A wimbledoni döntő elé

Életem első emléke erről a játékról, az a bizonyos Lendl - McEnroe Garros döntő volt. Egészen pontosan annyira emlékszem az egészből, hogy McEnroe már 2-0-ra vezetett amikor elmentünk otthonról apukámmal egy atlétika versenyre, ha jól emlékszem a Népstadionba.

Végignéztük az egészet, mert mindig minden atlétika versenyt végig néztünk, majd hazaindultunk.

1984-et írtunk az volt Lendl első Grand Slam győzelme, azé a Lendlé, akiknek onnantól kezdve szurkoltam pályafutása végéig. Holnap, a helyzet hasonló lesz mint akkor, az elejét még látni fogom, de ha nagyon elhúzzák, akkor a végét biztosan nem, lévén Atlétika Eb-t rendeznek éppen Amszterdamban.

Nem tudom, hogy McEnroe és Lendl viszonya mennyit változott azóta, mióta befejezték, gyanítom még mindig nem a legnagyobb cimborák, de ha azok lennének, akkor is az egyik legérdekesebb vetülete lenne a holnapi döntőnek kettejük párharca. Ha Raonic nyerne az minden idők egyik legnagyobb edzői sztorija lenne ebben a sportágban azt hiszem. Ekkora játékosként, ekkora karakterként, ennyivel a visszavonulása után odaálljon valaki egy olyan teniszező mellé, aki soha semmit nem nyert, és rögtön hozzásegítse egy wimbledoni bajnoki címhez...

Ez olyan sztori lenne amire nincsenek szavak. Mint ahogyan, az is az lenne ha Andy Murray zsinórban a harmadik Grand Slam döntőjét is elbukná,

A legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az lesz, hogy Milos Raonic miként reagál élete első Grand Slam döntőjére. Ez az alap, innen indulunk. Az ahogyan lejátszotta élete első két elődöntőjét, az arra utal, hogy nem biztos, hogy jól. Pláne ahogyan pont Murray ellen játszott idén Melbourne-ben. Arra a meccsre simán azt lehet mondani, hogy elizgulta, és ha azt elizgulta, akkor nehéz azt látni, hogy pont egy wimbledoni döntőben lenne nyugodt.

Persze a nyugalom nem elvárás, ám azt semmiképp nem engedheti meg magának, hogy gyengélkedjen. Mert ha gyengélkedik akkor Murray kettéharapja a torkát az egészen biztos. Ám bízhat Murray már-már legendásan lassú kezdésében, bízhat az adogatásaiban, és bízhat John McEnroe-ban. Persze Murray is bízhat a maga McEnroe-jában, csak az ő McEnroe-ját Lendlnek hívják. A rutin a tapasztalat mindenképp mellettük szól, de egy wimbledoni döntőben sosem szabad leírni egy játékost, aki úgy adogatót mint Milos Raonic.

Legfeljebb ha nem jön be az első szervája.