Tíz dolog, amit nem tudtál Wimbledonról

Készítsd elő a tejszínhabos epret és a pezsgőt, kezdődjön a 2016-os wimbledoni torna! Íme néhány kevésbé köztudott tény a világ legrangosabb tenisz Grand Slam versenyéről.

Míg a legtöbb szigetországbeli uralkodó elsősorban a Royal Box biztonságos üléseiről szokta figyelni a tenisztorna eseményeit, akadt valaki, aki ütőt is ragadott. Az 1926-os férfi páros versenyben ugyanis ott volt Duke hercege, a későbbi VI. György király, aki a jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet édesapja volt. György mentora és tanácsadója, Sir Louis Greig ugyanis megnyerte a Royal Air Force teniszbajnokságát és ezzel automatikus helyet kapott a féri páros főtáblán, ő pedig Györgyöt jelölte meg páros partnerének. A kettős egyébként az első fordulóban sima háromszettes, 6/1 6/3 6/2-es vereséget szenvedett a szintén brit Arthur Gore - Herbert Roper Barrett párostól.

Bár manapság a krokett csak második számú sportág Wimbledonban, eredetileg az All England Club első számú és egyedüli sportága volt, amikor a szervezetet 1868-ban megalapították. Füvespályás teniszt  1875-ig nem is játszottak a klubban, az első wimbledoni teniszversenyt pedig azért rendezték meg 1877-ben, hogy pénz gyűjtsenek egy póniló vontatta fűhengerre, amivel rendbe szedték volna a klub krokettpályáját. Erre a hengerre végül nem nagyon volt szükség, mert a krokettpályán átvették az uralmat a teniszezők. 1882-ben ki is vették a klub nevéből a krokett szót, ami aztán később visszakerült a klub hivatalos nevébe. Hiszen a sok-sok füves teniszpálya mellett a mai napig van krokettjátékra alkalmas gyep Wimbledonban.

1877-ben egy helyi 27 éves fiatalember nyerte meg a wimbledoni tenisztorna férfi egyes versenyének első kiírt versenyét. Spencer Gore könnyedén, 50 perc alatt győzött még az esőzések miatt több nappal elhalasztott fináléban, körülbelül 200 néző előtt. Wimbledon első bajnoka azonban nem volt lenyűgözve a tenisztől, és inkább átpártolt a kriketthez. Állítólag azt mondta: "A füvespályás tenisz egy kicsit unalmas. Szerintem soha nem lesz belőle nagy szám."

A címvédőknek eleinte jóval könnyebb dolguk volt, ha meg akarták védeni wimbledoni trófeáikat, és nagy győzelmi sorozatokat akartak elérni. 1877 és 1921 között ugyanis a férfi egyes és páros bajnokok a következő évben egyenesen döntőbe jutottak, a többiek pedig azért harcoltak, hogy eljussanak hozzájuk a fináléba. Manapság már minden játékosnak hét mérkőzést kell megnyernie, ha egyesben bajnok akar lenni Wimbledonban.

A wimbledoni torna történetének első éveiben egy brit ikerpár, Ernest és William Renshaw uralta a füvespályás tenisz szentélyét. A "Renshaw Rush" idején a fivérek öt páros versenyt nyertek együtt az 1880-as években, míg William rekordnak számító hat egyéni trófeát zsebelt be 1881 és 1886 között - tegyük hozzá, hogy az utolsó öt címéhez elég volt egyetlen döntőt játszania (lásd előző pont). Ebből háromszor testvérét, Ernestet győzte le a döntőben. Ezen kívül az első női wimbledoni bajnok, az 1894-ben győztes Maud Watson húgát, Liliant verte a legelső női egyes döntőben.

Bár a 2012-es londoni játékok során kapta a legnagyobb figyelmet Wimbledon, valójában már az 1908-as első londoni olimpián is Wimbledonban rendezték a tenisztornát. Ám akkor még az All England Club eredeti helyszínéül szolgáló pályákon, ahol most már a Wimbledon Gimnázium áll. Akkor két brit teniszező, Josiah Ritchie és Dorothea Lambert Chambers volt a férfi és női aranyérmes.

London egyébként 1948-ban is helyt adott nyári ötkarikás játékoknak, ám akkor a tenisz (már és még) nem volt olimpiai sportág. Ráadásul akkor a wimbledoni centerpálya még újjáépítés alatt állt, miután 1940-ben bombatámadás érte a német légierő részéről.   

A wimbledoni tenisztorna az egyetlen olyan Grand Slam verseny, ahol az első vasárnap pihenőnapot tartanak. Ám háromszor előfordult - 1991-ben, 1997-ben és 2004-ben -, hogy annyit esett az eső, hogy muszáj volt megszakítani a hagyományt, és pályára küldeni a játékosokat, nehogy elcsússzon a program. Ezekben a kakukktojás években ezeken a vasárnapokon nem lehetett előre jegyet vásárolni, hanem olcsó, helyszínen kapható jegyekkel próbáltak kedveskedni azoknak, akiknek nem állt volna módjukban megvenni az egyébként igen borsos árú jegyeket a többi versenynapon.

Eleinte fűmagkeveréket ültettek a wimbledoni teniszpályák gyepének kialakításához, ám 2001 óta átálltak 100%-os évelő rozsra, amit pontosan 8 milliméteresre vágnak le.

Annak érdekében, hogy a galambok ne vegyék be Wimbledon füves teniszpályáit, egy sólymot vetnek be a szervezők. Harris, a wimbledoni sólyom minden versenynapon 4 órán át röpköd a pályák felett, hogy elűzze a galambokat.

A wimbledoni az egyetlen olyan tenisztorna a világon, ahol a játékvezetőnek jogában áll leléptetni egy teniszezőt a mérkőzésen, ha az nem az előírt szabályoknak megfelelő, lehetőleg teljesen fehér ruhában lép pályára. Legutóbb nem mást, mint magát a hétszeres bajnok Roger Federert kérte meg a vezetőbíró a Victor Hanescu elleni első körös meccsén, hogy legyen oly kedves a következő mérkőzésére másik cipőt húzni, mert annak narancssárga volt a talpa. Ez 2013-ban történt, amikor a svájci címvédőként érkezett Wimbledonba.