Vérzik a szívünk Medvedevért, Rublevért, de sajnos ki kellett őket zárni Wimbledonból

Az orosz teniszezők java része már egészen fiatal korában elkerül Nyugatra, és csak egészen kevés időt tölt otthon. Amikor a szemünk elé kerülnek, már alig-alig oroszok, remekül beszélnek angolul, a legtöbben spanyolul is, esetleg franciául. Mint a szivacs, úgy szívnak magukba mindent, ami európai. Sokan már a nevüket sem úgy ejtik, ahogyan odahaza szokták, hanem úgy, ahogyan Nyugat-Európában hallják. Rublev, aki valójában ’rubjlov’, vagy Zvonareva, aki eredendően ’zvonarjova’, szinte soha nem beszél így magáról, soha nem ejti ki így a saját nevét. Talán még Zverevben maradt meg a legtöbb orosz a kilónyi fukszával, pedig ő ugye – legalábbis állampolgárságát illetően – német.

Ha lehet ilyet mondani, (és persze lehet, hogy nem lehet) ők – az orosz teniszezők – még annyira sem tehetnek arról, hogy Putyin megtámadta Ukrajnát, mint egy átlag orosz polgár valahol Szibéria keleti részén, vagy mondjuk Kalmükföldön.

Ez az ügy ugyanis nem a személyükről szól. Ez az ügy nem szólhat Medvedevről, csak mert a játékát imádjuk, nem szólhat Rublevről vagy Pavlyuchenkováról, csak mert nagyon ügyesek. Annak pedig, hogy semleges sportolóként játszhatnak, mint eddig, annak tényleg semmi értelme nincs. Ezt mondjuk meg lehetett mondani előre, hiszen az olimpiákon most már 2016 óta így indulhatnak az oroszok, és ez a legkevésbé sem érdekelt senkit eddig sem. Mindenkinek látnia kellett volna előre, hogy ez egy olyan látszatintézkedés volt, ami nem vezet sehova.

Persze ez utóbbit nem is nagyon vitatja senki, a semleges színekben való játék, semleges színekben való indulás lehetőségén mindenki csak mosolyogott eddig is. A valódi határvonal ott húzódik most már hetek óta, hogy lehet-e, kell-e büntetni sportolókat, művészeket, bárkit olyanért, amihez nem sok közük van. Lehet-e büntetni őket úgy, hogy személy szerint többnyire nem tettek semmit, nem tehetnek semmiről?

És a kulcsmomentum valahol az, azt hiszem, hogy itt nem büntetésről van szó, a szó hagyományos értelmében. Hanem elhatárolódásról.

Nem bünteti a világ Medvedevéket, mert személy szerint nincs miért büntetni őket. Csak nem vállal velük közösséget. Mert nem vállal, nem vállalhat közösséget semmivel pillanatnyilag, ami orosz. Eddig megpróbált, de nem ment. Ide vezettek a "mindkét fél számára előnyös" bizniszek, a háttéralkuk, később a látszatintézkedések.

És Medvedevék sajnos a túloldalon maradtak. Akkor is ott ragadtak, ha megszakad értük a szívünk.