"Wimbledonnak szüksége van döntő szett tie-breakre"

Lassan, de biztosan lecsengenek bennünk a wimbledoni torna emlékei, és sokan már az augusztus 6-án kezdődő olimpiai tenisztornára fókuszálunk. Addig is, mintegy összegzésként álljon itt néhány olyan dolog, melyek kikristályosodtak számunkra a füves pályás Grand Slam befejeztével, és amik miatt biztos, hogy izgalmas nyár elé nézünk.

Wimbledon előtt rengeteg kérdőjel volt Serenával kapcsolatban, melyekre ő csattanós választ adott nem csak a győzelmével, hanem azzal is, ahogyan játszott. Beállította Steffi Graf 22 Grand Slames rekordját az open érában, és most már minden bizonnyal ott lebeg a szemei előtt Margaret Court 24-es abszolút csúcsa is.

Azonban szóba jöhet itt egy másik rekord is. Nincs olyan teniszező, sem férfi, sem nő, akinek egynél több aranyérme lenne az olimpiák egyes versenyében. Graf közel volt ehhez azzal, hogy '88-ban aranyat, míg '92-ben ezüstöt nyert. Williams simán megnyerheti második aranyát egyesben, és a negyediket Venusszal párosban. Ezzel nem csak minden idők egyik legjobb teniszezője, hanem egyik legnagyobb olimpiai sportolója is lenne.

A Nagy Négyes kifújóban. Roger Federer majd' 35 évesen elszalasztotta talán a legjobb esélyét arra, hogy nyerjen még egy Wimbledont. Rafael Nadal megint sérült és nem tűnik túl bizakodónak a jövőjével kapcsolatban.

Itt van azonban Andy Murray. Ő lóg ki leginkább a négyesből az eredmények tekintetében, viszont idén bejutott az év első három Grand Slam-fináléjába. Az első kettőt elbukta Novak Djokoviccsal szemben, aki azonban Wimbledonban a vártnál korábban búcsúzott.

Murray 29 évesen úgy viselkedik és úgy is beszél, mintha most érkezne karrierje csúcsára. Meg is újította korábban is sikeres együttműködését Ivan Lendllel. "Mindenkinek máskor jön el az ideje" - mondta a skót a Raonic elleni győzelmét követően. "Remélem, az enyém istenigazából még csak most következik."

Azzal, hogy a 28 éves Angelique Kerber lejátszotta élete második Grand Slam-döntőjét Wimbledonban bebizonyosodott, hogy a fiatalok közül senki sem sem képes komoly előretörést elérni a WTA-ranglistán. A legnagyobb csalódás a friss Roland Garros bajnok, Garbine Muguruza korai kiesése volt, aki a torna előtt a második volt a világranglistán. A második körben Jana Cepelovával szemben maradt alul, és azt mondta a meccs után, hogy nem volt kellő energiája közben. A hetedik kiemelt Belinda Bencic csuklósérülés miatt esett ki a második fordulóban.

Az amerikai lányok is csalódást okoztak. Coco Vendeweghe nem használta ki kiváló formáját és remek sorsolását és kihullott a negyedik körben. A 18. kiemelt Sloane Stephens Svetlana Kuznetsovától szenvedett vereséget a harmadik fordulóban. Madison Keys pedig Simona Haleptől kapott ki, egy olyan játékostól, akit ezen a borításon vernie kellett volna, ha be akar kerülni a legjobbak közé.

Van jó néhány tehetséges, fiatal játékosuk, mint Kyle Edmund, Konta Johanna és Heather Watson. Edmund még csak 21 éves, de már 67. a világranglistán, ugyan kikapott Adrian Mannarinótól az első fordulóban. A 25 éves Konta a második körben egy három szettes meccsen szenvedett vereséget Eugenie Bouchard-tól. Watson döntő szett 12-10-re kapott ki az első körben Annika Becktől, de vegyes párosban bajnok lett. A kerekesszékesek versenyében is domináltak a britek, Gordon Reid nyerte ugyanis a férfi egyest.

"Ezt soha nem fogom elfelejteni" - mondta Watson, miután a finn Henri Kontinennel az oldalán megnyerte a vegyes párost. "Kiskorom óta az volt az álmom, hogy Grand Slam-bajnok legyek. Akár egyesben, akár párosban, akár vegyesben. Az egyik már megvan. Nagyon boldog vagyok."

A rossz időjárás, a csúsztatott, széttördelt, halasztott meccsek, valamint az, hogy játszani kellett a  közbülső vasárnapon mind azt támasztják alá, hogy buta dolog nem bevezetni a döntő szett tie-breaket Wimbledonban. Jo-Wilfried Tsongának például négy nap alatt három meccset kellett lejátszania, hogy negyeddöntős lehessen. Köztük egy John Isner elleni döntő szett 19-17-es mérkőzést is. Richard Gasquet ugyan korán feladta ellene, de ez csak azt tette lehetővé, hogy Tsonga ne teljesen esélytelenül álljon oda Murray ellen.

Abban a legtöbb játékos egyetért, hogy a döntő szett egy bizonyos pontján rövidítéssel fejezzék be a meccseket. Federer például bedobta, mi lenne, ha 12-12 után jönne a tie-break. Ezek a 19-17-es, 22-20-as és 14-12-es döntő játszmák iszonyatosan kimerítőek és sokszor megpecsételik a következő forduló sorsát. Viszont cseppet sem izgalmasabbak, mint egy tie-break.

Az ITF megkockáztatta a döntő szett 6-6 utáni rövidítést a Davis-kupában.

Wimbledonnak követnie kellene ezt a példát.