Megakadályozhatja-e bárki is Novak Djokovic 20. Grand Slam-győzelmét?

A közelmúlt tapasztalata, hogy a fiatal játékosoknak füvön van a legnehezebb dolguk, mivel ez az a borítás, amely leginkább igényi a tapasztalatot, és ahol a legkevésbé könnyű megszerezni azt, mivel az egész szezonban négy, legfeljebb öt héten át teniszeznek ezen a borításon. Idén Wimbledonban mégis kijött nekik a lépés, hiszen a legjobb négy közé három húszas évei elején járó fiatal is bejutott, minden idők legerősebb generációját pedig ezúttal csak Novak Djokovic képviseli.

Bár voltak olyan fogadóirodák, amelyeknél idővel Roger Federer szép lassan megelőzte az esélyesek sorában Matteo Berrettinit, reálisan nézve mindig is az olasz tűnt Novak Djokovic legnagyobb kihívójának. Nem csak azért, mert a svájci a hosszú kihagyás után nem tudta úgy összerakni a játékát, ahogyan azt szerette volna, Berrettini formája legalább annyira meghatározó szempont volt. Queen’s-ben tornagyőzelemmel és meggyőző tenisszel bizonyította, hogy érti és érzi a füves teniszt.

Arra természetesen sosincs garancia, hogy aki megnyer egy füves felvezetőtornát Wimbledon előtt, az majd a Grand Slamen is eljut a végjátékig, elég szegény Ugo Humbert-re gondolni, aki talán élete formájában érkezett meg, hogy aztán az első körre megkapja Nick Kyrgiost. A veszély egyébként Berrettini esetében is fennállt, miután azzal a Guido Pellával került szembe, aki argentin létére nagyon érzi a füves pályát, és aki 2019-ben Marin Cilic mellett Milos Raonicot is legyőzte itt.

Berrettini teniszét mintha csak a fűre találták volna ki, brutális szerváival és tenyereseivel hatékonyan rövidíti a pontokat, még azon a pályán is, amit Kyrgios méltatlannak talált a borításhoz. Két évvel ezelőtt még komoly lyukak voltak a játékában, amire az akkor tűpontos Federer kíméletlenül rá is világított, mostanra azonban javult annyit fonák oldalról, hogy ne legyen kirívóan gyenge pontja, fejben pedig szintén közelebb lépett az elithez.

Nehéz rajta fogást találni, de ez a megállapítás Hubert Hurkaczra is igaz, aki elképesztő hidegvérrel nyerte meg az előző két meccsét. Előbb Daniil Medvedev ellen húzott be egy kétnapos találkozót, úgy, hogy az esőszünetet követően gyakorlatilag tökéletesen teniszezett, majd példaképét küldte haza úgy, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mindezt úgy, hogy a miami tornagyőzelme és Wimbledon között összesen egy mérkőzést tudott megnyerni.

Hurkacz a kissé elfeledett hőse a NextGen-mezőnynek, akiről jóval kevesebb szó esett, mint akár Berrettiniről, mostanra mégis komoly eredményeket tud felmutatni, ráadásul füvön is illik komolyan venni. Skalpjai között ugyanis kimondottan nagy adogatók szerepelnek, miközben ő maga – egészen a Medvedev elleni meccsig – egyszer sem bukta el a szerváját, könnyen megkeserítheti tehát Berrettini életét, hiába az olasz számít esélyesebbnek.

Olyan mérkőzés ez, amin nincs mit túlelemezni. Ha a tenisztudáson múlik, a fiatal kanadai akár haza is küldheti a világelsőt, a versenyzői adottságok terén azonban nem is lehetne nagyobb a kontraszt. Djokovic a mezőny legkiegyensúlyozottabb és nyomás alatt legjobban teljesítő játékosa, Shapovalov ellenben a szélsőségek embere: ő az, akinél ugyanakkora eséllyel jönnek elő a zseniálisabbnál zseniálisabb ütések, mint a teljesen értelmezhetetlen rontások.

Djokovicnak ráadásul küldetése van ezen a tornán, hiszen két győzelemre van attól, hogy utolérje a két nagy riválist, Roger Federert és Rafael Nadalt a GS-sikerek számát illetően. Ha pedig a nagyobb képet nézzük, két győzelem választja el attól, hogy a US Openen abban a tudatban léphessen pályára, két elképesztő eredménnyel is átírhatja a tenisz történetét: ő lehet a második játékos az Open érában, aki megcsinálja a naptári Grand Slamet, egyúttal minden idők legeredményesebb teniszezője lehet.

Nem titok, hogy Djokovic szereti nézegetni a nagyobb képet is, ugyanakkor mesterien ért ahhoz, hogy a fókuszt a következő akadályon és a következő ellenfélen tartsa. Shapovalov okozhat neki problémát, a balkezes szervája, a tenyerese, de jobb napjain a fonákja is hatékony fegyver tud lenni, a szerb ellen azonban fel kell készülnie arra, hogy kétszer-háromszor be kell fejeznie a labdameneteket, időnként pedig még a legjobb szerváit is az alapvonalra kapja vissza.

Shapovalovnak egyébként már az is nagy dolog, hogy eljutott a wimbledoni elődöntőig, hiszen először van ott a legjobb négyben egy Grand Slam-tornán, sok veszítenivalója tehát éppenséggel nem lesz. És talán ez lehet az egyetlen reménye a világelső ellen: ha el tudja engedni a kezét, állandó nyomás alatt tartani Djokovicot, agresszíven és mégis türelmesen játszik, nagy meccset csinálhat a második elődöntőből.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.