Axelsen gyakorlatilag leiskolázta a címvédőt az olimpiai döntőben

No persze Axelsen is esélyesként indult az olimpián, hiszen öt éve bronzérmes volt (akkor az elődöntőben éppen Chentől kapott ki), illetve nyert ő világbajnoki címet 2017-ben. Szintén favorit volt a világelső és kétszeres világbajnok Kento Momota, aki viszont megtette azt a szívességet a többi esélyesnek, hogy a csoportkörben kiesett. Az utóbbi évek királya bizonytalan, közepes játékot mutatott be, és a nem igazán magasan jegyzett, ranglista 37. koreai Heo Kwanghee két szettben legyőzte.

Axelsen ezzel szemben két magabiztos sikerrel nyitott a csoportjában, aztán az egyenes kieséses szakaszban is folytatta rendkívül meggyőző, agresszív és pontos játékát. Szettvesztés, sőt, szoros játszma nélkül jutott el a döntőig. Ezzel szemben a címvédő és kétszeres világbajnok (2014 és 2015) Chennek két ellenfele is gondot okozott, elszórt két játszmát a döntőig vezető úton.

A döntő első szettjében Chen Long még vezetett 9-7-re, de a dán nagyobb fokozatba kapcsolt, és zsinórban öt pontot szerezve 12-9-re fordított. Ezzel, meg persze a precízen agresszor játékával elbizonytalanította ellenfelét, folyamatosan elhúzott, és 21-15-tel szettelőnybe került. A második játszmát rögtön egy gyönyörű labdamenettel nyitották, ami a kínaié lett. Nincs ebben semmi csoda, hasonló pontokból relatíve sokat látunk két ilyen szintű klasszis csatájában. Sokkal inkább az a furcsa, hogy a következő pontot Axelsen két ütésből megoldotta.

És ennél is különösebb, hogy Chen rohamos tempóban fáradt, rendszeresen kért egy kis extra időt Axelsen szervái előtt, hogy szusszanhasson egy kicsit. A dán viszont ment előre, mint egy tank. Egy nagyon, de nagyon pontos tank. És a játszma folytatásában rendre jöttek efféle pontok Axelsentől. 11-7-ről úgy lett 14-7, hogy két iskolajáték közé beékelődött egy parádés labdamenet. De a dán túl sok pontot szerzett túlságosan könnyedén, Chen a végefelé már nevetett, hogy hogy kaphat ki ennyire simán.

És aztán jött a vége. Az utolsó labdamenet is úgy ért véget, ahogy korábban több is; Chen hagyott leesni egy labdát, ami hosszúnak érzett. Az ilyetén érzései sokszor cserbenhagyták a döntőben. 21-12 lett a vége, összességében nagyon simán győzött Axelsen. Aki ezzel a második dán, egyben a második európai, egyben a második nem ázsiai, aki egyéni olimpiai aranyat szerez fárfi tollaslabdában. A nagy előd Poul-Erik Hoyer Larsen 1996-ban gyűrte le az ázsiai túlsúlyt. Az alábbi videóban ott van Axelsen földöntúli boldogsága, és minden érzelme, amit addig fegyelmezetten magában tudott tartani.

A hölgyek versenyében már vasárnap lejátszották a döntőt, ott kínai győzelem született, ugyanis az első helyen kiemelt Chen Yufei legyőzte a sokat támadó, de pontatlanul játszó tajvani Tai Tzu-Yinget. A páros számokban is csupa ázsiai döntősök csaptak össze. A nőknél némi meglepetésre az indonéz Greysia Polii és Apriyani Rahayuszerezte meg az aranyérmet, országuk első tokiói aranyát. A férfiak páros tornáján mindenképp meglepetésnek számít a tajvani Lee Yang és Wang Chi-lin győzelme. A vegyespáros tornán két kínai duó volt a favorit, és ők is csaptak össze a döntőben. A győzelmet hatalmas csatában a legutóbbi két világbajnokság győztesével szemben a Wang Yilyu és Huang Dongping szerezte meg.