Nyolcadik olimpiáján zárja hihetetlen pályafutását a legendás tornász

Gondoljunk bele, mi minden történik életünkben egyetlen olimpiai ciklus, vagyis alapesetben négy év alatt. A sportolók többsége is örül, ha pályafutása során egy játékokon részt vehet, sokan egyáltalán nem kapnak második esélyt. Ehhez képest ott van Oksana Chusovitina, az üzbégek 46 éves (!) tornásza (!!), aki Tokióban már a nyolcadik olimpiájára tér vissza, hogy lezárja hihetetlen karrierjét.

Egy sportban, ami többnyire a tizenéves versenyzők dominanciájáról szól, Chusovitina már két évtizeddel ezelőtt is korosnak számított, mire pedig Pekingben a harmincat átlépve szerepelt, már egyenesen matuzsálemnek tűnt a mezőnyben. Mégis, a tokiói játékok egyéves halasztása sem akadályozta meg abban, hogy három teljes évtizedet felölelő pályafutása végén vasárnap ismét megpróbáljon bejutni az ugrás döntőjébe.

Az idei olimpia állítólag már tényleg az üzbég sportoló búcsúja lesz, bár az évek során korábban többször is kihátrált a belengetett visszavonulás mögül. 46 évesen viszont már fia is idősebb, mint a mezőny többsége, a család pedig új megvilágításba helyezte karrierjét:

Chusovitina maga 16 évesen kezdte pályafutását, az 1991-es világbajnokságon. Annak idején, harminc évvel ezelőtt tartalékként utazott Indianapolisba a szovjet csapattal, hogy aztán Yelena Grudneva sérülése miatt ugorjon be a versenyen. Bár ismeretlenként érkezett, sztárként távozott az amerikai városból, hiszen aranyat nyert a csapatversenyben és talajon, mellé pedig ezüstöt szerzett az ugrásban is.

Mivel leggyakrabban a kora miatt emlegetik, sokan elfelejtik, Chustovitina milyen nagyszerű eredményeket ért el és milyen konzisztensen tartozott a világ elitjébe 30 éven át. Összesen 13 olimpiai vagy világbajnoki érmet szerzett, rekordot jelentő kilencet ebből az ugrásban. Ebben a számban érte el legjobb egyéni eredményét az olimpián is egy pekingi ezüstéremmel, de még a 2018-as világbajnokságon is a negyedik helyen zárt.

Ráadásul bemutatott gyakorlataival hosszútávon is komoly hatása volt a sportág fejlődésére. Két teljes fordulatos előre és hátra szaltói 30 éve nagyon komolyat szóltak, előbbi még ma is a legnehezebb gyakorlatok egyikének számít talajon. Leglátványosabb gyakorlatát talán a 2002-es világbajnokságon mutatta be, akkori teljesítmény még ma is nagy eredmény lenne bárkinek.

Szintén érdekes a karrierjével kapcsolatban, hogy az évek alatt négy különböző nemzeti csapatot is képviselt. A szovjet bemutatkozást már említettük, majd az állam szétesése után 1992-ben FÁK színekben indult. Ezután egy évtizedig szerepelt Üzbegisztán válogatottjában, 2002-ben viszont fia betegsége miatt Németországba költözött és őket képviselte, hogy aztán 2013-ban térjen vissza hazájába.

Az évek alatt a stabil összetett szereplésről egyre inkább csak az ugrásra helyezte át fókuszát. Tokióban is ebben a számban indul, így könnyen lehet, hogy a vasárnapi selejtezőben nagyjából tíz másodperc alatt véget érhet három évtizedes karrierje. Mindenesetre bárhogy is végződjön számára az olimpia, helyét a sportág legendái között egyáltalán nem fenyegeti veszély.

Forrás: Guardian