva lehet.

Ha összeadjuk az elmúlt évekből a legjobb egyéni időeredményeiket (Kolesnikov 47,31, Grinev 47,43, Minakov 47,57, Morozov 47,75), 3:10,06-ot kapunk, ebből nyilván farag még a repülőrajt és a várhatóan jelentős egyéni formajavulás, így nagyon nem lenne meglepetés, ha 09 elejét, esetleg 08-at tudnának. Ezzel szemben az amerikaiaknak a legnagyobb előnyük az a Dressel, aki már-már Michael Phelps magasságába érhet és az egyéni 100 gyorsot nézve is világcsúcsgyanús, mellette Held 47,39-e, Rooney 47,61-e és Apple 47,69-e a legjobb négy pillanatnyilag (összeadva 3:09,65), de a júniusi olimpiai válogatót követően ez a lista erősen módosulhat, természetesen erősebb időkkel, akár más nevekkel és mélyebb merítési lehetőségekkel Tokióra.

Repülőrajttal az amerikaiak pillanatnyilag sokkal jobban állnak, hisz míg az oroszoknál Rylov 47,02-es kvangdzsui részideje a legjobb (3:09,21 a top4 együttesen), addig Apple 46,86-ot, Farris és Adrian 47,08-at is tud (általában mindig Dressel a váltó első embere, így az ő pozíciója stabil kezdést jelent). Ez összeadva olyannyira kiemelkedő idő lehetne (3:07,98), ami a 2008-as pekingi olimpia óta fennálló, Phelps, Weber-Gale, Jones, Lezak amerikai váltó alkotta 3:08,24-es világcsúcsnál is jobb – persze ehhez kellett Jason Lezak 46,06-os, legendás szárnyalása is befejező emberként.

Amerikai szakértők is úgy vélekednek, hogy a váltók végső összetételétől függetlenül hatalmas harc várható, és teljesen egyértelműen arra lehet számítani, hogy mindkét négyes 3:08-as időt repeszt a döntőben, emellett azon sem lennének meglepődve, ha világcsúcs kellene az aranyhoz. Tegyük hozzá: mi sem, és abban is bízhatunk, hogy a magyar váltó ott lesz az éremcsatában. Egyáltalán nem lennénk szomorúak, ha az amerikai-orosz kettős mögött „csak” a bronz jönne össze, sőt…