Az ATP gyakorlatilag megfosztotta Novak Djokovicot a világelsőségétől

Pont egy hónappal ezelőtt jelentette be a wimbledoni szervezőbizottság, hogy idén sem az orosz, sem a fehérorosz játékosok nem vehetnek részt a tornán. Voltak, akik egyetértettek a döntéssel, voltak, akik nem, és azt is tudni lehetett, hogy az ATP, illetve a WTA egyértelműen az utóbbi táborhoz tartozik. Már az első pillanattól valamiféle retorziókról pusmogtak.

Itt most kell tennünk egy kis kitérőt, mert szerintem sokan nem tudják - márpedig azért nem, mert nem kell tudniuk, - hogy a tenisz szervezeti felépítése finoman szólva is sajátságos. Vannak ugye a Grand Slam-tornák mint önálló entitások; van az ATP és a WTA, a férfi és a női profi szövetség, melyek tömörítik a játékosokat és a legnagyobb tornákat; és van az ITF, mely az alacsonyabb szintekért és a csapatversenyekért felel. Ráadásul, hogy még bonyolódjon a helyzet, a Grand Slam-tornák külön-külön léteznek, külön-külön hozhatnak döntéseket. Ezért is játszhatnak az orosz játékosok holnaptól a Garroson, és ezért nem játszhatnak majd Wimbledonban. A tegnapi napon az ATP, a WTA és az ITF nagyjából ugyanazokat a megtorló intézkedéseket kommunikálta, mégsem egy közös közleményt adtak ki, hanem mindegyik szervezet bejelentette a maga döntését. Zárójel bezárva.

Nem ragoznám azt a kérdést, hogy kinek van igaza, jogos volt-e a kizárás, jogos-e a világranglistapontok megvonása. Egyfelől, egyszer már leírtam a véleményemet, másfelől pedig egyértelmű, hogy ez a kérdés is egy politikai hitvitává vált. Ki melyik oldalon áll, annak megfelelően érez ebben a kérdésben is. És úgy fest, akadnak ennél aktuálisabb problémák is.

Lehet persze mondani, hogy nem az ATP döntése volt a nonszensz, hanem a wimbledoni szervezőké, ám azt is látni kell, hogy sem a döntéshozók, sem maguk a döntések nincsenek egy súlycsoportban.

Amikor lemegy egy kisgyerek teniszezni, amikor még vannak álmai, wimbledoni bajnok szeretne lenni. Persze néhányan később, amikor már tudják, miként működik a rendszer, azt is mondják, hogy 'világelső szeretnék lenni', esetleg, hogy top10-es, top100-as játékos, de ettől még ebben a sportágban a létező legnagyobb cím, amit meg lehet szerezni, az Wimbledon.

Ahol ráadásul mesés pénzdíjakat is osztanak, idén 48 000 font jár az első fordulós vereségért, ami ugye több, mint 20 millió forint, még a kvali első körében való kieséssel is kereshetsz majd' 4 milliót. Annak az esélye, hogy az ATP bármilyen szinten is gyengítené Wimbledon pozícióit ezzel a ranglistapont-megvonással, gyakorlatilag nulla.

Ellenben a világranglista maga, az használhatatlan és igazságtalan lesz legalább egy évig. Novak Djokovic mindenképpen elveszíti világelsőségét, amikor kiesnek a tavalyi pontok, mert a hiányzó 2000 pontot nem tudja hol pótolni, jó eséllyel nem csak Medvedev, hanem még Zverev is megelőzi majd. Lesznek játékosok, akik hátul lesznek a ranglistán, pedig Wimbledonban jól szerepeltek, lesznek, akik pedig elöl, pedig rosszul játszottak ugyanott.

Ne feledjük, a világranglista azért alapvetően mégiscsak egy eszköz, nem pedig egy díj. Persze, adnak egy kis trófeát mindenkinek, aki világelső lett, jegyzik, ki meddig jutott, ki volt az ötvenben, a százban, satöbbi, ám azért mégiscsak az volna a legfontosabb, hogy a világranglista alapján el tudják dönteni a szervezők, ki játszhat egy tenisztornán és ki nem, ki legyen kiemelt és ki nem.

Ha egy éven keresztül egy olyan ranglista alapján lehet nevezni, amely nem tükrözi a valóságot, ha egy éven keresztül egy olyan ranglista alapján emelnek ki, amelyben nincsenek benne a wimbledoni pontok, az senkinek se jó.

És akkor még egy kis delikát a végére: Azokon az ATP-tornákon, melyeket ugyanúgy Nagy-Britanniában rendeznek, és ezért ugyanúgy nem játszhatnak orosz és fehérorosz játékosok, azokon lehet világranglistapontokat szerezni.

Hagyok időt.