Merre tovább, Roger Federer?

Az esetek jelentős többségében - esetleg mindig -, ha egy teniszező egy majd' fél éves, sérülésekkel teli periódusból három elődöntővel tér vissza, az nem nagyon szokott elégedetlen lenni.

Roger Federer tegnap a Raonic elleni vesztes elődöntő után elégedetlen volt.

Nagyjából ez az a két dolog, amit biztosan tudhatunk, minden, ami eztán következik, feltételezés.

Persze lehet ezt a két mondatot még picikét csavargatni, magyarázni, elmélyedni abban, hogy miért is volt csalódott Federer. Legfőképp nyilvánvalóan azért, mert Djokovic kiesésével ő is érezte, hogy ez a torna egy komoly lehetőség, hogy ismét Grand Slamet nyerjen. Így viszont, ahogyan végül alakult, egészen biztosan egy elszalasztott lehetőségként tekint majd vissza erre a tornára és meg talán az is lehet, hogy átfutott az agyán:

Ám nem volt olyan állapotban, ezt ő is tudta, és tudta mindenki, aki háromnál többször látta őt játszani az életben. És nem maga miatt nem volt olyan állapotban, nem azért, mert kimaradozott volna esténként, vagy a Karib-tengeren vitorlázott volna felkészülés helyett, hanem azért nem volt olyan állapotban mint tavaly, mert a teste nem engedte, hogy abban legyen. Ami persze mindez egy 35 éves játékos esetében teljesen természetes, ám Federer esetében azért mégsem annyira. Ő ehhez nem, hogy nem volt hozzászokva, hanem, ha nagyon szigorúan nézzük, azt is mondhatjuk: ha szigorúan a Grand Slam-tornákat tekintjük, ilyen nem fordult elő vele még sohasem.

Nem tudni persze, hogy ma, amikor már egy picit nagyobb távolságból tekint erre a füves pályás szezonra, mint tegnap, akkor miként vélekedik róla? Látja-e, hogy ebben igazából ennyi volt, vagy még mindig az elszalasztott lehetőséget fájlalja? Vagy ha nem is ma, akkor holnap vagy holnapután? Ez mindez alighanem azért fontos, mert egy fényes - Federerhez méltó - jövő szinte elképzelhetetlen anélkül, hogy ennek a négy hétnek ne a pozitívumait látná.

Ebben eddig szinte verhetetlen volt eddig, így aztán a rajongók joggal reménykedhetnek. Ám azt ne feledjük, hogy (az most teljesen mindegy miért) tavaly október (Bázel) óta nem nyert tornát, és négy éve nem nyert Grand Slamet. Sokadszor kell leírni ebben a fél évben, egészen egyszerűen nem ehhez van szokva. Éppen ezért jelen pillanatban az egyetlen mentsvár, hogy azokat a dolgokat, melyek tényleg pozitívak, azt pozitívumként is élje meg.

Minderre pedig azért van szükség, mert enélkül egyszerűen nem létezhet folytatás. Majd' minden nagy bajnok azért hagyta abba, mert már nem jöttek úgy a sikerek úgy, ahogyan addig, és elment a kedve az egésztől. Ha az idei Wimbledon csalódásként marad meg Federerben, akkor ez volt az első (második?, harmadik?) lépés a visszavonulás felé.

Ha nem, akkor a rajongók készülhetnek még egy nagy dobásra.